Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 10. szám - Nemzetközi csekkmagánjog

140 KERESKEDELMI JOG 10. sz. az egyezményhez nem csatlakoztak, az egyezménnyel szemben tehát külföldnek tekintet nek (német terminológia szerint „Vertragsausland"). A határidőknek minden a csekk által kötelezettekre nézve a kiállítás helyének törvénye szerint kell igazodniok, miáltal egyszerű és világos jogalakulás érdekében elkerülhető lesz, hogy nemzetközileg forgó csekknél a visszkereseti határidők az egyes kötelezettekre nézve különféleképpen legyenek megállapítva. Különböző jogoknak alkalmazása ezen határidők megállapítására nézve inkonvenciákra vezethetne. Ha a határidők különféleképpen volnának megállapítva, úgy a kibocsátó ellen folyó határidők az ő reá nézve mérvadó jog szerint rövidebbek lehetnének, mint a forgatók ellen folyó határidők, melyeknek számításánál a forgatókra nézve mérvadó jogrendet kellene alapul venni. Egy forgató, ki az ellene folyó határidőn belül, de a kibocsátó ellen folyó határidő elmulta után pereltetnék, elvesztené ily módon a kibocsátó elleni visszkereseti jogát. Ezen méltánytalanságot a 6. cikk szabálya szünteti meg. Ugyanezen legis ratio rejlik az 1925:8 t. c. 53. §-ában foglalt, a váltótörvény 85. és 86. §-ait és a csekktörvény 19. §-át hatályon kívül helyező rendelkezésekben, melyek a csekkre is azzal az eltéréssel alkalmazandók megfelelően, hogy az elévülés a csekkbirtokos ellen a bemutatási határidő lejártát követő első köznap elteltével kezdődik. Nehogy pedig.a.váltóvisszkeresettel megtámadott forgató a per befejezte előtt előzői ellen visszkeresetét elévülés miatt elveszítse, jogában áll előzői ellen váltótörvényünk 87. §-ának értelmében, mely csekktörvényünk 22. §-ának 15. pontja szerint á csekkre is megfelelően alkalmazandó, keresetlevél helyett perbejelentéssel (litis denunciatio) élni, mely esetben a perbejelentő visszkereseti jogainak elévülése az ellene hozott bírói határozat jogerőre emelkedésének időpontjától veszi kezdetét. Az egyezmény 7. cikke szerint a lex loci solutionis vagyis azon ország törvénye, melyben a csekk fizetendő, határozza meg: 1. vájjon a csekk szükségképpen látra fizetendő vagy egy meghatározott időre lát után bocsátandó ki és melyek a hatások, ha a csekken egy más mint valódi kiállítási nap van feltüntetve; 2. a bemutatási határidőt; 3. vájjon egy csekk elfogadható, certifikálható3, elismerhető vagy egy vízummal ellátható és melyek ezen feljegyzések hatásai; 4. vájjon a birtokos részfizetést követelhet és ilyent elfogadni tartozik; 5. vájjon egy csekk keresztezhető vagy „csak elszámolásra" vagy egy egyenértékű feljegyzéssel ellátható és melyek a keresztezés vagy az elszámolási feljegyzés vagy egy egyenértékű feljegyzés hatásai; 6. vájjon a birtokosnak a fedezetre különleges jogai vannak és mi ezen jogok tartalma; 7. vájjon a kibocsátó a csekket visszavonhatja vagy a csekk beváltásának ellentmondhat; 8. az intézkedéseket, melyeket a csekk elveszte vagy ellopásának esetében foganatosítani kell4; 9. vájjon a visszkereset fenntartására a forgatók, a kibocsátó és az egyéb kötelezettek ellen óvás vagy egy egyenértékű megállapítás szükséges. Mindezen taxatív felsorolt esetekben a lex loci solutionis, a fizetési hely törvénye kizárólagos illetékességet állapít meg5. Azon szabályok, melyek a csekk fizethetőségére látnál vagy lát után, a kiállítási napnak valótlan feltüntetésére, a bemutatási határidőre, a csekk elfogadására és részletfizetés elfogadásának kötelezettségére vonatkoznak, a szerződő államok egymás közötti viszonyában nem gyakorlati jelentőségűek, mert az Egységes Csekktörvény ezen kérdéseket egységesen szabályozza (v. ö. a 4., 28., 29., 34. cikkeket). Más a helyzet a többi olyan kérdésekre vonatkozó szabályok tekintetében, melyeknek megállapítása egészben vagy részben az egyes szerződő államoknak van átengedve (v. ö. az Egységes Csekktörvény II. számú függelékének 6., 18., 19., 16. és 20. cikkeit). 3 Az Angliában és Északamerikában szokásos elismerési nyilatkozat (cerlifying) alapján az utalványozott vagyonjogi kötelezettséget vállal azon elismerésének valódiságáéit, hogy a csekk kibocsátójának kellő számlakövetelése (fedezete) van, v. ö. Canstein: Der Scheck nach dem österreichischen Gesetz'e vom 3 April 1906, Berlin 1906 p. 174. Ausztria annexiója folytán ezen törvény helyébe lépett a Németországban már elfogadott genfi Egységes Csekktörvény. 4 Ez esetben a magyar csekktörvény szerint (20— 21. §§) a csekk megsemmisítését kell kérelmezni a fizetési hely illetékes törvényszékénél (Ppé. 5. § 2. bekezdés), melynek illetékessége kizárólagos. 5 A magyar Pp. szerint (30. §) a csekk alapján a visszkereset a csekk fizetési helyének bírósága előtt is megindítható (fórum electivum), de a fentemlített perbejelentést kizárólag annál a bíróságnál kell megtenni, amely a visszkeresetre illetékes (fórum exclusivum). Míllden í°gász> kereskedő és •H^HB közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot