Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 6. szám - A közös szabadalom társtulajdonosainak jogai

6. sz. KERESKEDELMI JOG 97 hatók; így pedig csak zavarokra vezethet, ha elvi dogmatikus elgondolásból kifolyólag sui generis jellegű szolgálati szerződésnek minősítjük az önálló ügynöki jogviszonyt. Ami már most az orvos, vagy jogtanácsos jogi helyzetét illeti, a súlypont itt is azon van, hogy ez utóbbiak munkaereje a megbízójánál felmerülő minden jogi, vagy orvosi munka elvégzésére állandóan le volt-e kötve. Ha igen, úgy a viszony ténylegesen szolgálati, ha nem, úgy marad a megbízási viszony, mely esetben pedig elesik annak szüksége, hogy ez egy sui generis jellegű szolgálati szerződésnek minősíttessék. De figyelembe veendő még az is, hogy önálló ügynöki szerződésnél független, önálló kereskedők állanak szemben egymással, kiknek jogviszonyánál feleslegesnek is mutatkozik a gyámkodásnak az a mértéke, mely esetleg helyet foglalhat ott, hol a szoros értelemben vett munkaadó áll szemben a munkavállalóval. Röviden még arra kívánok kitérni, hogy helyes-e az az álláspont, mely szerint ha az önálló ügynökökre vonatkozó törvényes jogszabályok vannak, úgy azok vagy azoknak egy része, kényszerítő erővel bírjon és ennek következtében az azzal ellentétes kikötétsek joghatállyal felruházhatok ne legyenek. Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 23. §-a tudvalévőleg a szoros értelemben vett szolgálati szerződésekre vonatkozólag annak egyes rendelkezéseit kötelező erővel ruházta fel. Dr. Baumgarten javaslata az önálló ügynökök jogviszonya tekintetében ugyancsak arra az álláspontra helyezkedik, hogy egyes törvényes rendelkezések kötelező erővé! ruháztassanak fel. Rendkívül tanúságos e tekintetben dr. Baumgartennek indokolásbeli megállapítása, mely a következőkép szól: ,,ez az intézkedés az ügynökök szociális helyzetével akar számot vetni, de kétségtelen, hogy a szerződési szabadság elvével összeütközésbe jut. Midőn a javaslat az ügyvivő önálló kereskedői mivoltát elismeri, kényszerítő szabályaival a kereskedőt saját cselekményeivel szemben kívánja megvédelmezni. Már e szempontból is kifogásolható a javaslatnak ez a rendelkezése, melynek felvetésével azonban egyrészt módott adott a kérdés megvitatására, másrészt eleget tett az ügyvivők körében kifejezésre jutott kívánságoknak." Látnivaló ebből, hogy maga Baumgarten is erős aggályokat táplál a fenti rendelkezésekkel szemben. Dr. Szenté Lajos azt az álláspontot vallja, hogy az ügynöki kérdést szabályozó törvény egyes rendelkezései kogens jelleggel ruháztassanak fel. Nézetem szerint — megadva az ügynöknek az önálló kereskedői jelleget — már elvi szempontból is kerülendő minden olyan intézkedés, mely a szerződési szabadságnak az általános magánjogi szabályokon alapuló korlátjain túlmenőleg is megkötné a szerződő felek kezét. Szociális szempontokra is szoktak e kérdéskomplexummal kapcsolatban hivatkozni. Viszont azonban az a teória, mely az úgynevezett gazdaságilag gyengébb és erősebb fél közötti differencia célirányos áthidalásának tekinti azt, hogy egyes törvényes rendelkezések kogens jelleggel ruháztassanak fel, elfelejti azt, hogy a mindenkori gazdasági életben nem mindig a megbízást adó kereskedő az, aki az erősebb- De tekintetbe veendő még az is, hogy válságos gazdasági viszonyok között — mint azt hosszas munkaügyi bíráskodásom alatt tapasztaltam — hasonló jellegű kogens szabályok azzal a konzekvenciával jártak, hogy arra való tekintettel a munkaadó fokozottabb óvatosságot tanúsított az alkalmazottak felvételénél, mely körülmény szerény nézetem szerint hasonló módon éreztetné hatását a megbízás jellegével bíró ügynöki szerződéseknél is. A közös szabadalom társtulajdonosainak jogai. Irta: Dr. Hoff Gi/örgy, ügvéd. Ha valamely szabadalomképes találmányt többen együtt jelentenek be szabadalmazásra, a Szabadalmi Bíróság a bejelentőknek közös szabadalmat ad. Úgyszintén közös szabadalom keletkezik akkor is, ha a szabadalom egy jogosultról (ú. n. tulajdonosról) több személyre (ú. n. tulajdonostársakra) száll át — pl. ügyleti rendelkezés vagy örökösödés útján. A közös szabadalom tulajdonostársai egymással kötelmi jogközösségben állnak. Jogviszonyaikat tehát eltérő különös szabály hiányában a jogközösség magánjogi szabályai szerint kell elbírálni. Ám részint szabadalmi törvényünk, részint a joggyakorlat, részint pedig a szakirodalom a közös szabadalmak tekintetében néhány olyan tételt fejlesztett ki, amely a jogközösség magánjogi szabályaival ellentétben áll és a gazdasági élet követelményeivel sem egyeztethető össze. így van ez különösen a közös szabadalom tulajdonostársainak használati joga tekintetében és a tulajdonostársakat megillető aktorátus kérdésében. 1. A használati jog tekintetében szabadalmi törvényünk azt a diszpozitív szabályt állítja fel, hogy .,mindenik tulajdonostárs . . . a szabadalmat a 8 §. értelmében használhatja". (Sz. tv. 11. §. 1. bek. 2. mondat.) E tétel külső látszat szerint a magánjogi jogközösségnek azt a szabályát követi, amely-