Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 8-9. szám - Idegen valutáról szóló szerződések

8—9. sz. KERESKEDELMI JOG 129 rol való személyes tudomás hiánya az örökösöket a társaságban való bennmaradásra vagy kilépésre vonatkozó elhatározásuk megfelelő kialakulásában és így vagyonjogi rendelkezésükben károsan korlátolja. A fenyegető és pótolhatatlan kár lehetősége ebből nyilvánvaló lévén, ennek elhárítása végett az összes könyvek és iratoknak az örökösök részéről való megtekinthetése múlhatatlanul szükséges (68.300/1914. I. M. R. 17. §. 2. bek.). Ezért dr, S. Gy, mint a kk. örökös vagyonkezelő gondnoka — vagyis e részben törvénye? képviselője, — továbbá F. Gy.-né örökös kérelmének a m. kir. Kúria a rendelkező rész szeriül részben helyet adott. Nevezettek a megtekintés jogát a K. T. 83. §-a értelmében csak személyesen gyakorolhatják ugyan, ez a rendelkezés azonban nem zárja ki hogy megfelelő szakértőt alkalmazhassanak. Ellenben az elől b, c, d, pcnt alatt megjelölt kérelmükkel dr. S. Gy.-t és F. Gy.-nét is el kellett utasítani, mert a közkereseti társaságnál a társasüzletre vonatkozó számadástétel alapját a kereskedelmi könyvek és iratok képezik, a társaság tagjai az üzletvezetéssel megbízott tagoktól a kereskedelmi könyvek és iratok felmutatásán kívül egyéb számadást (felvilágosítást) — a kivé telektől eltekintve — rendszerint nem követelhenek: az üzletvitel (beleszólás) jogát pedig, ha az üzletvitel az örökhagyót megillette volna is, az örökösök a társasági szerződés rendelkezésénél fogva csak közös képviselőjük: dr. F. E. útján gyakorolhatják. Közgyülésniegtámadás 101. Ha a közgyűlés egybehívására jogosított közeg a kellő időben beadott és ezért közzétehetett indítványt a meghívó tárgysorozatába fel nem veszi, vagy annak teljesítését egyenesen megtagadja, ez a körülmény nem szolgálhat általában az összes közgyűlési határozatok megsemmisítésének okául, mert nincsen szó a közgyűlés összehívására vonatkozó olyan alaki szabálysértésről, amelyhez ilyen következmény fűződhetnék. Az indítványnak a tárgysorozatba fel nem vétele csak akkor vezethet a közgyűlés határozatainak anyagi sérelem miatti megsemmisítésére, ha a benyújtott, de napirendre nem tűzött indítvány olyan természetű volt, amely a közgyűlésen hozott határozatokra kihatással, befolyással lehetett volna. (C. P IV. 1785/1938 sz. a. 1938 június 9-én.) Egyébiránt a felperesnek a K. T. 177. § harmadik mondatából folyó jogánál fogva módjában állott volna magán a közgyűlésen olyan értelmű indítványt tenni, hogy hívjanak össze újabb közgyűlést és ennek napirendjére tűzzék ki az általa előzőleg az igazgatósághoz benyújtott indítványt. Ilyen kérelmet felperes az adott esetben a közgyűlés elé annál inkább terjeszthetett volna, mert a közgyűlésen mindvégig jelen is volt és mert ilyen indítvány tételéhez a törvény kifejezett rendelkezésén felül a közgyűlés tárgysorozatának 6. pontja (egyéb indítványok) még külön is módot adott. A felperes azonban ezzel a jogával nem élt és így a közgyűlés ebben a kérdésben nem is határozott. Biztosítás 102. A gépjárműbiztositások körében teljes kár fogalmilag csak akkor lehetséges, ha maga a biztosítás tárgya megsemmisül. Más esetekben (szavatossági kár, sérülésből származó kár esetében), ha a biztosító felelősségét megalapító esemény ismételten következik is be, s ha a biztosító a biztosítási összeg keretében többször is fizet kártérítést, teljes kárról nem lehet szó, mert a felek szerződésének értelme az, hogy a biztosítónak a vállalt összeg erejéig, a szerződésben meghatározott időtartamon belül mindannyiszor viselnie kell a kárt, valahányszor az bekövetkezik. Gépjárműbiztosításoknál érvénytelen tehát az ált. biztosítási feltételekben foglalt az az intézkedés, hogy a biztosítónak kár esetében joga van a biztosítást megszüntetni. (C. P. VII. 1858/1938 sz. a. 1938 június 28-án.) A felperes az alperessel gépjárómübiztosítást kötött, amely annak feltételei szerint kárbiztosítás. Ennek a biztosításnak a tárgya az a kár, amely a gépjáróművet üzemének működése közben vagy egyébként éri, vagy az a kár, amelyért a biztosított fél, mint a gépjárómü tulajdonosa, e járómü üzeme által okozott balesetek következményeként harmadik személyeknek tartozik felelősséggel. Annak a kárbiztosításnak tehát, amely a biztosítottat a gépjárómü által okozott, vagy az abban bekövetkezett kár következményeivel szemben biztosítja, ugyanaz a tárgya, mint minden kárbiztosításnak, amennyiben ez a biztosítási ügylet is bizonyos személynek az ezt valamely meghatározott esemény következtében érő vagyoni hátrány megtérítését célozza (K. T. 463. §). A kockázat fokozott volta a kárbiztosításnak ezen a jogi természetén semmit sem változtat. Ha tehát a gépjáróműbiztosítással nagyobb kockázat és felelősség is jár, mint amilyen kockázat és felelősség a biztosítót a kereskedelmi törvényben különösen szabályozott kárbiztosítások esetén terheli, ebből még nem következik, hogy a kereskedelmi törvénynek a kárbiztosításra vonatkozó általános rendelkezései a gépjárómübiztosításokra alkalmazhatók ne lennének. A biztosító akkor, amikor gépjárómübiztosítást köt, tisztában van a biztosításnak ezzel a fajával járó fokozott kockázattal és fokozott felelősséggel és a szerződés megkötése alkalmával, nevezetesen a biztosítási díjtételek megállapításában mindezt nyilván figyelembe is veszi. A kifejtettek szerint a gépjárómübiztosításokra is irányad'ó a K. T. 472. §-a, amely szerint a biztosítási szerződés feltételei a felek kölcsönök jogaira és kötelességeire nézve csak annyiban irányadók, amennyiben azok a K. T. hetedik címének második fejezetében megállapítva nincsenek. Alkalmazandó továbbá ezekre a biztosításokra a (K. T. 482. §-ának az az általános érvényű rendelkezése is, amely szerint részleges kár esetében a szerződés a kár által nem érintett érték erejéig érvényben marad. Az alperesnek az a kifogása, hogy a K. T. 482. §-ának a rendelkezése a gépjárómübiztosításokra nem alkalmazható, a kárbiztosításra vonatkozó szabályok általános alkalmazása kérdiésében felhozott indokokon kívül még a következő okból is alaptalan: