Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 7. szám - Biztosítás és közérdek

7. sz. KERESKEDELMI JOG 107 között megoldani. Pedig a magyar jogászvilág nálunk is a kellő időben indította meg a reformmozgalmat. Beck Hugó, volt kúriai tanácselnök, már 1893-ban kidolgozta az állami materiális felügyeletet megszervező, kitűnő törvénytervezetét; 1913-ban magamis dolgoztam egy tervezeten, amelyet még 1907-ben Thirring Lajos volt kúriai tanácselnök állított össze. A budapesti cégbíróság már a háború előtt megkísérelte — sajnos eredmény nélkül — a biztosító magánvállalatok zárszámadásainak szakértőkkel leendő rendszeres megvizsgáltatását, és a magyar bírói gyakorlat — sokszor a Kt. primitív biztosításjogán túlmenve — valóságos heroizmussal igyekezett védelembe venni a kiszolgáltatott biztosítottakat a vállalatok önzésével szemben. 4. Az 1923. VIII. te, amely a materiális állami felügyeletnek csak a legfontosabb elveit kodifikálja s egyébként a részletkérdések rendezését a kormány és a felügyelőhatóság rendeleteinek hagyja fenn, — magában rejti a kerettörvény minden tökéletlenségét. Mégis, a múlthoz képest, korszakos haladást jelent. Mert megteremtette szilárd alapját a magyar biztosításügy modern közrendészetének. Az a körülmény, hogy magának az ú j jogrendszernek varázsütésére nem izmosodtak meg nyomban biztosító magánvállalataink, sőt súlyos válságok rendítették meg a magyar biztosításügyet, még nem jelenti azt, hogy az új rendszer hibás volna. Mindenekelőtt nem szabad elfelejtenünk, hogy az állami beavatkozás csak normális gazdasági viszonyok között tud maradék nélkül funkcionálni. Beteg gazdasági helyzeten azonban egymagában a legkitűnőbb recept sem segít. A receptet mindenekelőtt egy kiváló gyógyszerésznek kell gondosan elkészíteni; azután odaadó ápolásra, nyugalomra és — hosszabb időre van szükség, hogy a gyógyulás bekövetkezzék. 5. A magyar államnak tisztában kell lennie azzal, hogy amikor a biztosító magánvállalatok keletkezésénél és működésénél igen meszszemenő beavatkozó jogot biztosított a maga javára, ezzel súlyos kötelezettségeket is vállalt magára. Mert csökkentette a vállalatok felelősségét és tápot adott a biztosítottak nemtörődömségének kialakulására. Első kötelessége lett, hogy éljen is mindazokkal a jogokkal, amelyeket a törvény neki biztosít! 6. Nekem az a nézetem, hogy a közelmúlt szomorú tapasztalatai alapján mindenekelőtt teljesen ki kell használnunk azokat a lehetőségeket, amelyeket közrendészeti biztosításjogunk rendelkezésünkre bocsátott. És az újabb reformokat csak akkor kell megfontolás tárgyává tennünk, ha a rendelkezésre álló eszközök és módok hatálytalanoknak bizonyulnak. a) Első teendő volna a 196/1923. M. E. sz. r. 21. §-ában biztosított megvizsgálójognak hatékony gyakorlása; tehát a biztosító magánvállalatok ügyvezetésének állandó revizori vizsgálat alá vetése. Szakkörök előtt felesleges rámutatnom arra, hogy a biztosító vállalatok hatékony ellenőrzése sokkal könnyebb, mint az egyéb vállalatoké. Mert itt az üzleti politika kitaposott utakon halad, a díjkalkuláció és a díjtartalékképzés matematikai és statisztikai igazságokon nyugszik, minek folytán a szabálytalanságok, a megbízhatóság hiánya nyomban kiütköznek. b) A második irány, amelyben élő jogunk kimélyítése feltétlenül szükségesnek mutatkozik: az általános biztosítási feltételeknek állandó kritikája és tökéletesítése. Jogunk a felügyelőhatóság jóváhagyásától vagy megállapításától teszi függővé ezeknek a feltételeknek érvényességét. Ami azt jelenti, hogy a biztosítási szerződések túlnyomó részénél véget vetett a szerződési autonómiának és a reális alapon nyugvó szerződések biztosítékául, valamint a biztosítottak jogos érdekének állandó védelmezőjéül a felügyelő hatóságot állítja oda. És így lehetővé vált annak biztosítása, hogy csakis reális alapon szerkesztett biztosítási szerződések keletkezzenek; annak megakadályozása, hogy a vállalatok végeredményben a biztosítottakat károsító túlelőnyös feltételekkel folytassanak egymás ellen tisztességtelen versenyt, és végezetül annak kikényszerítése, hogy a vállalatok a díjak kikalkulásánál, a kármegállapításnál és kötelezettségeik teljesítésénél a biztosítottak jogos érdekét teljes mértékben respektálják. Egyedül a felügyelő hatóságon múlik, hogy az általános biztosítási feltételek gondos kritikájával és szakszerű megállapításával a ^magyar társadalmi és gazdasági élet is részesüljön a modern szerződéses biztosításjog előnyeiben! c) Nagy feladatokat ró a felügyelő hatóságra az életbiztosítási díjtartalék megfelelő képzésének, kezelésének és elhelyezésének kérdése is. A felügyeleti jog itt is biztosítja számára a szükséges jogosúltságokat. A Phönix-eset és az értékpapírok, valamint általában a vagyontárgyak értékének nagyfokú hullámzása azonban itt a fokozottabb gondosság és beavatkozás szükségessége mellett szólnak. Lehetetlenséget a felügyelő hatóságtól sem lehet követelni. Ki tudná megmondani, hogy pl. 3 millió pengő gyümölcsöző elhelyezésének mi volna ma a legkockázatmentesebb módja?! Nézetem szerint a felügyelő hatóság leghelyesebben akkor jár el, ha az életbiztosítási díjtartalék kiszámításánál, elhelyezésénél és kezelésénél — épp úgy