Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 8-9. szám - Idegen valutáról szóló szerződések

126 KERESKEDELMI JOG 8-9. sz. telmü, mert az alperes a felperes követelését va­lóságos dollárral való teljesítés útján még sem egyenlítheti ki. Ennek pedig az anyagi jog szabályai szerint való következménye az, hogy a felperesnek való­ságos dollár helyett azt az értéket kell megkap­nia, amelyhez akkor jutott volna, ha az ügyleti megállapodás értelmében megkapja, minthogy az alperesre nézve is a dollárbankjegyek ugyanazt az értéket jelentik. Ezek figyelembevételével a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nlékül döntött akként, hogy azon az alapon, hogy a Magyar Nemzeti Bank, illetve a pénzintézetek a hozzájuk beszolgáltatott dollár­bankjegyekért dolláronként 5.10 pengőt fizetnek, a keresetben követelt 100 dollár fejében az al­perest 5100 P fizetésére kötelezte. A fellebbezési bíróság álláspontjával szemben alperes nem hivatkozhat jogszerűen a 300/1936. M. E. számú rendelet szabályaira, illetve a rende­let alkalmazási területének egyes jogügyletekre korlátozott voltára. Kétségtelen ugyanis, hogy bár amint az alperes helyesen kiemeli, ez a rendelet a felárkö­vetelést csak bizonyos jogügyletekből folyóan sza­bályozza és a hatályának kiterjesztését még a rendeletet alkotó hatósággal szemben is korlátok­hoz köti, mégsem jelent olyan tilalmat, mely a bíróságot korlátozná abban, hogy a valóságos dol­lár helyébe lépő szolgáltatást miként állapítja meg. A bíróság ugyanis az ilyen kérdéseket eldöntő határozatában nem a felár számításával teljesí­tendő ügyletek körét tágítja ki, hanem az esetre vonatkozó jogszabályoknak kisegítő szabály gya­nánt való alkalmazása útján a valóságos dollár­szolgáltatást helyettesítő kötelezettség mértékét je­löli meg azzal az összeggel, amelyet a dollárért annak beszolgáltatása esetén kapni lehet és ame­lyet az alperes is megkap akkor, ha dollárjait ek­ként értékesíti. Ezekkel szemben alap nélkül mutat az alperes arra, hogy mivel a felperes a pengőben való tel­jesítést választotta, tehát a valóságos dollárban való teljesítésre igényt nem tart, az ügyletet olyan­nak kell tekinteni, mint amely már eredtetileg is az effektivitás kikötése nélkül jött létre és hogy ezért a felperes a dollárnak csak a fizetés idején fennálló azt az ellenértékét követelheti, amelyet az arra hivatott szerv a fennálló jogszabályok ér­telmében megállapít és amely megállapítással szemben a dollárnak a pénznemben rejlő okokból vagy külső körülmények összehatásából számított úgynevezett belső értéke figyelembe nem jöhet. A felperesnek az az eljárása ugyanis, hogy kere­setét a pengő összegének megfizetése iránt indí­totta, csak annyit jelent, hogy követelésének való­ságos dollárban való teljesítését nem kívánja, de nem értelmezhető további joglemondás gvanánt. Ezt már az is kizárja, hogy felperes a dollárköve­telés teljes eredeti aranvértékének megtérítését kö­veteli. Egyebekben pedfig a dollárnak a fellebbe­zési bíróság által irányadóul elfosadott azt az ér­lékét, amelv a dollárbankjegyek eladásánál, illetve vételénél is irányadó, ugyancsak a Magvar Nem­zeti Bank, vasvis az a szerv állapította meg, melyet erre a fennálló jogszabályok feljogosítanak. Az alperesnek a fellebbezési bíróság ítéletével szemben előterjesztett panaszai tehát alaptalanok. A felperes csatlakozási kérelmében előterjesz­tett panaszok szintén nem helytállók. A fellebbezési bíróságnak az az álláspontja ugyanis, hogy a felek ügyleti nyilatkozatuk útján akként állapodtak meg, hogy az alperes a betétet valóságos dollárban fizeti vissza, felhozott indo­kai alapján helyes és a felperes, a betétkönyvnek idevonatkozó tartalmát ismerte, hatályát mérle­gelhette, annak ezt a megállapodást egyébként sem érintő többi tartalmára jogszerűen nem hivatkozhat. Azt, hogy a felperes a fellebbezési bíróság által megítélt összegen túlmenő követelést érvényesíthes­sen, kizárja, hogy a teljesítésnek valóságos dol­lárban való kikötése folytán a fennforgó esetben valóságban nem szolgáltatható dollárok helyett a már kifejtettek szerint csak azt az ellenértéket kö­vetelheti jogszerűen, amelyhez akkor jutna, ha a dollárokat természetben megkapná és értékesítené. A már fizetett kamatokat pedig a felperes jog­fenntartás nélkül elfogadta, azoknak a fizetett ösz­szegben való kiegyenlítéséhez hozzájárult és így további igényt ezen a címen nem támaszthat. 98. Effektív dollárban elhelyezett betét az ei­helyezéskori árfolyamon fizetendő vissza.* ( C. P. VII. 2095/1938 sz. a. 1938 június 22-én.) I. A felperes valóságos USA-dollárokat helyezett el betétül az alperesnél, anélkül, hogy a betét ér­tékállóságának biztosítására vagy a betét vissza­fizetésének módjára nézve a felek között kifeje­zett megállapodás létesült volna. A betéti könyv USA-dollárról állíttatott ki. A felek jogvitája kizá­rólag arra a kérdésre szorítkozik, hogy a betétül elhelyezett 14.745.94 USA-dollár egyenértéke annak a betét elhelyezése idején (1931 febr. 18) jegyzett árfolyama szerint fizetendő-e, vagy pedig, hogy az alperesnek erre a fizetési kötelezettségére nézve a K. T. 326. §-a második bekezdésében fog­lalt rendelkezés az irányadió? A fellebbezési bíróság ebben a kérdésben helye­sen utal azokra a szempontokra, amelyek a m. kir. Kúriának egészen azonos tényállású perekben ho­zott ítéleteiben (P. VII. 367/1937, P. VII. 777/1937) kifejezésre jutnak. A m. kir. Kúria semmi okot sem lát arra, hogy a most jelzett ítéleteiben el­foglalt álláspontjától ezúttal eltérjen s így szük­ségtelennek tartja, hogy a döntéseiben irányadó megfontolásokra ebből az alkalomból újból rész­letesen rámutasson. II. Helyes indokokon nyugszik a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy a felperes részéről az esedékes kamatoknak a napi pénzár­folyamon jogfenntartás nélkül való felvétele még nem mutat arra, hogy a felperes megelégedett a tőkének is ugyanilyen árfolyam szerint való ki­egyenlítésével. A fellebbezési bíróság idevonat­kozó okfejtése csak arra a kiigazításra szorul, hogy a felperes nem tette vitássá, hogy a betét elhe­lyezésekor jegyzett árfolyamnál alacsonyabb ár­folyam alapulvételével számított kamatokat jog­fentartás nélkül felvette. Az alperes pedig azt at előadlását, hogy a felperes tudomásul vette azt a * V. ö. Dr. Hevesi Illés cikkét jelen számunkban.

Next

/
Thumbnails
Contents