Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 8-9. szám - Idegen valutáról szóló szerződések

KERESKEDELMI JOG 8—9. sz. a lehetőségét annak, hogy nem kívánatos személyek belépését megakadályozza, egyúttal olyan eszközt ad a többség kezébe, amely az egyes tag szempontjából gyakran érdeksérelemre vezethet. Ez a probléma is megoldást nyert volna, ha a törvény módot nyújtana arra, hogy a jóváhagyás megtagadása esetén a tag a bírósághoz forduljon, annak megállapítása céljából, hogy vájjon a társaságnak az átruházás megakadályozásához fűződő érdeke a konkrét esetben valóban felülmulja-e az ő átruházási érdekét.9 A Kftt. ilyen irányú rendelkezésének hiánya azonban nem lehet akadálya annak, hogy a jóváhagyás jogosulatlan megtagadása esetén a tag joggal való visszaélés címén kártérítési pert indítson a társaság ellen.10 Állandó bírói gyakorlat ugyanis, hogy magában véve azáltal, hogy valakit valamely jog megillett, még senki sem tekinthető feljogosítottnak ennek a jognak olykép való gyakorlatára, hogy ezáltal a másiknak a kikényszerített jognak gyakorlása útján elérhető előnynyel arányban nem álló megkárosítása idéztessék elő, s ekként a jognak gyakorlata a joggal való visszaélés tekintete alá essék.11 5. Befejezésül csak annyit jegyzünk meg, hogy egészen bizonyos, hogy lesz olyan felfogás, amely fenti fejtegetéseinket a maguk egészében meddőnek fogja tartani, még pedig azon az alapon, hogy még ha érvényesnek fogadjuk is el a társaság elővételi-jog gyakorlása nélküli hozzájárulás megtagadási jogát, a tag számára akkor is nyitva áll az út üzletrészének értékesítésére oly módon, hogy valamelyik hitelezőjével végrehajtást vezettet arra. Ez a nézet azonban sem gazdasági, sem jogi szempontból nem lehet kielégítő. Gazdasági szempontból aziért nem, mert az átruházás célja sok esetben nem az, hogy a társaságból kiválva a tag befektetett tőkéjét visszakapja, hanem az, hogy üzletrészét éppen az igért vételár nagysága miatt meghatározott személyre ruházza át. Ez pedig a fenti módon csak úgy volna elérhető, ha az illető hitelezője is volna egyúttal a tagnak, vagy ha nem, akkor is mint ilyen — tehát mint álhitelező — lépne fel és az árverésen maga vásárolná meg az üzletrészt, ami pedig egy eset9 V. ö. Kuncz Ödön: Törvénytervezet a részvénytársaságról, a szövetkezetről és a korlátolt felelősségű társaságról. Budapest, 1926. 352. §.: A törzsbetét teljes beszolgáltatása után a társaság csak nyomós okból tagadhatja meg beleegyezését. Alaptalan megtagadás esetén a beleegyezést a cégbíróságnak az ügyvezetők meghallgatása után nem-peres úton megadott engedélye pótolja. — Valamint az osztrák G. m. b. H. Gesetz 77. §. 10 V. ö. Brodmann: Gesetz, betreffend die Gesellschaften mit beschrankter Haftung. Berlin und Leipzig. 1930. 78. old. 11 159. E. H. leges, a társaság részéről indított perben, az álhitelezői minőség és tehát a törvény kijátszására irányuló szándék bebizonyítása esetén, mindenesetre az átruházás megsemmisítésére vezetne. Azzal pedig, hogy mennyire nem jelenthet megoldást a fenti mód a jogtudomány számára, amelynek valóban nem lehet az a feladata, hogy törvényes szabályok kijátszására szolgáló eszközök megjelölésével tegye félre az eléje kerülő és megoldásra váró problémákat, bővebben foglalkozni, azt hisszük, nem is szükséges. SZEMLE A Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség prágai konferenciája. ,A Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség 1938 június 6—12-ig Prágában tartotta meg kongresszusát, melyen a német csoport kivételével valamennyi ország képviseltette magát. Magyarország is Schilling Zoltán, Mihály fi Dezső és Bányász Jenő vezetésével nagyszámú csoporttal vett részt. A kongresszus érdekes határozatokat hozott a származási jelzők, a védjegyátruházás és védjegylicencia kérdéseiben. A származási jelzőknél a valódiság szempontjai kerültek előtérbe és a koniferencia a védelem szükst'gét kimondotta minden földrajzi megjelölés tekintetében, amely a földdel összefüggő, vagy ipari termékekre vonatkozik. A vállalatnélküli védjegyátruházás és a védjegylicencia kérdésében a régebbi merev felfogás enyhült és mindinkább a liberálisabb álláspont kezd érvényre jutni. Ezek a nehéz problémák azonban végső nyugvópontra jutottnak még korántsem tekinthetők. Az International Law Association amsterdami konferenciája. Az International Law Association, mely 1873 óta áll fenn, 1938 augusztus 29-től szeptember 'l-ig tartja negyvenedik nemzetközi konferenciáját Amsterdamban. A konferencia gazdag programja elsősorban nemzetközi közjogi problémákat ölel fel: ú. m. a nemzetek közötti közeledés, a semlegesség kérdéseit, a polgári népességnek a modern háborús eszközök elleni védelmének megoldását, az egyének és kormányok közötti szerződések jogi különlegességeit, a kölcsönös kereskedelmi szerződéseket stb. ÍA tárgysorozat kiterjed hiteljogi vonatkozású kérdésekre is. Ezek között figvelmet érdemel Nierop holland bankigazgató előadmánya a kölcsönök nemzetközi garanciáiról és Sir Lyndon Macassey jelentése a nemzetközi választott bírósági kikötésekről. Ezenfelül védjegyjogi kérdések is szerepelnek a napirenden. Minden í°gász, kereskedő és iiiiiiwiim i BII közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot