Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 5. szám - Az új német részvénytörvény irányelvei

66 KERESKEDELMI JOG 5. SZ. Egyetlen rendelkezést találunk az új törvényben, amely annak „szociális jellegét" kívánja kihangsúlyozni. A 77. § 3. és a 98. § 4. bekezdése u. i. akként rendelkeznek, hogy az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjainak biztosított nyereségrészesedésnek a kellő arányban kell állania az alkalmazottak érdekét vagy a közcélt szolgáló kiadásokkal. Ez a rendelkezés azonban legfeljebb „szociális olajcsepp", de semmiesetre sem a kapitalizmussal szöges ellentétben álló szocialista mentalitás szülöttje. Ebben a cikkemben az új német részvénytörvénynek — amely kiemelve a kereskedelmi törvényből, 304. §-ában, kitűnő rendszerben és tökéletes szövegezéssel foglalja egybe a részvénytársaságra és betéti részvénytársaságra vonatkozó egész joganyagot —• csupán azokat az irányelveit szeretném t}ömören összefoglalni, amelyeknek sugallatára foglalt állást ez a törvény, I. a részvénytársaság jogi és gazdasági lényege, II. organizációja és III. finanszírozása tekintetében. I. 1. Mindnyájunk előtt ismeretes a háború előtti és utáni német irodalomnak, de meg az 1897 H. G. B.-nak is (Die Aktiengesellschaft als solche hat selbstandig ihre Rechte und Pflichten" etc. : 210. §) az az álláspontja, amely a részvénytársaságot ki akarta emelni a „társaság" talajából és az ,,egyesület"-tel kívánta azonosítani. Ezt a „Körperschaftstheorie"-t (Theorie der Verbandsperson) Renaud állította fel; O. Gierke szélesítette ki; követte Kuntze, Staudinger, K. Lehmann, Cosack és Fischer, Deumer és Waldecker pedig a szövetkezetekre is kiterjesztették. Ennek az elméletnek lényege, hogy a részvénytársaság nem „társaság" módjára keletkezik és működik. Tehát nem jelent szerződéses jogviszonyt a tagok (a részvényesek) között, hanem azt a leendő részvényeseknek a nyilvánossághoz intézett nyilatkozatai (az e nyilatkozatok sommázatát jelentő misztikus „Gesamtakt") hozzák létre; az így létrehozott részvénytársaság pedig mint öncélú „jogi személy", ,,;szervei" útján kerül jogviszonyba egyrészről részvényeseivel, másrészről a külvilággal. A közgyűlés, az ott határozatot hozó ..többség" a részvénytársaság legfőbb akaratát nyilvánítják ki. Az egyes részvényes csak magával az egyesülettel áll jogviszonyban. Részvényes és részvényes között nincs jogviszony, még kevésbé a többség és a kisebbség között, stb. A részvénytársaságnak ez az „elmélete" teljesen „eredeti" német találmány volt. Ismeretlen volt, nemcsak a francia, hanem abban az angol-amerikai) jogrendszerben is, amely pedig az egyesületi közjogot a részvénytársaságra (az „incorporated companies-re") nemcsak kiterjeszti, hanem (legalább az északamerikai) a részvénytársaságot kifejezetten „egyesületnek" (business corporation) is nevezi. Nagy Ferenc nálunk már 1878-ban fejtette ki, hogy a részvénytársaság nem válik egyesületté csupán csak azért, mert — „jogi személy". Hiszen a jogi személyiség nagyon szépen megfér a társas viszonnyal. A rómaiak „társaságnak" nevezték a közintézmény jellegű „societas vectigálium"-oi is, és a franciák még abban sem látnak jogi lehetetlenséget, hogy a magánjogi társaságot jogi személynek („étre moral"-nak) minősítsék. A Körperschaftstheorie-től különben lassanként eltávolodott a német tudomány is. Amíg Dernburg, Wieland és Locher annak érvényesülését hajlandók a külső jogviszonyra korlátozni (a belső viszony tekintetében koncedálják a „szerződéses gondolatot"), addig Staub, Hachenburg, Müller-Ercbach és legújabban és leghatározottabban Zahn egyenesen ellene fordulnak. Az új német részvénytörvénjr (NR. 1. §-a) nemcsak a Körperschaftstheorie-t intézte el egy tollvonással, hanem a háború utáni német irodalom „Unternehmen an sichk beállítását is. Azt a tételt, hogy a nagy részvénytársaság öncélú, szociális organizmus. Mert egyszerűen és minden kertelés nélkül kijelenti azt — amit a magyar és francia irodalom kezdettől fogva vallott —, hogy: „Die Aktiengesellschaft ist eine Gesellschaft (!) mit eigener Rechtspersönlichkeit" (!!). És nehogy félreértés támadjon: a 48. § 1. bekezdése hasonló rövidséggel és határozottsággal ismétli meg: „Die Aktiengesellschaft hat eigene Rechtspersönlichkeit." Hozzátehetném a HGB. 210. §-ára vonatkoztatva: „Nicht" als solche, sondern als — Gesellschaft'. Imígyen nyert beigazolást /ízrc/i/nann-nak a tételes jogászok „elméleteit" erősen leszállító mondása: „Einige beriohtigende Worte der Gesetzgébung und ganze Bibliotheken werden zur — Makulatur." A NR 1. § és 48. §-ainak jelentősége azonban nem abban áll, hogy a német törvényhozó búcsút intett a teljesen eredeti és teljesen német szemléletnek, hanem a kifejezetten elfogadott „társasági", „szerződéses" gondolatot igen fontos konzekvenciáiban! Mert ha az Rt. „társaság", akkor ott is érvényesül „a Brotgemeinschaft" a „Kompánia" (coin pane) fiduciáris jellege. Az a bajtársias, bizalom és hűségen felépülő jogviszony, amely nem ismeri a tagoktól teljesen ideges jogi személy öncélúságát, a kizárólagos többségi uralmat, hanem mind a társaságot, mind annak „szerveit", mind pedig a többséget (!) arra kötelezi, hogy valamennyi „társ" érdekének hűséges előmozdítója: „ancilla socio-