Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 8-9. szám - Idegen valutáról szóló szerződések

130 KERESKEDELMI JOG 8—9. sz. A K. T. 482. §-a szerint a biztosítási szerződés csak teljes kár bekövetkezése esetén szűnik meg, míg részleges kár esetén a szerződés a kár által nem érintett érték erejéig érvényben marad. A gépjármű-biztosítások körében teljes kár fogalmilag csak akkor lehetséges, ha maga a biztosítás tárgya megsemmisül. Más esetekben (szavatossági kár, sérülésből származó kár esetében), ha a biztosító felelősségét megalapító esemény ismételten következik is be, s ha a biztosító a biztosítási összeg keretében többször is fizet kártérítést, teljes kárról nem lehet szó, mert a felek szerződésének értelme az, hogy a biztosítónak a vállalt összeg erejéig, a szerződésben meghatározott időtartamon belül mindannyiszor viselnie kell a kárt, valahányszor az bekövetkezik. Ilyen értelemben tehát az egyes felmerült esetekben mindig csak a részben való kárral egy tekintet alá eső kárról lehet szó, miért is ezekre a biztosításokra a K. T. 482. §-ának első mondatában foglalt szabály alkalmazást nem nyerhet. A biztosítási szerződés általános feltételei I. 13. íjának másodlik bekezdésében foglalt az az intézke dés tehát, hogy az alperesnek jogában áll a bizto sítást kár esetében teljes egészében megszüntetni, nem érvényes, és pedig a fellebbezési bíróság 1 helyes indokai értelmében annak ellenére sem. hogy ezeket a feltételeket a Biztosító Magánvállalatok Állami Felügyelő Hatósága a nem vitás tényállás szerint jóváhagyta. Az alperesnek ennélfogva nem volt joga ahhoz, hogy a szerződést részleges kár bekövetkezése okából az említett érvénytelen kikötés alapján idő előtt egyoldalúan felbontsa. Helyesen utal egyébként a fellebbezési bíróság arra is, hogy az általános biztosítási feltételek I. 13. §-ának második bekezdésében foglalt rendel kezés az 1927 : X. t.-c. 12. §-ának utolsó bekezdésére való tekintettel is, amely a kárbiztosítási szerződésekre általában irányadó rendelkezésnek tekintendő, érvénytelen. Szerzői jog 103. Sajtónyilvánosság tárgyát képező szerelmi ügy hősei nem sérelmezhetik oly fényképnek engedély nélküli közlését, melyet egy más lapnak már átengedtek. (C. P. I. 2216/1938. sz. a. 1938 jnius 21-én.) 1 Az alperes vállalatában kiadott T. V. című képes hetilapban 1936. évi február 26-án „D. M. és dr. S. F. kettesben'- címmel a felperest az általa • utóbb feleségül vett D. M.-val együtt ábrázoló r fénykép jelent meg két más fénykép mellett „Amerikai ízü leányszöktetés" közlemény kíséretében, amely cikk a leányszöktetésnek a napilapok híradásaiban is ismertetett ügyével foglalkozik. Ezt a fényképet a fotóriporttal foglalkozó S. • Gy. fényképésznek K. T. nevű alkalmazottja vette.. fel a felperes beleegyezésével avégett, hogy a kép a Délibáb című képeslapban megjelenjen. A fellebbezési bíróságnak a felperes részéről megtámadott továbi megállapítása szerint a felperes a fénykép felvételekor megengedte K. T.nak, hogy fényképét bármelyik lapnak átadhatja A felperes idevonatkozó panasza az, hogy a fellebbezési bíróság a ténymegállapításnál nem mérlegelte azt a körülményt, hogy K. T. és R. J. tanuknak más perben korábban tett eltérő vallomása szerint a fénykép felvételekor a Délibáb című lapon kívül más lapról nem volt szó. A m. kir. Kúria a szóbanlévő vitás ténykérdésnek jelentőséget nem tulajdonított. Ha való lenne ugyanis, hogy az alperesnek a T. V. szerkesztésével megbízott közege a peres fényképet a felperes beleegyezése nélkül tette közzé, ami akkor is fennforogna, ha a felperes a fényképészt felhatalmazta, hogy a fényképet közlés végett bármely lapnak átengedje, azonban az alperes a fénykép közzétételéhez az engedélyt a fényképésztől sem szerezte meg — s ennélfogva a közzététel jogellenes volt, a csupán kártérítésre irányuló kereset ekkor is alaptalan, mert a felperest, aki ezt a fényképet a leányszöktetés ügyével kapcsolatban a Délibáb című lapban való közlés útján maga is a nyilvánosságra szánta, személyiségi joga, vagy erkölcsi érdekei tekintetében nem érte komoly sérelem azzal, hogy a peres fénykép a közismert szerelmi üggyel foglalkozó cikk kíséretében a T. V.-ban is megjelent. Következésképpen a felperes számbavehető nem vagyoni kár hiányában, ilyen kár címén a Szjt. alapján az az alperestől pénzbeli kártérítést (elégtételt) nem követelhet. Tisztességtelen verseny 104. I. Más vállalat eladási rendszerének, különösen az arra vonatkozó ellenőrzésnek a megzavarása, az ellenőrző számok meghamisítása — tisztességtelen verseny. II. Az egyedárusítási joggal felruházott körzeti képviselő megkerülésével való kerékpáreladás nem tisztességtelen verseny. (C. P. IV. 2404/1938. sz. a. 1938 június 30-án.) A felperes az 1935. évet követően az országot körzetekre osztva, minden körzetben egy kereskedőt ruházott fel a S. W. kerékpárok forgalombahozatalával, amely kerékpároknak mindegyikén a nyereg alatti vázon egy 7 számjegyű ellenőrzési szám van. Az első két számjegy a típus számát, az utóbbi 5 számjegy a gyártás számát jelenti. Az alperes 1937. évben a felperestől nem kapott közvetlenül ilyen kerékpárokat viszonteladásra, a felperes az alperest a kapuvári körzeti képviselőjéhez utasította, mire az alperes négy darab S. W. kerékpárt egy győri, kettőt egy budapesti cégtől szerzett meg. Ezek közül a kerékpárok közül a két Budapestről beszerzettnek az ellenőrzési száma az alpereshez kerültekor már meghamisított volt. Az ellenőrzési szám lehetővé teszi, hogy a felperes a kerékpár sorsát az országba való behozatalától kezdve a körzeti képviselőhöz jutása után is egészen a vevőig ellenőrizhesse, megállapíthassa, hogy a kerékpár melyik évben, milyen típus szerint készült, valódi-e? At, hogy az ellenőrzési számnak ez is a célja és hogy a felperes az ezen a módion lehető ellenőrzést tényleg gyakorolja is, a peres felek előadásában nem vitás.