Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 8-9. szám - Idegen valutáról szóló szerződések

126 KERESKEDELMI JOG 8-9. sz. telmü, mert az alperes a felperes követelését valóságos dollárral való teljesítés útján még sem egyenlítheti ki. Ennek pedig az anyagi jog szabályai szerint való következménye az, hogy a felperesnek valóságos dollár helyett azt az értéket kell megkapnia, amelyhez akkor jutott volna, ha az ügyleti megállapodás értelmében megkapja, minthogy az alperesre nézve is a dollárbankjegyek ugyanazt az értéket jelentik. Ezek figyelembevételével a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nlékül döntött akként, hogy azon az alapon, hogy a Magyar Nemzeti Bank, illetve a pénzintézetek a hozzájuk beszolgáltatott dollárbankjegyekért dolláronként 5.10 pengőt fizetnek, a keresetben követelt 100 dollár fejében az alperest 5100 P fizetésére kötelezte. A fellebbezési bíróság álláspontjával szemben alperes nem hivatkozhat jogszerűen a 300/1936. M. E. számú rendelet szabályaira, illetve a rendelet alkalmazási területének egyes jogügyletekre korlátozott voltára. Kétségtelen ugyanis, hogy bár amint az alperes helyesen kiemeli, ez a rendelet a felárkövetelést csak bizonyos jogügyletekből folyóan szabályozza és a hatályának kiterjesztését még a rendeletet alkotó hatósággal szemben is korlátokhoz köti, mégsem jelent olyan tilalmat, mely a bíróságot korlátozná abban, hogy a valóságos dollár helyébe lépő szolgáltatást miként állapítja meg. A bíróság ugyanis az ilyen kérdéseket eldöntő határozatában nem a felár számításával teljesítendő ügyletek körét tágítja ki, hanem az esetre vonatkozó jogszabályoknak kisegítő szabály gyanánt való alkalmazása útján a valóságos dollárszolgáltatást helyettesítő kötelezettség mértékét jelöli meg azzal az összeggel, amelyet a dollárért annak beszolgáltatása esetén kapni lehet és amelyet az alperes is megkap akkor, ha dollárjait ekként értékesíti. Ezekkel szemben alap nélkül mutat az alperes arra, hogy mivel a felperes a pengőben való teljesítést választotta, tehát a valóságos dollárban való teljesítésre igényt nem tart, az ügyletet olyannak kell tekinteni, mint amely már eredtetileg is az effektivitás kikötése nélkül jött létre és hogy ezért a felperes a dollárnak csak a fizetés idején fennálló azt az ellenértékét követelheti, amelyet az arra hivatott szerv a fennálló jogszabályok értelmében megállapít és amely megállapítással szemben a dollárnak a pénznemben rejlő okokból vagy külső körülmények összehatásából számított úgynevezett belső értéke figyelembe nem jöhet. A felperesnek az az eljárása ugyanis, hogy keresetét a pengő összegének megfizetése iránt indította, csak annyit jelent, hogy követelésének valóságos dollárban való teljesítését nem kívánja, de nem értelmezhető további joglemondás gvanánt. Ezt már az is kizárja, hogy felperes a dollárkövetelés teljes eredeti aranvértékének megtérítését követeli. Egyebekben pedfig a dollárnak a fellebbezési bíróság által irányadóul elfosadott azt az érlékét, amelv a dollárbankjegyek eladásánál, illetve vételénél is irányadó, ugyancsak a Magvar Nemzeti Bank, vasvis az a szerv állapította meg, melyet erre a fennálló jogszabályok feljogosítanak. Az alperesnek a fellebbezési bíróság ítéletével szemben előterjesztett panaszai tehát alaptalanok. A felperes csatlakozási kérelmében előterjesztett panaszok szintén nem helytállók. A fellebbezési bíróságnak az az álláspontja ugyanis, hogy a felek ügyleti nyilatkozatuk útján akként állapodtak meg, hogy az alperes a betétet valóságos dollárban fizeti vissza, felhozott indokai alapján helyes és a felperes, a betétkönyvnek idevonatkozó tartalmát ismerte, hatályát mérlegelhette, annak ezt a megállapodást egyébként sem érintő többi tartalmára jogszerűen nem hivatkozhat. Azt, hogy a felperes a fellebbezési bíróság által megítélt összegen túlmenő követelést érvényesíthessen, kizárja, hogy a teljesítésnek valóságos dollárban való kikötése folytán a fennforgó esetben valóságban nem szolgáltatható dollárok helyett a már kifejtettek szerint csak azt az ellenértéket követelheti jogszerűen, amelyhez akkor jutna, ha a dollárokat természetben megkapná és értékesítené. A már fizetett kamatokat pedig a felperes jogfenntartás nélkül elfogadta, azoknak a fizetett öszszegben való kiegyenlítéséhez hozzájárult és így további igényt ezen a címen nem támaszthat. 98. Effektív dollárban elhelyezett betét az eihelyezéskori árfolyamon fizetendő vissza.* ( C. P. VII. 2095/1938 sz. a. 1938 június 22-én.) I. A felperes valóságos USA-dollárokat helyezett el betétül az alperesnél, anélkül, hogy a betét értékállóságának biztosítására vagy a betét visszafizetésének módjára nézve a felek között kifejezett megállapodás létesült volna. A betéti könyv USA-dollárról állíttatott ki. A felek jogvitája kizárólag arra a kérdésre szorítkozik, hogy a betétül elhelyezett 14.745.94 USA-dollár egyenértéke annak a betét elhelyezése idején (1931 febr. 18) jegyzett árfolyama szerint fizetendő-e, vagy pedig, hogy az alperesnek erre a fizetési kötelezettségére nézve a K. T. 326. §-a második bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadió? A fellebbezési bíróság ebben a kérdésben helyesen utal azokra a szempontokra, amelyek a m. kir. Kúriának egészen azonos tényállású perekben hozott ítéleteiben (P. VII. 367/1937, P. VII. 777/1937) kifejezésre jutnak. A m. kir. Kúria semmi okot sem lát arra, hogy a most jelzett ítéleteiben elfoglalt álláspontjától ezúttal eltérjen s így szükségtelennek tartja, hogy a döntéseiben irányadó megfontolásokra ebből az alkalomból újból részletesen rámutasson. II. Helyes indokokon nyugszik a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy a felperes részéről az esedékes kamatoknak a napi pénzárfolyamon jogfenntartás nélkül való felvétele még nem mutat arra, hogy a felperes megelégedett a tőkének is ugyanilyen árfolyam szerint való kiegyenlítésével. A fellebbezési bíróság idevonatkozó okfejtése csak arra a kiigazításra szorul, hogy a felperes nem tette vitássá, hogy a betét elhelyezésekor jegyzett árfolyamnál alacsonyabb árfolyam alapulvételével számított kamatokat jogfentartás nélkül felvette. Az alperes pedig azt at előadlását, hogy a felperes tudomásul vette azt a * V. ö. Dr. Hevesi Illés cikkét jelen számunkban.