Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 6. szám - Az önálló ügynöki jogviszony sajátosságai

6. sz. KERESKEDELMI JOG 95 tet. így tehát továbbra is a hézagos törvényes rendelkezésekre és az azt mondhatni teljes egészében kiegészítő birói gyakorlatra vágjunk utalva. Mindezeket bátor voltam előre bocsátani azért, mert az ú. n. ügynöki jogviszony — mely némely vonatkozásban relációban van a tágabb értelemben vett munkaügyi problémákkal, törvényileg mindezideig ugyancsak nincsen szabályozva. Legújabban dr. Szenté Lajos (Kereskedelmi Jog 1938. évf. febr.-márc.-ápr. szám) alapos, tanulságos és a kérdés minden vonatkozásait érintő cikksorozatában foglalkozik behatóan az ügynöki kérdés megvilágításával, figyelmet fordítva egyben a kérdés történelmi kialakulására is. Legyen szabad némely vonatkozásban nekem is hozzászólnom a problémához és megtennem észrevételeimet abban a vonatkozásban is, hogy indokolt és célirányos e ez idő szerint ennek a joganyagnak törvényes szabályozása. Álláspontom szerint, mint általában a hitelés kereskedelem jogviszonyainak szabályozásánál, mindig két szempont lép előtérbe. Éspedig egyrészt a megoldandó kérdés közgazdasági, másrészt pedig annak jogi oldala. Bizonyos tekintetben a súlypont a közgazdasági követelményeken van, mert hiszen minden törvényes intézkedésnek alapját és előfeltételét az kell, hogy képezze, hogy az gazdasági vonatkozásaiban már (kiérlelődött légyen, abban az irányban és vonatkozásban, hogy a törvényhozó megtalálja azokat a szempontokat, melyek érdekvédelmi szempontból is a törvényes intézkedések szükségességét kívánják. Már a XI. magyar Jogászgyűlés irományai szerint is a vezérlő motívum az volt, hogy főleg az ügynöki visszaélések megakadályozása céljából van szükség az ügynöki kérdés törvényes szabályozására. Találóan mutat rá ezzel kapcsolatban dr. Baumgarten Ferdinánd, ki annak idején a m. kir. igazságügyminiszter megbízásából egy törvénytervezetet készített a kereskedelmi önálló ügynökökről, ennek indokolásában arra, hogy: „el kell tehát zárni a kereskedőt attól a lehetőségtől, hogy ügynök elnevezés alatt színleg önálló kereskedőket, tényleg azonban az ő alkalmazottait zúdítsa a közönség nyakára és a beálló eredményhez képest, úgy mint az neki alkalmas, hol az ügynöknek tőle független kereskedői minőségét vitassa, hol pedig azt, ha érdekei úgy kívánják, alkalmazottja gyanánt tüntesse fel" (dr. Baumgarten Ferdinánd: összegyűjtött tanulmányai I. kötet, 430. oldal). A gazdasági élet tanulmányozása alapján azonban arra a megállapításra juthattunk, hogy főleg az ú. n. részletügyleteknél tevékenykedő ügynököknél mutatkoztak olyan anomáliák, melyek joggal kihívták az arra hivatott közgazdasági tényezők bírálatát. Álláspontom szerint azonban az itt mutatkozó káros kinövéseknek leküzdésére alkalmasabbnak fognak mutatkozni azok a rendelkezések, melyeket a tervbevett részletügyletekre vonatkozó törvényes intézkedések foglalnak majd magukban. Szerény álláspontom szerint már most az ügynöki kérdésnek mint jogi problémának törvényes szabályozásával várhatunk vagy a K. T. általános reformjáig, vagy az egységes munkaügyi kódex megalkotásáig annál is inkább, mert a birói gyakorlat a legfontosabb jogelveket itt is már megfelelőleg kimunkálta. Ami most már a kérdés jogi vonatkozásait illeti, itt mindenekelőtt megjegyzem az alábbiakat. Mindenekelőtt tekintetbe kell venni azokat az éles disztinkciókat, melyek mindjárt az alapvető kérdésnél és pedig az ügynök fogalmának meghatározásánál, illetve az ügynöki szerződés jogi természetének megállapításánál felmerülnek. Általában meg kell jegyeznünk, hogy maga az ügynök elnevezés és megjelölés is számos nehézséget rejt magában. Mert pl. ha a Baumgarten-féle javaslatot tartjuk szem előtt, úgy azt látjuk, hogy annak első szakasza értelmében az úgynevezett „kereskedelmi önálló ügynöknek" önálló kereskedőnek kell lennie. Ügyköre pedig az, hogy kereskedelmi ügyletek iparszerűen közvetítsen. Viszont azonban az ugyanezt a munkakört betöltő szolgálati jogviszonyban lévő alkalmazottak a tervezet szempontjából ügynököknek nem minősíthetők és nyilván ebben leli magyarázatát az, hogy Baumgarten Ferdinánd a szabályozás tárgyául szolgáló kereskedelmi önálló ügynököket az „ügyvivő" szóval jelöli meg. Egyébként úgy dr. Baumgarten, valamint dr. Szenté Lajos annakidején közreadott törvénytervezete az önálló kereskedői jelleggel biró kereskedelmi ügynökök jogviszonyait kívánták rendezni. Ez különben a dolog természetéből is következik, mert a kifejezetten szolgálati jogviszonyban lévő ügynökök jogviszonyai a munkaügyi jogszabályok alá tartoznak. Dr. Baumgarten fent idézett tervezetében az indokolás kapcsán a szolgálati viszonyban álló és ügynöki tevékenységet kifejtő alkalmazottakat „álügynököknek" minősíti. Álláspontom szerint azonban ez a megállapítás nem helytálló, mert hiszen a súlypont lényegileg nem azon van, hogy az ügynök önálló kereskedő-e, vagy alkalmazott, hanem a kifejtett tevékenységen. Ha pedig most tekintetbe vesszük azokat a körülményeket is, hogy a gazdásági életben hasonló jellegű tevékenységet fejtenek ki az utazók, alkuszok és képviselők, nyilvánvaló, hogy a