Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 6. szám - Az önálló ügynöki jogviszony sajátosságai

94 KERESKEDELMI JOG 6. sz. nek a részvényeknek megsemmisítése és ennek megfelelően az alaptőkének leszállítása. A svájci jog a saját részvények megszerzésének tilalma alól a részvények tőzsdei árfolyamának alátámasztása érdekében nem tesz kivételt; ebből az érdekből tehát nem is látta szükségesnek a nyereségből való részvénybevonásra a rendes alaptőkeleszállításra vonatkozóknál enyhébb szabályok létesítését. Nem tekinthető kizártnak az az eset sem, hogy a vállalatnak egyik nagyrészvényese ingyenesen a társaság rendelkezésére bocsát részvényeket a mérleg kitisztítása, a vállalat szanálása érdekében. Erre az esetre is kedvezően alkalmazható a német törvénynek az a rendelkezése, amely a társaságnak ingyenesen rendelkezésére álló, teljesen befizetett részvényeinek bevonása esetében a rendes alaptőkeleszállításra irányadó szabályok alkalmazásától eltekint. A nyereségből foganatosított részvénybevonás esetében az alaptőkével teremtett hitelbázis gyöngülése következtében kérdésessé válhatnék a hitelezők biztonsága, ha a törvény nem gondoskodnék megfelelő vagyon megkötéséről. A hitelezők érdekében megkívánja a német törvény, hogy a tiszta nyereségnek vagy szabad tartalékoknak terhére eső részvénybevonás, vagy a társaságnak ingyenesen rendelkezésére álló részvényeknek bevonása esetében a törvényes tartalékba be kell állítani olyan összeget, amely megfelel a bevont részvények névértékei összegének. Az alaptőkecsökkentés összege tehát megmarad továbbra is a passzívák között, csak más helyen jelenik meg; az alaptőkeszámláról átkerül a törvényes tartalékba. Nincs akadálya annak, hogy a társaságnak ingyenesen rendelkezésére bocsátott részvények bevonása esetében a törvényes tartalékba beállítandó összeget vagy annak megfelelő részét a társaság nyomban a törvényes tartalék céljának megfelelően értékcsökkenések kiegyenlítésére vagy egyéb veszteségek fedezésére fordítsa.3) A magyar részvényjogi reformnál is célszerű lesz kilépni a kereskedelmi törvény hallgatásából és, habár tartózkodással, de mégis rendezni a részvénybevonás alapvető kérdéseit. Megokoltnak és a törvényszerkesztés technikája szempontjából is kívánatosnak látszik a részvénybevonásnak az alaptőkeleszállítás körében tárgyalása. Követésre alkalmasnak mutatkozik a rendes alaptőkeleszállításra irányadó szabályoktól eltekinteni, teljesen befizetett részvényeknek olyan bevonása esetében, amely kizárólag a tiszta nyereségnek vagy szabad tartalékoknak terhére esik, vagy amelynél a részvények a társaságnak ingye3) L. Schlegelberger, Quassovski, Herbig, Gessler, Hefermehl: „Aktiengesetz vom 30 Január 1937." Zweite Auflage. 1937. Berlin. 828. és 796. old nesen rendelkezésére állanak. Ilyen esetben azonban — a német szabályozás mintájára — kötelezővé kellene tenni a törvényes tartaléknak a bevont részvények névértékei összegével növelését, amennyiben ezt értékcsökkenések kiegyenlítésének vagy egyéb veszteségek fedezésének szüksége nem gátolja. * Az alaptőkeleszállítás messzebbmenő, a probléma részletkérdéseibe is mélyebben behatoló tárgyalására ezúttal nincs módom. Nem volna célszerű egyes virágszálak kiragadására és külön vizsgálatára használni a virágoskert áttekintésére, harmóniájának és nagy összefüggéseinek feltárására szánt időt. A kert egyes virágszálainak vizsgálata a további kertészkedés feladata. A német és a svájci részvényjognak az alaptőkeleszállítást szabályozó rendelkezései hasznos tanulságokat nyújtanak, az azokra és a felvetett igénytelen nézeteimre vonatkozólag várt értékes kritika nagybecsű anyagot hoznak részvényjogunk reformjához. Mi is elmondhatjuk, amit a kiváló német kodifikátor, Schlegelberger itt a Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézetében 1931-ben mondott: „Jót alkotni, a jobbat üdvözölni és a legjobbra törekedni, ez az a szellem, amelyben mi a reformmunkálatokat végezzük." Az önálló ügynöki jogviszony sajátosságai. Irta: Dr. Schwartz Tibor, kir. ítélőtáblai bíró. Az ügynökök jogi helyzetének szabályozása iránti törekvések nem új keletűek. Ügy az egyes szakmai körök, mint maga a jogásztársadalom iparkodtak és iparkodnak e kérdést felszínen tartani. Tudvalevő, hogy a kereskedelmi törvény az ügynökök jogállását nem szabályozta. A kereskedelmi meghatalmazottak és a segédszemélyzet jogviszonyait illetőleg is a joganyag, mondhatni, teljesen széfszórt, amenynyiben a kereskedelmi törvényünkben foglalt intézkedéseket az ipartörvény rendelkezései és az 1910/1920. M. E. sz. rendelet egészítik ki, mindezen törvényes intézkedéseknek azonban tulajdonképen tartalmat a most már teljesen kijegecesedett bírói gyakorlat ad. E cikk keretén kívül áll annak a kérdésnek fejtegetése, hogy az adott viszonyok és körülmények között helyes és időszerű lenne e az egységes munkajogi kódex megalkotása. E tekintetben a vélemények megoszlanak pro és kontra. Az utóbbi évtizedek folyamán történtek is kísérletek hasonló jellegű egységes munkaügyi törvény megalkotására (Papp Dezső-féle 1929-es törvénytervezet), azonban az mindezideig nem öltött tes-