Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - Mi tekintendő kartelnek?

14 KERESKEDELMI .JOG 1. SZ. külföldi állampolgár ellenőrzése alatt, esetleg annak munkájával készülnek. (Kúria P. IV. 2787/1936., 3877/1936., 4448/1936. sz.) Az A. M. cérnagyár r.-t. által Újpesten gyártóit cérnaárunak „angol cérna" gyanánt való kiszolgáltatása eszerint olyan — az áru kelendőségét fokozó — valótlan adat híresztelése, amely a belföldön készült árunak külföldi áru látszatával :i vevőközönséget megtéveszteni kétségtelenül alkalmas Az a megállapított tény, hogy az A. M. cérnagyár r. t. által forgalomba hozott cérnát a közönség számottevő része „angol cérna" elnevezése alatt ismeri és kéri, és a szaküzletek az „angol cérnát" kérő vevőknek az A. M. cérnagyár r. t. által forgalomba hozott cérnaárut szolgáltatják ki, amint azt az alperesek is következtetik (17. sorsz. 6. oldal) — nyilvánvalóan csupán annak a megtévesztő ténykörülménynek következménye, hogy az L\. M. cérnagyár r. t. újpesti gyártmányai a kezdetben kizárólag Angliában gyártott, onnan behozott, valóban angol származású cérnaáruval azonos külső kiállításban kerülnek forgalomba; nem igazolja azonban azt, hogy a közönségnek ez a része a neki kiszolgáltatott áru származásának körülményeivel tisztában lenne. De a Tvt. rendelkezéseinek alkalmazásához nem is szükséges az, hogy a cselekmény mindenkit megtévesztő jellegű legyen; hanem elegendő, ha a cselekmény a közönség egy — nem egészen jelentéktelen — részének megtévesztésére alkalmas. Ezekből folyóan annak cselekménye, aki az A. M. cérnagyár r. t. újpesti cérnagyártmányait „angol cérna" gyanánt hozza forgalomba, anélkül, hogy a vevőt az áru származására nézve egyidejűleg kellően felvilágosítaná: a Tvt. 2. és 4. §-ába ütközik. A Tvt. 2. §-ának tilalma alá nem esik ugyan a forgalomban szokásos módon használt, helyre vagy névre utalő olyan elnevezés vagy megjelölés, amely a köztudatban nem az áru vagy szolgáltatás származási helyének, hanem csupán közismert minőségének feltüntetésére szolgál (Tvt. »' §•)• Erről azonban ebben az esetben nem lehet szó. A cérnaáruknak „angol'1 megjelölése ugyanis a származási helyre utaló eredeti jelentőségét a köztudatban el nem vesztette, mert a köztudatban nincsen olyan különlegesen kiképzett cérnaári!, amelynél egy meghatározott vállalatra vagy meghatározott helyre való tekintet nélkül az „angol" jelző ezt a cérnaárut közismert anyagánál vagy tulajdonságánál fogva más cérnaárutól fajta szerint elkülönítő minőség névvé alakult volna. 10. Valamely vállalat nyomtatványain, címkéin használt felirat betűtípusa és írásmódja önmagában ís jellegzetes lehet. (P. IV. 3850/1937. sz. a. 1937 október 21-én.) 11. Jellegzetes reklámábra utánzása. ( C. P. IV. 4997/1937. sz. a. 1937 nov. 24-én.) A fellebbezési bíróságnak az elsőbíróság ítéletéből átvett álláspontja szerint a felperes hashajtó szerének reklámjaként használt ábráról, az ágyban fekvő férfialakról, a felperes áruját és vállalatát ismerik fel s így általában minden olyan ábra, amely hashajtószer hirdetésével kapcsolatban ágyban fekvő férfialakot tüntet fel, a felperes reklámötletének meg nem engedett felhasználása. Amidőn tehát a fellebbezési bíróság a hasonló áruja terjesztésének segédeszközeként szintén ágybanfekvő férfialakot ábrázoló rajzot használó alperest általánosságban eltiltotta attól, hogy hashajtó áruja terjesztésének segédeszközeként ágybanfekvő férfialakot ábrázoló rajzot használjon, a felperes jogát sértő konkrét cselekmény abbanhagyására kötelezte az alperest. Az alperes ellenkező felülvizsgálati érvelése tehát nem helytálló. A fellebbezési bíróságnak az elsőbíróság ítéletéből elfogadott az az álláspontja, hogy az ágybanfekvő férfialakról hashajtószer terjesztésével kapcsolatban általában a felperes Darmol-áruját és a felperes vállalatát ismerik és hogy ez az ábrázolat a felperes reklámötlete, indokaiból helytálló. Az alperes maga is beismerte, hogy a szóbanlevő áru terjesztésével kapcsolatban használt jelmondat közismerten a felperes vállalatára és hashajtó árujára utaló hatásos reklámötlet. A felperes által az áru terjesztésével kapcsolatban használt rajz pedig, mint ennek a jelmondatnak érzékeltetése él a fogyasztóközönség emlékezetében egyrészt azért, mert a felperes árujának hirdetésénél az ábrát és jelmondatot legnagyobbrészt együttesen használja, másrészt, mert a fellebbezési bíróságnak az elsőbíróság ítéletéből átvett helyes okfejtése szerint az ábra a jelmondat érzékeltetésére alkalmas. Ennek a rajzban is kifejezett ötletnek más hasonló áru forgalomba hozatalánál való felhasználása tehát a Tvt. 9. §-ába ütközik. Ez a törvényszakasz az üzletfelek szerzésének minden segédeszközét, tehát a reklámötletet is védelemben részesíti az utánzással szemben akkor is, ha azok nem eredetiek, nem valamely különös szellemi munkának eredményei és ha önmagukban nem is jellegzetesek, ha az intenzív reklámtevékenység folytán azok ezeknek a kellékeknek hiányában is közismerten valamely árura és vállalatra utaló ismertetőjelekké váltak. Ámde az adott esetben a reklámötlet eredetiségét is meg kell állapítani, mert a meg nem támadott ténymegállapítás szerint a szóbanlevő rajzót hashajtó terjesztésének segédeszközeként azelőtt nem használták és mert a fellebbezési bíróságnak az elsőbíróság ítéletéből átvett helyes okfejtése szerint hasonló reklámábra használatát a szer természete nem szükségképpen hozza magával, ami nyilvánvaló abból, hogy a felperes áruját megelőzőleg és ezt követően is hasonló árut más módon hatásosan reklámoztak. De helytálló a fellebbezési bíróságnak arra vonatkozó álláspontja is, amely szerint az alperesnek az a cselekménye, hogy hasonló áruja terjesztésének segédeszközeként szintén ágybanfekvő férfialakot ábrázoló rajzot használt, azért is meg nem engedett versenycselekmény, mert a felperes által árujának terjesztésénél használt ábrázolattal összetéveszthető. Az összetévesztés lehetőségének elbírálásánál ugyanis abból a nem vitás tényből kell kiindulni, hogy felperes a Darmollal kapcsolatban az ábra terjesztése útján hosszú éveken át intenzív rek-