Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - Mi tekintendő kartelnek?

LO KERESKEDELMI JOG 1. SZ. SZEMLE Mi tekintendő kartelnek? A karteltörvény a magyar Corpus Jurisnak időelőtt feledésbe merült alkotása. A törvény szerves hibái olyan mérvűek, hogy már zsenge gyermekkorában tetszhalálra ítélték ezt a jogalkotást. Még szidni sem igen halljuk, mert papirosintézményei oly távol maradtak a gazdasági élettől, hogy nem is találkozunk velük. Senkii sem foglalkoztat pl. a kartelbíróság intézményének léte, mert egy bíróság, amely elé nem kerülnek ügyek, az csupán élő szemrehányásnak tekinthető! Néha aztán egész váratlanul felbukkan a törvény; egy megszorított alperes a védekezés lázában kiássa e törvénynek Valamely intézkedését és amögé igyekszik magát elsáncolni. Ilyenkor aztán tudomást kell venni a gyakorlati életnek is, hogy ime létezik karteltörvény! Ilyen esetet olvasok az OMKE október 30-i számában. Az itt tárgyalt eset a következő: Egy textilipari részvénytársaság két textilnagykereskedőnek 30.000 m puplinanyagot adott el azzal a kikötéssel, hogy annak eladási ára méterenként 1.26 pengőnél olcsóbb ne legyen. Az ilyen kikötés az eladást eszközlő gyár részéről nemcsak jogilag hatályos, hanem gazdaságilag is indokolt. Az a két kereskedő, amelyik ilyen óriási mennyiséget kötött le a gyárnál, nyilván rendkívül alacsony vételárat biztosított magának. A gyár megadja ezt az alacsony árat azért, mert ez a nagy mennyiség kapacitásának olyanmérvü kihasználását teszi lehetővé, amely mellett az alacsony ár posszibilissé válik. A gyárnak azonban biztosítania kell azt, hogy ez a 30.000 m tényleg termelési többletként jelentkezzék, vagyis gondoskodnia kell, hogy az egyéb megrendelők, akik a termelés törzsét veszik át. el ne maradozzanak. Már pedig, ha e két kereskedő arra használja fel élvezett alacsony árait, hogy a piacon többi versenytársait lekonkurrálja, akkor ezek nem fogják tudni ezt a árucikket eladni és kiesnek, mint a gyár megrendelői. Ebben az esetben viszont elesik az a termelési kapacitástöblet és az azzal járó alacsonyabb termelési ár, amely a két kereskedőnek nyújtott nagyobb rabattot lehetővé tette. Látjuk tehát, hogy a továbbeladási árnak kötelező előírása a gyár kalkulációjának előfeltétele és integráns része. Ezek után folytatom a konkrét ügy fejleményeinek ismertetését: A két kereskedő nem tartotta be a továbbeladási árat, annál olcsóbban árusított és a gyár 6000 pengő összegű kártérítés erejéig perelte őket. Ebben a kártérítési perben jelenik meg alperesi mentőangyalként a karteltörvény. A törvény karteldefiniciója rendkívül hiányos, illetve olyan tág, hogy abba egy kis jóakarattal mindent bele lehet foglalni. Ha az ember nem az életből meríti annak megítélését, hogy mi tekinthető kartelnek, hanem a törvény szavait próbálja alkalmazni, úgy a legferdébb és a közgazdasági megítéléssel homlokegyenest ellenkező kartelfogalom bontakozik ki. Ez történt a fenti esetben is. A kártérítésért perelt szerződésszegő alperesek arra hivatkoztak, hogy a 30.000 méter puplinanyag továbbeladási árának előírása kartelszerződés és mint ilyen, bejelentés hiányában érvényűién. A törvény ugyanis mindent kartelszerződésnek tekint, ami „az áralakulás tekintetében gazdasági versenyt korlátozó kötelezettséget foglal magában". Már a definíció sem szerencsés, mert pl. a német évtizedes irodalom és joggyakorlat szerint a kartel ott kezdődik, ahol, ha a szakmának nem is valamennyi tagja szerepel mint résztvevő, de annak olyan hatalmi csoprtja, amely gazdasági erejével a piacot uralja és a szabadversenv alapján való áralakulást, a kereslet és kínálat törvényének érvényesülését kizárja. Ezt jelöli a német egy szóval: „Marktbcherrschung" kifejezéssel. A piacfeletti uralom nélkül kartelről beszélni eleve elhibázott dolog! Ennélfogva, ha valamely perben az az előadás, hogy a vitás szerződés lényegében kartelszerződés, akkor keresni kell a bíróságnak mindenekelőtt azt, hogy ezen szerződés következtében az illető szakma áraiban érvényesül-e a kereslet és kínálat törvényeinek árszabályozó hatása. Ha azt látjuk, hogy a szakmának egyes tényezői megállapodást létesítettek ugyan egymásközt az árakra vonatkozólag, de a szakma túlnyomó részére ez a megállapodás hatállyal nem bír, akkor meg kell állapítanunk, hogy ebben a szakmában változatlanul a gazdasági erő szabad játéka irányítja az áralakulást. A konkrét esetben ilyen irányban bizonyítás lefolytatva nem lett, de enélkül is kitűnik az előadottakból, hogy a puplinanyagok ára változatlanul a kereslet és kínálat törvényeinek van alávetve, mert az a körülmény, hogy egy textilgyár és két kereskedő a továbbeladási árra vonatkozólag megállapodtak, az nem zárja ki az összes többi textilgyár és az összes többi kereskedő szabad versenyét. A törvényszék — sajnos — a szerencsétlenül fogalmazott törvény karteldefinicióját szószerint értelmezte és így kartelszerződésnek minősített egy olyan megállapodást, amelynek nyomán az árak szabad alakulása csak az abban résztvevő textilgyár és két kereskedő részére relatíve nyer korlátozást, ez azonban nem egyértelmű a piac szempontjából való abszolút korlátozással. Tagadhatatlan, hogy a kereskedő részére, aki kötelezte magát a P 1.26-os továbbeladási árnak betartására, ez a szerződés korlátozást jelent. A karteltörvény helyes értelmezése szerint azonban nem az egyes gazdasági egyedek szempontjából kell a gazdasági korlátozás fennforgását vizsgálni, hanem a piac egyetemének szempontjából. Ez a helyes értelmezés pedig odavezetett volna, hogy az a vevő, aki nem kíván attól a kereskedőtől vásárolni, akinél a továbbeladási ár korlátozva van és számára túlmagasnak tűnik, — nyugodtan vásárolhat más textilgyár termékét ugyanannál, vagy "más kereskedőnél. Szükséges, hogy a jogirodalom szembeszálljon ezen törvényszéki ítélet tartalmával, mert a felek kiegyezése folytán ez az ítélet jogerőre emelkedett. Ilyen, a felek egyéni érdeke folytán fellebbezés nélkül jogerőre emelkedett ítéletre viszont még évek múlva is hivatkozás történhet és újabb téves irányú döntésekre adhat alkalmat. A kérdés rendkívül gyakorlati, mert gazdasági életünkben számtalan ármegállapodás van, amely