Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 7. szám - Jogesetek az angol joggyakorlat köréből

7. sz. KERESKEDELMI JOG 111 ad, ha a hitelező ú. n. szolúciós nyilatkozatot tesz, vagyis kijelenti, hogy a hivatalos árfolyam (és esetleg a felár) alapulvételével kiszámított pengőellenértéket teljesítésül elfogadja. Keszthelyi—Vági munkája**) mindhárom mű közül legaranyosabb, legteljesebb. IWeltaír, aki egyedül írta. könyvét, az anyagi óriási terjedelme .miatt képtelen volt minden kérdéssel részlelesen foglalkozni és így sok téma csak röviden van érintve, így pl. a Nemzeti iBank körleveleik jogforrási minőségiének elméleti és a (felárrendeletnek gyakorlati érdekességgel bíró problémái. Keszthelyi—Vági arányosabban foglalkoznak minden kérdéssel és a feldolgozandó anyagot tágan értelmezik. Ha dogmatikailag helyes is Weltn?r álláspontja, aki az ú. n. dollár és font valorizációs problémák tárgyalását tulajdonképpen a devizakorlátozások joganyagán kívül állónak tekinti, mégis gyakorlati szempon'.ból csak helyeselhető Keszthely:—Vági elhatározása, akik — habár az anyag nem tartozik szorosan véve tárgykörükhöz — mégis az egész problémakört részletesen feldolgozták. E témakör gyakorlati fontosságának tudatában ez a rész különösen gondosan van kidolgozva és egyik l.gért ékesebb része könyvüknek, gazdag és alapos feldolgozását tartalmazván úgy a vonatkozó irodalomnak, mint bírói gyakorlatnak. A gyakorlati élet embere számára kétségkívül Keszthelyi—Vági müve lesz a leghasználhatóbb, mert a legnagyobb alapossággla.1 és részletességgel dolgozza fel a devizajog legtágabb értelemben vett anyagát, a Stillha.lte egyezményektől az utazási pengö-csekkekig, részletesen ismertetve a Nemzeti Bank körleveleit, fontosabb hirdetményeit és egyezményeit. Külön értéke a műnek jogi kiválósága mellett c.lmélyedő közgazdasági megalapozottsága. Goldberger—Szántó könyve***) a három mű közül legkisebb terjedelmű és a teljes anyagnak úgy tudományos, mint gyakorlati szempontból való feldolgozása helyett inkább egyes gyöngyszemeknek felszínre hozatalára, és kicsiszolására helyezi a súlyt. Különösen a pénztartozásokra vonatkozó rész részesült alapos kidolgozásban és szerzők helyesen indulnak ki abból, hogy minden devizajogi szabály, legyen annak tárgya devizakorlátozás vagy pénzértékváltozás, szigorúan territoriális jellegű és csak azon állam területén nyer alkalmazást, mely állam pénzügyi és gazdasági egyensúlyának védelmére van 'hivatva. Helyesen állapítják meg, hogy „a magyar devizajogot a külföldi bíró nem alkalmasa és fordítva: magyar bíró a külföldi devizajogra tekintet nélkül ítél" (13. old.). Ennek az alapelvnek konzekvenciáit a dollár és font leértékelés tárgyalásánál vonják le, arra a konklúzióra jutván, hogy a Magyarországon nem alkalmazható az az unióbeli jogszabály, hogy az új dollár egyenértékű a régi dollárral, hanem a magyar bírónak az új dollárt más pénznemnek kell tekintenie, mint a régit. Mivel tehát a régi dollár már nem létezik, az extincüv átszámításnál csakis a régi dollárnak utoljára jegyzett árfolyama alkalmazható. **) Dr. Keszthelyi Nándor és dr. Vági József: Magyar devizajog. Tébe könyvtár 89. kötet. ***) Dr. Goldberger József és dr. Szántó Imre: Devizajog. Dr. Szladits Károly előszavával. Tébe könyvtár 90. kötet. Helyszűke miatt nem foglalkozhatunk bővebben ezzel a kérdéssel, mely igen nehéz és éppen ezért sok vitára adhat alkalmat; szerzőknek mindenesetre nagy érdeme az, hogy Grosschmid klasszikus tanai alapján ennek az egészen modern problémának is jogászilag kitűnően megalapozott megoldását adták, ismét bebizonyítván nagy magyar magánjogi tudósunk pénzjogti rendszerének dogmatikai kiválóságát. Szerzők e tárgybeli elmélyedő fejtegetései azért is kárptóolnak, hogy a tulajdonképpeni devizajogi részt e miatt szűkebbre* kellett fogniok. SZEMLE Jogesetek az angol joggyakorlat köréből. 1. Az eladó nem felelős természetüknél, összetételüknél vagy minőségüknél fogva meg nem felelő árukért, ha igazolni képes, hogy ezekért szállítójuk írásbeli kezességet vállalt. (S. J. 1936. évfolyam 111. old.) — Panaszlottat a Súly- és Mértékhivatal egy felügyelője feljelentette, hogy a törvény megszegésével a Food- and Drug (Adulteration) Act 1938 (1928. évi Élelmiszer és GyógyszerHamisítási Törvény)-nek meg nem felelő minőségű jódkenöcsöt adott el. Az I. f. iparhatóság, mint kihágási bíróság panaszlottat pénzbírsággal sújtotta. A II. f. iparhatóság ezen ítéletet helybenhagyta. A tárgyalás a következő tényállást derítette ki: A kenőcs a vegyelemezés szerint nem felel meg az angol pharmakopoea előírásának. A panaszlott azzal védekezett, hogy a hiv. törvény 29. §-a értelmében nem büntethető, mert a kenőcsöt írásbeli jótállás mellett vásárolta. A rendelési űrlap előlapján a következő szöveg olvasható: ,,A minőségre vonatkozó és egyéb feltételeket 1. a hátlapon". — A hátlapon olvasható „feltételek" pont pedig a következőket tartalmazták: ,,A felsorolt árukat azon kikötéssel rendeljük, hogy az eladó szavatol aziránt, miszerint ezek természetükben, minőségükben és összetételükben a rendelésnek megfelelnek és mindenben kielégítik az ilyfajta árukra vonatkozólag fennálló törvényes követelményeket. Az eladó az áruk leszállításának ténye által ezen feltételeknek aláveti magát." A szállító panaszlott rendelését elfogadta, a panaszlott által hozzá intézett rendelőlevelet két hivatalnoka által ellenjegyeztette és az így ellenjegyzett rendelőlevelet megőrizte; a rendelésnek megfelelőleg 36 „jódkenőcs" címkével ellátott és a látszat szerint jódkenöcsöt tartalmazó tégely kenőcsöt szállított panaszloltnak. Ezen tényállás alapján a II. f. iparhatóság mint kihágási bíróság az I. f. Ítéletet helybenhagyta. A High Court King's Bench Divisionjának egyik felebbezési tanácsa panaszlott felebbezése folytán mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával panaszlottat1 felmentette a következő indokolással. A hivatkozott