Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 6. szám - Az önálló ügynöki jogviszony sajátosságai

96 KERESKEDELMI JOG 6. SZ. fogalmi elhatárolás meglehetős nehézségekkel jár. De nézzük most a továbbiakban, hogy annak az ügynöknek a szerződése, ki mint önálló kereskedő, szolgálati viszonyon kívül fejt ki tevékenységet, melyik jogi kategóriába sorozható. Teljesen helytállók dr. Szenté Lajosnak azok a megállapításai, melyek utalva a magánjogi javaslat 1617. és 1629. §-aira, oda konkludálnak, hogy az önálló kereskedőként szereplő ügynök és ez utóbbit kiküldő kereskedő közötti jogviszonyokra a megbízási szerződés szabályai alkalmazandók. Ezt az elvei! tartja szem előtt az állandó birói gyakorlat is. Foglalkozik azonban dr. Szenté azzal a kérdéssel is, hogy az uralkodó felfogás szerint az ügynöki szerződés tulajdonképen nem más mint egy szolgálati szerződés és ezzel kapcsolatban dogmatice ő is arra a megállapításra jut, hogy az ügynöki szerződés, illetőleg ügynöki jogviszony egy sui generis jellegű szolgálati szerződésnek minősítendő. Részemről azonban ezt az álláspontot nem teszem magamévá. Elsősorban utalok arra, hogy az ú. n. önálló ügynöki szerződés jogi jellegének megállapításánál feleslegesnek is mutatkozik azokat kapcsolatba hozni az ú. n. szoros értelemben vett szolgálati szerződésekkel, mert hisz épen az a kiinduló pont, hogy azon ügynökök jogállását kívánják törvényileg szabályozni, akik épen szolgálati jogviszony keretén kívül fejtenek ki ügynöki tevékenységet. Egyébként a birói joggyakorlat a legapróbb részletekig kimunkálta a szolgálati szerződés tényálladéki ellemeit és megállapította, hogy annak megállapíthatósága szempontjából lényeges kritériumok: a szolgálat állandósága, az alárendeltségi, illetve függőségi viszony és az ebből folyó engedelmességi kötelezettség, mely utóbbinál azonban figyelembe veendő, hogy az csak addig szolgálati kötelezettség, míg magából a szolgálat természetéből folyó és a főnökkel szemben fennálló kötelezettséggel össze nem ütközik (Kúria P. II. 5599/1930. J. H. 1931. évf. 1018. eset). Viszont azonban az ú n. önálló kereskedelmi ügynöknek a házával való jogviszonyában sem a függőségi, sem az alárendeltségi viszony nem tényálladéki elem. Az a körülmény pedig, hogy úgy dr. Baumgarten Ferdinánd, valamint dr. Szenté Lajos tervezetében azon önálló kereskedői mivolttal rendelkező és fellépő ügynökök jogviszonyait kívánják szabályozni, kik a házaik részéről állandóan meg vannak bízva ügyletek kötésével, vagy közvetítésével, még nem szól amellett, hogy e jogviszonyok quasi szolgálati szerződésnek lennének minősíthetők. De utalok még arra, hogy ha az önálló ügynöki tevékenységnél az állandóság kritériuma hiányzik, és csupán alkalomszerű ügynöki tevékenységről van szó, úgy nézetem szerint nem lenne ráció abban, hogy hasonló esetekben ne lennének alkalmazhatók azok a jogszabályok, melyek érvénnyel bírnak az esetben, ha az ú. n- önálló ügynök állandó tevékenységet fejt ki. Nézetem szerint már most, ha és amennyiben sor kerül az önálló ügynöki szerződések kodifikálására, úgy figyelemmel a fent előadottakra, ezt a szerződéstípust fogalmi szempontból nem hoznám relációba a szolgálati szerződésekkel, hanem azt mint sui generis-jellegű kötelmi szerződést kellene szabályozni és ennek kapcsán azután ki lehet domborítani azokat a sajátosságokat, melyekkel ez a szerződéstípus, mely alapjában véve egy megbízás, ép a jogviszony sui generís-jellegéből kifolyólag még kiegészítendő. Semmiképpen sem volna továbbá helyeselhető az a felfogás, hogy amennyiben a felek között szerződés, vagy létező törvény másként nem intézkedik, úgy a fentebb érintett jogviszonyra az általános magánjognak a szolgálati szerződésre vonatkozó rendelkezései lennének alkalmazandók. Dr. Szenté Lajos is idézi értekezésében Staub azon álláspontját, mely szerint: „der Agenturvertrag ist eine Unterart des Dienstvertrages; freilich finden auf ihn die Regei des Dienstvertrages nur insoweit Anwendung, als die Stellung des Agenten als selbtstándigen Kaufmann dem nicht entgegenstehen" Ha a fenti tételt magunkévá tennők, úgy az adott esetekben nyitva fog állani az a kérdés, hogy mikor és milyen vonatkozásokban áll szemben az ügynöki szerződés jogi természete a szolgálati szerződés struktúrájával; ennek esetenkénti eldöntése pedig feltétlenül jogbizonytalanságra vezetne, mi egyébként gyakran bekövetkezik akkor, ha a gyakorlati problémák megoldását teoretikus elvek bilincseibe kívánják szorítani. Dr. Szenté Lajos szerint ,,az ügynöki szerződés egy sui generis-jellegű szolgálati szerződés, mikép annak nevezhető az orvos, vagy jogtanácsos szerződése anélkül, hogy azt szolgálatban állónak lehetne tekinteni". Ezzel kapcsolatban utal a 'Kúria P. II. 4486/1937. számú határozatára. A fenti okfejtést nem teszem magamévá, mert végeredménykép ha egy szerződés elvileg szolgálatinak minősíttetik, úgy ez azzal a jogi konzekvenciával jár, hogy arra feltétlenül alkalmazni kell a fenti szerződéstípus jogszabályait. Ha pedig a felek között tényleges szolgálati viszony nem áll fenn, úgy a dolog természetéből kifolyólag ez esetben a szolgálati szerződés szabályai sem alkalmaz-