Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - Mi tekintendő kartelnek?

1. sz. KERESKEDELMI JOG 15 lámtevékenységet fejtett ki, amelynek nyilvánvaló eredménye, hogy a szóbanlevő ábra mint a felperes árujára utaló rajz rögződött meg a fogyasztóközönség emlékezetében. Az intenzív és közismert reklámtevékenységre tekintettel tehát az ábrában kiemelkedő motívum, az ágyban fekvő férfialak, mint a kifejezni kívánt gondolat érzékeltetője él a fogyasztóközönség emlékezetében. E mellett pedig az esetleg felhasznált egyéb motívumok jelentőség nélküliek, mert az átlagos közönség futólagos figyelmét nyilván az emlékezetében élő ez a kéj) uralja. 12. Mintaoltalom hatályát, a minta újdonságát versenyperben az eljáró bíróság jogosult felülbírálni. — Szolgai utánzás csak a kisérő körülmények folytán ütközik a Tvt.-be. (C. P. IV. 3847/1937. sz. a. 1937 nov. 9-én). Általános jogelv, hogy az emberi munkának minden eredménye —• bármilyen szellemi és anyagi áldozatot igényelt is, —i amennyiben külön jogszabály által védve nincsen, az emberiség közkincsévé válik és így bárki által szabadon felhasználható és utánozható. A versenytörvény pedig — a törvényben foglalt rendelkezésektől eltekintve — nem érinti azokat a külön törvényi korlátokat, amelyek az egyéni munka eredményéhez való egyéni érdekek érvényesülésének a külön törvényekben szabályozott vonatkozásokban az emberi közösség és fejlődés érdekében határt szabnak. Azt az érdekvédelmet, amelyet a szerzői, szabadalmi védjegy, mintaoltalmi jogszabályok a védelmi idő lejárta után vagy a védelem igénybevételének hiánya miatt megtagadtak, — a versenytörvény sem nyújtja, mert az idevonatkozó törvényes rendelkezéseket a Tvt. hatályon kívül nem helyezi, meg nem változtatja vagy azokkal ellenkező rendelkezéseket nem tesz, (Kúria P. FV. 569/41/1937. sz.). A megállapított, meg nem támadott tényállás szerint a felperes áruja szabadalmi oltalom alatt nem áll, az áru eszméje és műszaki megoldása tehát közkincs és így bárki által felhasználható és utánozható. A felperesi áru anyagát és külsejét vizsgálva, helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a forgalomban szabadón beszerezhető anyag kizárólagos használati jogát senki meg nem szerezheti, az tehát a felperest sem illetheti. Az áru külső alakjához, mintájához való kizárólagos használati jog pedig — hatályos mintaoltalom fennállásának esetét kivéve — a Tvt. 1. és 9. §-ának rendelkezése mellett sem szerezhető meg abban az esetben, ha az alak a szabadon előállítható áru céljának és rendeltetésszerű használatának követelménye. Ilyen külső a felperesi áru négyzetalakja és sárgás színe is; mert a burkolólapoknak ez az alakja és színe az előállításnak az áru célját szolgáló egyik általánosan szokásos módja. Az irányadó tényállás szerint való ugyan, hogy a felperes burkolólapját a felperes a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál vezetett mintalajstromba bejegyeztette és helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a hatályos mintaoltalom megsértésének tervszerű üzleti kihasználása az üzleti tisztességgel és így a Tvt. 1. §-ának tilalmával ellentétes. Ámde a bíróság a hatásköréhez tartozó jogvita eldöntésének előkérdéseit — a törvényes kivételektől eltekintve —• önállóan bírálja el akkor is, ha az előkérdésben való határozás egyébként más hatóság hatáskörébe van utalva. Törvényszerűen járt el tehát a fellebbezési biróság, amidőn a felperesi mintaoltalom hatályát a Tvt. alkalmazása körében vizsgálat alá vonta és helyesen döntött, amidőn a mintalajstromozást az általánosan szokásos és ismert négyzetalak és sárgás színre vonatkozólag hatálytalannak tekintette; a mintaoltalomról szóló 107.709/1907 |K. M. sz. rendelet 28. §-a szerint ugyanis a mintalajstromozás hatálytalan, ha a minta annak letétele előtt akár a belföldön, akár a külföldön ismeretes volt. Ebből folyóan a felperes keresetét a mintaoltalom tervszerű megsértésére sem alapíthatja. Szerzői jog 13. Operaelőadást hirdető színlapon a szövegfordító neve feltüntetendő. (C. P. 1.2867/1937. sz. a. 1937 okt. 14-én). A S'zjt. 23. §-ának rendelkezését az 58. §. értelmében a nyilvános előadásra is megfelelően alkalmazni kell. Ehhez képest vétséget követ el az, aki az előadás hirdetésében a szerző nevét akarata ellenére mellőzi és a szerzővel egy tekintet alá esik a fordító is. E szabály alól a m. kir. (Kúria gyakorlata kivételt tesz annyiban, amennyiben rövidre szabott hirdetéseknél mellőzhető atanak a szerzőtársnak megnevezése, aki a mű megalkotásánál kevésbé fontos ténykedést végzett. Dalmüveknek (operáknak) énekszöveggel való előadása esetében azonban a szövegírónak és az idegennyelvű szöveg fordítójának müvét az előadás szempontjából jelentőséggel bírónak kell tekinteni s ennek megfelelően szokás is, hogy az operaelőadások színlapja a zeneszerző neve mellett a szövegírónak és fordítás esetén a fordítónak a nevét is feltünteti. Az alperes tévesen utal arra, hogy a közönség között szétosztott nyomtatvány színlapnak nem tekinthető. Ez a nyomtatvány ugyanis az állatkerti hangversenynek műsorán levő zenés színművek előadását a színlapok szokásos alakjában és nagyjában a szokásos tartalommal hirdetik és rendeltetése is nyilvánvalóan azonos a színlapok rendeltetésével. Mindezek alapján a fellebbezési biróság a felpereseknek, mint az elhalt fordító jogutódainak és hozzátartozóinak sérelmére elkövetett szerzői jogbitorlást az alperes terhére helyesen állapította meg és ennek folytán az alperest kártérítésre helyesen, kötelezte. A felpereseket illető vagyoni és nem vagyoni kártérítés mértékének megállapításánál azonban a m. kir. Kúria figyelembe vette, hogy Verdi ismert dalmüvének az állatkerti hangverseny kere tében történt előadása a rendes színpadi előadásnál fokozottabb mértékben főképpen az opera zenei része iránt való érdeklődés kielégítését célozta, miért is erűnél az előadásnál az opera sző vege kisebb jelentőségű volt és ehhez képest a felpereseknek a fordító nevének mellőzéséből szár-