Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 10. szám - Nemzetközi csekkmagánjog

10. sz, KERESKEDELMI JOG 139 2. egy az egyezmény elvei szerint alkalmazandó törvény, mely nem a szerződő felek egyikének törvénye. Az egyezmény azonban alkalmazást nyer azokkal az államokkal szemben is, melyek az Egységes Csekktörvényt belső törvényükké tették, mert ez nem öleli fel a csekkjog egész anyagát, hanem annak bizonyos részeit átengedte az egyes államok törvényhozásának. Ebben a körben tehát szintén felmerül az eltérő törvényekből előálló összeütközés megoldásának szüksége és így e tekintetben az egyezmény azokkal az álamokkal szemben is érvényesül, melyek az Egységes Csekktörvényt belső törvényükként életbeléptették, de azon kérdéseket, melyeknek szabályozását az Egységes Csekktörvény az egyes szerződő államok törvényhozásának engedte át, egymástól eltérően szabályozták. A 2. cikk egyezően a váltótörvények összeütközésének szabályozásáról szóló 1930 június 7-én létrejött genfi nemzetközi egyezmény2 2. cikkével azt a szabályt tartalmazza, hogy valamely személy képességét csekk által kötelezettséget vállalni hazai törvénye (lex patriae, loi nationale, national law) határozza meg, de ha ezen törvény más ország törvényét jelenti ki mérvadónak, akkor ez utóbbi törvény alkalmazandó (1. bekezdés — a renvoi, visszautalás esete). Aki az előbbi bekezdésben említett törvény szerint csekk által kötelezettséget vállalni nem képes, mindazonáltal érvényesen kötelezett, ha az aláírás oly ország területén történt, melynek törvénye szerint képessége fennforog (2. bekezdés), de a szerződő felek mindegyike valamely honosának csekk által vállalt kötelezettségét semmisnek tekintheti, ha ez a másik félnek területén csak az előbbi bekezdés alkalmazása folytán tekintetik érvényesnek (3. bekezdés). A 3. cikk szerint azon ország törvénye, melyben a csekk fizetendő (lex solutionis), határozza meg azon személyeket, akikre egy csekk kibocsátható (1. bekezdés — v. ö. 1908: 58 t. c. 2. §-át). Ha ezen ország törvénye szerint a csekk tekintettel az utalványozott személyére semmis is, mindazonáltal érvényesek a csekkre oly országokban történt aláírások kötelezettségei, melyeknek törvényei a semmisséget ez okból nem állapítják meg (2. bekezdés) . A fentemlített 1930 június 7-én kelt genfi váltójogi egyezmény 3. cikének 1. bekezdése szerint valamely váltónyilatkozat alakjára nézve azon ország törvénye mérvadó, amelynek területén a nyilatkozat a váltóra Íratott. 2 V. ö. Dr. Szászy István: „A váltótörvények összeütközésének szabályozásáról új genfi egyezmény" című értekezését (Magyar jogászegyeleti értekezések és egyéb tanulmányok 1933 áprilisi számában). A locus regit actum szabálya tehát obligatorikus jelentőségű. A csekkjogi egyezmény 4. cikkének 1. bekezdése szerint a locus regit actum szabálya azonban csak fakultatív jelentőségű, a csekknyilatkozat érvényes, ha a lex loci actus vagy lex solutionis által követelt alakiságok betartattak. Az egyezmény 4. cikkének 2. és 3. bekezdése megegyezik a magyar váltótörvény 96. §-ának 2. és 3. bekezdésével és a magyar csekktörvény 22. §-ának 17. pontjával. Az egyezmény 8. cikke szerint, mely megegyezik a magyar váltótörvény 97. §-ával és a magyar csekktörvény 22. §-ának 17. pontjával, az óvás alakját és az óvásemelés határidőit, valamint a többi cselekmények alakját, melyek a csekkjogok gyakorlására vagy fenntartására megkövetelteinek, a lex loci actus állapítja meg. Ezen esetekben tehát a locus regit actum szabálya obligatorikus jelentőségű. Az egyezmény 5. cikke szerint a csekknyilatkozatok hatásait azon ország törvényei határozzák meg, melynek területén a nyilatkozatok aláírattak (egyezően a genfi váltóegyezmény 4. cikkének 2. bekezdése). Hatások alatt nemcsak a felelősség módja és terjedelme értendők, hanem a csekkjogi igények keletkezéseinek követelményei és megszűnésüknek feltételei is. Vájjon a csekkjogok gyakorlására óvás szükséges vagy sem, éppenúgy az ezen cikk értelmében mérvadó törvény szerint bírálandó el, mint azon kérdés, hogy mely tények okozzák az elévülés nyugvását és félbeszakadását. Az egyezmény 5. cikke azonban csak akkor irányadó, ha a 6—8 cikkek a csekknyilatkozatok egyes hatásaira alkalmazandó jog tekintetében eltérő intézkedést nem tartalmaznak, mert ezen cikkek mint speciális szabályok az 5. cikk általános szabáWa alól kivételt képeznek. A 6. cikk szerint (egyezően a genfi váltóegyezmény 5. cikkével) a határidőket a visszkereseti jogok gyakorlására az összes kötelezettekre nézve azon ország törvénye állapítja meg, melyben a csekk kiállíttatott (par la loi du lieu de création du titre). Ezen szabály azon államokra nézve, melyek az Egységes Csekktörvényt elfogadták, egymás közötti viszonyukban nem alkalmazható, mert az Egységes Csekktörvény nem állapít meg határidőket, melyekben a visszkeresetet a csekkjogok különbeni megszűnésük elkerülése végett megindítani kell és ilyen határidők megállapítása a szerződő államoknak nincs is megengedve. A szabály tehát csak azon államokkal szemben gyakorlati jelentőségű, melyek DREHER BAKSÖR