Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 4. szám - A váltóösszeg átszámítása

KERESKEDELMI JOG 51 elbánás alá venni azzal, ki lényegileg magánjogi csalást követett el. Egyébként a német BGB. csak csalárd elhallgatás és a kikötött tulajdonságok hiánya esetében adja meg a nem teljesítés miatti kártérítési jogot a vevőnek. A magyar KT. tudvalévőleg nem állít fel külön szabályokat az értékpapírok vételére vonatkozólag, a német KT. 381. §-a még külön ki is emeli, hogy a kereskedelmi vételre vonatkozó szabályok alkalmazandók az értékpapírok adásvételénél is. A kellékszavatosság kérdése az. mely az értékpapírok adásvételénél közelebbi vizsgálódást igényel. Ha a jogirodalmat nézzük, ügy azt találjuk, hogy Düringer-Hachenburg6 azt tanítja, hogy az értékpapír vételénél a vétel tárgyaként ügy a jog. mint a testi dolog tekintendő. Ennélfogva irányadók lesznek azok a szabályok, melyek egyaránt vonatkoznak a jogok és dolgok vételére. A részvényvételeknél ugyanez az író arra az álláspontra helyezkedik, hogy a részvénytársaság gazdasági bázisa nem képezi kellékszavatosság tárgyát, ennélfogva az eladó a vállalkozás bonitásáért csak az esetben felel, ha azért külön szavatosságot vállalt. Staub szerint" az értékpapír árfolyama nem tekinthető annak minőségi tulajdonságának, miből azután azt deriválja, hogy az árfolyamcsökkenés alapján a vevő kellékszavatosságra nem hivatkozhatik. Sőt továbbmenve, tévedés alapján sem véli hatálytalaníthatónak az ügyletet, mert mint mondja: ..der Kurs ist keine verkehrswesentliche Eigenschaft". Ami most már a hazai joggyakorlatunkat illeti, egyik régebbi határozat szerint5 a részvények értéke tekintetében való tévedés az általános magánjogi elvek szerint a szerződés érvénytelenítésére alapul nem szolgálhat. Érdekes, hogy e határozat bírálásával kapcsolatban néhai dr. Szászi-Schwartz Gusztáv9 azt aggályosnak tartja, mondván, hogy az érték csak pénzbeli kifejezője a dolog összes tulajdonságainak és ezért a tulajdonságban való tévedés értéktévedésben nyilvánulhat, sőt maga a dolog pénzbeli értéke sem egyéb, mint a dolognak tulajdonsága. A jelen megbeszélés tárgyát képező P. TV. 2S60 1936. sz. kúriai döntés arra az álláspontra helyezkedik, hogy: „az értékpapírok árfolyama, értéke az értékpapíroknak nem dologtulajdonsága ugyan, ámde szavatolandó « Das Handelsgesetzbneh II. kiadás. III. kötet, 57.1. 57 lap. 7 Kommentár X. kiadás. IV. kötet, 977. lap 36/fa jegyzet. Kommentár X. kiadás, IV. kötet 1153. lap 12 a jegvzet. 8 Döntvénytár, II. 315. Kúria 334'1882. £ Magánjogi fejtegetések 84. lap. tulajdonság akkor, ha magát az értéket vagy azokat az alkotóelemeket amelyeken az értékpapírok értéke alapszik, ipl. a vállalat vagyoni helyzete, jövedelmezőségei a felek a szerződés tartalmává tették, kikötötték: mert még akkor is, ha az eladott testi dolgot csak közvetve érintik: szavatolandó tulajdonságok mindazon tényleges és jogi viszonyok, melyek a közfelfogás, vagy a felek akaratnyilvánítása szerint a dolog értékelésére lénveges befolyást gyakoroltak." Ha már most a fenti döntésben kijegecesedő jogelvet közelebbről vizsgáljuk, úgy megállapíthatjuk azt. hogy a döntés elvi szempontból Staub álláspontján áll annyiban, hogy az értékpapírok árfolyamát nem minősíti, illetve nem tekinti egyenlőnek a dolog tulajdonságával. Viszont azonban nem teszi magáévá Staubnak ebből a körülményből levont álláspontját, mert azt mégis szavatolandó tulajdonságnak minősíti az ott felsorolt feltételek mellett. Mármost minthogy a hasonló jellegű értékpapír-vételeknél, különösen akkor, ha a részvényvétel tőkebefektetés célját szolgálja, a dolog természetéből kifolyólag a vevő a vállalat anyagi helyzetét és jövedelmezőségét a szerződés tartalmává teszi, i Gescháftsgrundlage1 így tehát végeredménykép. habár közvetve is. a részvények árfolyamának változása, amennyiben az nem vezethető vissza esetleges tőzsdei manőverre, a kellékszavatosság szempontjából bizonyos mértékig figyelembe lesz veendő. Részemről egyébként a döntést és ezzel kancsolatban a judikaturának hasonló jellegű fejlődését helyesnek és célirányosnak tartom. Végeredménykép arra a megállapításra juthatunk, hogy egyrészt a KT. egyes rendelkezéseinek hézagossága, másrészt a tételes magánjogi törvénykönyv hiánya folytán, a birói gyakorlatra hárul az a súlyos feladat, hogy a további jogfejlődésnek irányt szabjon. A váltóosszeg átszámítása Irta: Dr. Pethő Tibor, kir. törvényszéki biró. Az irott jogszabály rendszerint nemcsak befejezett megítélése a vonatkozó jogi tényállásnak, hanem egyszersmind kiinduló pontja olyan tényállás megítélhetésének, melyet az irott jogszabály nem vont szabályozása körébe: nem pedig azért, mert az alkotott jogszabály szoros analógia alapján más rokontényállásra is alkalmazhatónak látszott, va?y pedig mert a szabályalkotás idejében létező életviszonyok között egyéb elütő elemekből álló tényállás nem is volt elképzelhető. Különösen ez az utóbbi eset az. mikor a létező jogszabályra, mint a megítélés kiinduló