Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 7. szám - Biztosítás és közérdek

106 KERESKEDELMI JOG 7. sz. volna, ha meghonosodnék az az amerikai szokás, hogy a vőlegény ékszerek és virágok helyett — életbiztosítási kötvényt ajándékoz a menyasszonynak. Az életbiztosítás közvetlenül előmozdítja a népesség szaporodását is. Mert kiküszöböli az egyke legfőbb okát: a vagyoni színvonalnak kuporgatással és a szaporodás korlátozásával megvalósítani kívánt konzerválását. Felmérhetetlen fontossága van azonban a családvédelem és a népszaporodás előmozdításának terén a szociális biztositásnak, ami szintén csak akkor prosperálhat, ha a biztosítás alapgondolatát és a tökéletesen kiépített biztosítási technikát hívja segítségül. De nemcsak a családvédelem körül, hanem a gazdasági életnek úgyszólván minden pórusában érezteti szociális fontosságát a jólműködő biztosítás. Mert megteremti a termelés biztonságát, csökkenti annak költségét, (feleslegessé téve a fenyegető kockázat fedezésére nagyobb összegek tartalékolását) és a nála felhalmozódott tekintélyes tőkéket produktív célokra fordítja. Megszilárdítja a vállalkozók hitelképességét, maga is valóságos bankszerű tevékenységet fejt ki (kölcsönöket ad a kötvényekre, részt vesz a kötvények, záloglevelek elhelyezésében) és — kiterjesztve kapcsolatait a külföldre is, — hasznosan működik közre a valutavédelem frontján. Jótékony befolyást gyakorol a biztosítás a jövedelemmegoszlásra is, amidőn — fokozva a tőkekinálatot, mérsékli a kamatjövedelmet, befolyásolja a munkabért —- annak olyan megállapítását mozdítva elő, hogy fedezhesse a biztosítási díjakat is, — és konzerválja a meglévő életstandardot. Végezetül jelentős mértékben emeli a fogyasztóképességet, amidőn a jövőbeli esetleges szükséglet fedezése érdekében sokkal kisebb összeg tartalékolását teszi lehetővé, mint amekkorát az egyesek tartalékolása a fogyasztástól különben elvonna. Amikor a biztosításnak szociális és gazdasági jelentőségét ezeknek a közismert tényeknek vázlatos felsorolásával emlékezetbe idézem — ezt azért teszem, hogy megfessem hátterét előadásom tulajdonképpeni tárgyának, amelyben azt a kérdést kívánom röviden vizsgálni, hogy milyen feladatok teljesítésére hivatott és köteles az állam a közérdekű biztosítás területén. II. 1. A biztosító vállalatok a kultúra emelkedésének és a biztosítástechnika tökéletesítésének segítségével sok minden ellen biztosítják a biztosítottakat. De ki biztosítja a biztosítottakat a biztosítók ellen!? Erre a kérdésre keresi a választ, a modern biztosítás kialakulásának pillanatától kezdve, az állam biztosítási politikája. Az az állami beavatkozás, amely fontos állami feladatnak minősíti a) a biztosító magánvállalatok megalakulásának és működésének ellenőrzését; b) azoknak a visszaéléseknek megakadályozását és szigorú megtorlását, amelyeket a biztosítással kapcsolatban elkövetnek; c) a biztosítók által kezelt hatalmas vagyonnak az állami pénzügyek támogatására is a felhasználását és d) végezetül a biztosítási szerződéseknél a biztosítottaknak hatékony érdekvédelmét. Ezt az állami beavatkozást kiegészíti az állam részvétele magának a biztosításnak megszervezésében, és állásfoglalása a biztosítók tömörüléseivel, főleg kartelljeivel szemben. 2. Érdekes megemlíteni, hogy az államok gazdaságpolitikája a liberalizmus, a gazdasági szabadság fénykorában is különbséget tett a biztosítás és a magánvállalkozás egyéb tevékenysége között. Ezt a tényt legjellemzőbben az a tanulságos szellemi párbaj világítja meg, amely a mult század 80-as éveiben a német Wagner Adolf és a francia Chaufton között lefolyt. Wagner az olcsó és jó biztosítást éppen olyan közérdekű, „közjóléti", feladatnak látja, mint a népoktatást, amelyet nem lehet a haszonra dolgozó magánvállalkozásra bízni. És a biztosítás alaptermészetéből vezeti le az államosítás indokolt és szükséges voltát. Chaufton viszont a biztosításban a legtípusosabb individualista intézményt látja: az önsegély legtökéletesebb alakját, az individualizmusnak legszebb erőfeszítését, amely a tömörüléssel sokszorozza meg erejét, anélkül, hogy lényegét elveszítené. Abból, hogy az olcsó és jó biztosítás közérdek — mondja Chaufton —, épp oly kevéssé következik az államosítás, mint a pék-, mészárosés tejtermelő üzemek államosítása azon az alapon, hogy a jó és olcsó kenyér, hús és tej árusítása szintén közérdek. A közérdek szempontja azonban Chaufton szerint is azt a kötelességet rójja az államra, hogy hatékony jogszabályokkal és ellenőrzéssel biztosítsa a biztosító magánvállalatok megfelelő működését. 3. A biztosítási politika tehát a gazdasági szabadság korszakában sem érvényesítette a biztosító magánvállalatokkal szemben a laissez fairé álláspontot. Angliában, Franciaországban, Svájcban, Svédországban, Ausztriában és Németországban már a háború előtt érvényesült a hatékony állami ellenőrzés és beavatkozás. Nálunk a materiális állami felügyelet megvalósítása csak a háború után született meg. A legyőzött, kifosztott, lelkileg és területileg megcsonkított Magyarország törvényhozása végezte el a súlyosan megviselt biztosító vállalatoknál azt a munkát, amelyet a békebeli Nagymagyarországnak kellett volna kedvezőbb körülmények