Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 7. szám - Biztosítás és közérdek

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kladóhiTatal: BUDAPEST V., Pannónia -ucca 9. szám MM Telefon: 127—165 ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY ni. kir. igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. KUÍÍCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi nyilv. rendes tanár ügyvéd SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ ANDOR ügyvéd Előfizetési ár TŐZSDEI JOG melléklettel együtt: Egy évre 16 P — Félévre 8 P Egy füzet ára 1.60 pengő Harmincötödik évf. 7. szám Megjelenik minden hó elején Budapest, 1938 július 1 Biztosítás és közérdek Irta: Dr. Kuncz Ödön egy. ny. r. tanár. 1. A Kt. 258. §-a a biztosítást ^kereskedelmi ügyletnek" minősíti. Tehát olyan kétoldalú szerződésnek, amelyben az egyik fél díj fizetésére kötelezi magát, a másik — a biztosító — pedig arra, hogy a biztosítási eset bekövetkeztekor valamit szolgáltatni fog. És így szempontból el lehet képzelni az olyan izolált biztosítási szerződést is, amelyben csak két személy szerepel, akik a szerződési szabadság alapján, legjobb belátásuk szerint szabályozzák — egyszerű magánügyként — a közöttük létesült biztosítási jogviszonyt. Itt tehát a közérdek nem játszhatik szerepet. A közgazdasági írók egy részét szintén egyedül a biztosítás célja érdekli, amely nem más, mint az esetleges jövőbeli szükséglet fedezése és ezzel a kockázatnak kitett egyén biztonságának a megteremtése akár a saját erőfeszítésével is. A biztosítás lényegét és jelentőségét azonban ez a jogászi és közgazdasági szemlélet egymagában nem világítja meg, mert nem veszi észre azokat az eszközöket, amelyeknek segítségével a biztosítás a biztosítottakat a jövőbeli esetleges szükségletek lidércnyomása alól felszabadítja. A mai értelemben vett biztosítás u. i. csak akkor alakulhatott ki, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a „véletlen", a „balsors" csapásaival szemben az izolált szerződés, az egyéni védekezés (szükségletfedezés) hatálytalan. Hogy a fenyegető kockázat ellen komolyan védekezni csakis társadalmi összefogással: a szolidaritás gondolatának tetté érlelésével lehetséges. A társadalmi összefogásnak szülöttje a jótékonyság és a kársujtotta egyének segélyezése is. Ezekre azonban — eltekintve attól, hogy nem is egyeztethetők össze az emberi önérzettel, — építeni nem lehet. Sokkal egészségesebb, megbízhatóbb és emberhez méltóbb védekezésként kristályosodott ki, mint „társulási forma", „szociális reakció;" a kölcsönösség erejének felismerése. Az a gyógyító tevékenység, amely az egyest érő károsodást megosztja a veszélynek kitett valamennyi egyén között, olyan módon, hogy az azonos kockázatnak kitett egyéneket közösségbe szervezi és ez a „közösség" teremti elő, saját erejéből de saját érdekében is, az egyeseknél jelentkező jövőbeli esetleges szükséglet fedezetét, így alakul ki a biztosítás és annak alapgondolata: a kármegosztás. A valódi biztosítás tehát nem az egyén önvédekezése, izolált szerződése avagy szükségletfedezése, hanem az egymásrautaltság, kölcsönösség és szolidaritás gyógyító erejére ébredt tömegnek szervezkedése; akár a kölcsönös, akár díjbiztosítás alakjában öltsön az testet. Mert végeredményben a díjbiztosító vállalat is szociális funkciót végez: közösségbe szervezi a biztosítottakat és a kockázattól megkímélt biztosítottakkal térítteti meg a károsultak kárát. 2. A jól szervezett és egészségesen működő biztosítástól a szociális és gazdasági előnyöknek olyan jelentős sorozatát várhatjuk, amelyek nemcsak előtérbe állítják ennek az intézménynek közérdekű voltát, hanem teljes mértékben indokolják az állam beavatkozását, sőt — bizonyos feltételek mellett, és bizonyos biztosítási fajoknál — a biztosítás állami irányítását is. A miniszterelnök úr hatalmas és mindenkit magábaszállásra késztető programmbeszédében legfontosabb szociális feladatnak a családvédelmet és a népesség szaporodását megakadályozó egyke vagy egyse rendszer elleni hatékony küzdelmet jelölte meg. Ki tagadhatja, hogy a reális alapon álló életbiztosítás megszilárdítja a családot, amikor lehetővé teszi a családfő és a családtagok nyugodt munkálkodását, és megakadályozza az életszínvonal lesüllyedését. Nálunk is üdvös