Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 8-9. szám - Idegen valutáról szóló szerződések

8—9. sz. KERESKEDELMI JOG 127 közlését is, amely szerint a betét ellenértékét is a napi pénzárfolyamon fizeti ki, a felperes tagadásával szemben bizonyítani tartozott. Az alperes erre vállalkozott ugyan, bizonyítási indítványát azonban egészen általánosságban terjesztette elő, anélkül, hogy bizonyító eszközeit közelebbről megjelölte volna. III. A kérdés eldöntésében nincs jelentősége annak, hogy mi történt volna, ha a felperes a dollárbankjegyeket birtokában tartotta volna. A felperes a dollárbankjegyeket éppen azért helyezte el az alperesnél, mert nem akarta azokat birtokában tartani. Az adott esetben pedig nem is vélelem, de bizonyosság az, hogy az alperes ezeket a bankjegyeket természetben nem őrizte meg, hanem azokat, üzletének természete szerint, annak forgalmában értékesítette. Az alperes ugyanis a per során ismételten előadta, hogy a felperes betétjét az általa kezelt többi betéttel együtt gyümölcsözés céljából kihelyezte, tehát nyilván teljes értékében felhasználta, miért is a dollárok teljes értéke ennek megfelelő összegben került a vagyonába. IV. Mindez már magában is kellő alapul szolgál arra, hogy az alperes a dollárban elhelyezett takarékbetétnek az elhelyezés idején jegyzett árfolyam alapulvételével való visszafizetésére köteleztessék. Az alperesnek az a védekezése, hogy ez a kötelezettség őt azért sem terheli, mert a felperes nem tett eleget kárenyhítő kötelességének, holott ez módjában állott volna, alaptalan, éspedig nemcsak a fellebbezési bíróság részéről felhozott helyes indokból, de azért is, mert magának az alperesnek előadása szerint a dollár árfolyama az ú. n. bankzárlat megszüntetése után még hoszszabb ideig nem csökkent, s így a felperest ekkor még semmi sem ösztönözte arra, hogy betétjét felvegye. Később pedig akkor, amikor a dollár árfolyama fokozatosan hanyatlott, a kárenyhítő kötelezettség inkább az alperest terhelte, mert ő, aki pénzügyletekkel üzletszerűen foglalkozik, a pénzárfolyam ingadozásának lényegével és jelentőségével inkább tisztában lehetett és a pénzpiac helyzetét is jobban áttekinthette, mint az ilyen áttekintéssel nem rendelkező és az említett, addig nem tapasztalt jelenségekkel szemben értetlenül álló felperes. V. Nem érinti az alperesnek fentjelzett megtérítési kötelezettségét a takarékbetéti könyvben foglalt az a záradék sem, amely szerint „mindazok a pénzügvi és közigazgatási rendelkezések, amelyek a betét pénzneme tekintetében az illető országban fennállanak vagy ezentúl életbelépnek, erre a betétre is alkalmazandók". A fellebbezési bíróság helyesen utal arra, hogy ennek a rendelkezésnek olyan értelem, amely szerint az a betét pénzneme értékének a változására is vonatkoznék, csak kiterjesztő magyarázat útján volna tulajdonítható. Ehhez azonban szükséges lenne, hogy ilyen magvarázat a feleknek az említett rendelkezésre vonatkozó valamely akaratkijelentésében alapot találjon. Ám maga az alperes adja elő, hogy ez a rendelkezés külön megbeszélés és megállapodás tárgya nem volt, sőt erre a záradékra a felperes figyelmét egyáltalában fel sem hívta. Szolgálati viszony 99. I. A munkavállalónak az életfenntartásához szükséges szolgálati járandóságaival szemben korlátlan beszámításnak csak az alkalmazott által a szolgálati illetményeire felvett előlegek és a szolgálati szerződésből folyó kötelezettségek megsértésével szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott kártételek erejéig van helye. II. Ha a beszámításra jogosalt fél követelésével a másik fél részén több ily úton kiegyenlíthető követelés áll szemben, a kiegyenlítés sorrendjében az adósra terhesebb követelés a kevésbé terheset megelőzi. Minthogy pedig a tisztán szolgálati illetmény-követelés az adósra kétségtelenül terhesebb, mert azzal szemben a beszámítás korlátozva van, ennélfogva a munkaadó kárát elsősorban ezzel a követeléssel szemben jogosult beszámítani. (C. P. II. 2107/1938. sz. a. 1938 június 17-én.) Felperes a 300,000.000 korona váltókölcsönt 1925 november 27-én a saját egyéni céljaira vette fel az említett szövetkezetnél. Az 1926 március 26 -án kelt B. alatti okirat szerint pedig e tartozást az alperes tartozásaként jelölte meg és közölte a szövetkezettel, hogy a tartozás fedezetéül a tulajdonában volt 1072 darab alperesi szövetségi részjegyből 700 darabot lekötött. Ezt a levelet a felperes mint az alperes vezérigazgatója a saját aláírásával látta el és a neki alárendelt cégvezetővel is aláíratta. Ezek szerint felperes a saját egyéni céljaira felvett kölcsönhöz az alperes erre hivatott szerveinek, a közgyűlésnek vagy az igazgatóságnak általa nem is vitatott felhatalmazása, megkérdezése, hozzájárulása nélkül az alperesi intézet kezességét szolgáltatta. A felperes mint vezérigazgató fokozott gondossággal tartozott az alperes érdekeit szolgálni. Ennélfogva azzal, hogy az alperes megfelelő szervének a hozzájárulása, felhatalmazása nélkül a saját céljaira vette fel az alperes kezessége mellett a kölcsönt, a m. kir. Kúriának a fellebbezési bíróságétól eltérő megítélése szerint a szolgálati szerződlésből folyó kötelezettségét, a szolgálati hűséget szándékosan súlyosan megsértette, az alperes bizalmával visszaélt és az alperes érdekeit feltétlenül veszélyeztette (1881:XVII. tc. 94. §. g. pont), az alperesnek kárt okozott. Minthogy pedig ebből az összegből a felperes csak 216,500.000 koronát bocsátott az alperes rendelkezésére, az alperes a fennmaradó és őt terhelő 83,500.000 koronát = 6680 pengőt a felperesi követelésbe jogosan számíthatja be korlátlanul, bármilyen jogcímen alapszik is a felperesnek egyébként jogos 9261 pengő 20 fillér követelése, illetőleg az esetben is, ha az teljes összegében szolgálati illetménykövetelés is. Közkereseti társaság 100. Ha a tag helyébe lépő örökösök tagsági jogaikat csak közös képviselő útján gyakorolhatják is, ez a korlátozás nem zárhatja el őket attól, hogy a társaság könyveit és iratait személyesen megtekinthessék. Ettől eltekintve azonban egyéb számadást nem követelhetnek s az üzletvitel jogál csak a közös képviselő útján gyakorolhatják.