Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 3. szám - Közgyűlési határozatok megtámadása - Gold Simon

44 KERESKEDELMI JOG 3. BZ. csak arra a szabálytalanságra, hogy az ügyvezető igazgatók könyveket egyáltalában nem vezettek, hanem arra is, hogy a granicai uradalmat eladván, a befolyó vételárat folyamatosan a részvénytársaság érdekeinek megsértésével és a felperes megkárosításával a T. Rt., mint különálló vállalat adósságai törlesztésére fordították, következésképpen az alperesek jogelődjei, ha a részvénytársaság vagyoni állásáról tudomással nem bírtak, ez csak az őket terhelő gondosság elmulasztásának rovására esik. Ennek ellenére az alperesek kártérítési felelőssége az adott esetben nem volt megállapítható, mert az ügyvitel kötelező ellenőrzésének elmulasztása miatt az igazgatóság tagjai a K. T. 189. §-a és az annak kapcsán kifejlődött bírói gyakorlat értelmében kártérítéssel csak abban az esetben tartoznak, ha a keresetbe vett kár és az igazgatósági tagok szóbanforgó mulasztása közt az okozati összefüggés megállapítható. Ez az összefüggés azor.íban ezúttal meg nem állapítható. 38. A K. T. 179. §. 4. pontja csupán a kétoldalú haszonközösségre irányuló karfelszerződéseket utalja a közgyűlés hatáskörébe. Ahol azonban csupán az egyik felet részesíti a szerződés előnyben, nincs .szükség közgyűlési határozatra. (IP. IV. 4019/1936. sz. a. 1937 január 14-én.) A K. T. 179. §. 4. pontja alá eső „kartel"-nek jelölt szerződésről a K. T. idézett helye kifejezetten kijelenti, hogy az általa itt szem előtt tartott szerződésnek csupán azokat az ügyleteket tekinti, amelyek minden társasági ügyletnek közös haszonra vezetését célozzák. Annak vizsgálatánál, hogy közelebbről milyen fajta szerződések esnek e fogalommeghatározás alá, milyen fajta szerződéseket kiván ez a törvényhely a közgyűlés átruházíhatatlan hatáskörébe utalni, magán a törvény szövegén kívül, egyedül az Értekezleti Jegyzőkönyv (183. lap) szolgál adattal. Ezekre a szerződésekre vonatkozóan az Értekezleti Jegyzőkönyv a következőket foglalja magában: „Már keletkezésök indoka, az új részvények kibocsátására irányzott tilalom kijátszása volt, a gyakorlatban pedig a kartelszerződés által összekötött társulatok vagyonalapjaik kölcsönös áthúzása által csak egymásnak hitelképességét igyekeztek a természetes határon túl feszíteni. Az Értekezleti Jegyzőkönyvnek ebből a tartalmából tehát a törvényhozónak arra a céljára kell következtetni, 'hogy a kétoldalú haszonközösségre irányuló szerződéseknek kötését kívánta a közgyűlés hatáskörébe utalni. Minthogy pedig a felperes igazgatósága A. jelű ülési jegyzőkönyvének kivonata és a keresetben idézett vonatkozó kereskedelmi levél tanúsága, de a felperes előadása szerint is a felek szerződése csak az alperest részelteti a felperes hasznaiban s így ez a szerződés a K. T. 179. §. 4. pontjában körülírttal egyezőnek nem minősül: helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, biogy a peres íelek szerződése azért, mert az felperesnek nem a közgyűlése, hanem az igazgatósága kötötte, nem érvénytelen és így nem lehet szó a vonatkozó választott bírósági kikötés érvénytelenségéről sem. Mellékfoeavatkozás 39. A részvényesnek e minősége egymagában nem jogosít a részvénytársaság pereibe való beavatkozásra.*) (P. IV. 4019/1936. sz. a. 1937. január 14-én), A fél pernyertességének elősegítése céljából a perbe (mellékbeavatkozóként) beavatkozhatik az, aki jogilag érdekelve van abban, hogy a más személyek között folyamatban levő per az egyik fél javára dőljön el. Jogi érdek akkor forog fenn, ha a perbeli döntés a mellékibeavatkozó magánjogi jogviszonyaiban, jogi helyzetében — az ítélet jogerejének reá való közvetlen kihatása nélkül is — az ő előnyére vagy hátrányára lényeges változást1 idézhet elő. Az a körülmény, hogy a felperes pernyertessége esetében az alperes részvénytársaság részvényese: a mellékbeavatkozó részvényeinek forgalmi értéke, továbbá azok osztaléka a részvénytársaság vagyoni helyzetének romlása esetében csökkennék, a mellékbeavatkozó magánjogi jogviszonyában, a részvények tulajdonán alapuló jogi helyzetében változást nem idézne elő, nevezettnek csakis a részvénytársaság vagyoni állásához fűződő tényleges vagyoni érdekét érintené. A mellékbeavatkozó által felhozott — fentemlített — érdek tehát a iPp. 84. §-ának alkalmazása szempontjából jogi érdeknek nem minősül és így beavatkozása az alperes és a felperes kérelméhez képest a Pp. 87. §-iai értelmében visszautasítandó volt. Értékpapír vétel — megtévesztés 40. Általános jogszabály, hogy az a fél, akit a másik csalárd megtévesztéssel vagy tévedésben tartással — adásvételnél a hiány csalárd elhallgatásával — bírt rá a szerződéskötésre, választása szerint a szerződés megtámadása helyett a tiltott cselekményekre vonatkozó jogszabályok szerint kártérítést követelhet. — Az értékpapírok árfolyamértéke nem dologtulajdonság ugyan, ámde szavatolandó tulajdonság arra, ha azt, vagy az azt alkotó elemet a felek kikötötték. (P. IV. 2860/1936. sz. a. 1937 január 19-ém) I. A megállapított és e részben meg nem támadott és így irányadó tényállás szerint a Bart részvényeinek 51 százalékát 1930 augusztus hó 1. napján, további 49%-át pedig 1932 október hó 8. napján az alperes a felperestől és tulajdonostársaitól megvette. Az 1932 október hó 8. napján kötött — második — adásvételi szerződés alapján az alperest terhelő vételárhátralékból a felperest illető — keresettel érvényesített — követeléssel szemben az alperes beszámítási kifogással élt azon az alapon, mert az eladók az alperest a Bart vagyoni helyzete, nevezetesen közlekedési adóterhének menynyisége tekintetében úgy az első, mint a második adásvételi szerződésnél megtévesztették, illetve tévedésben tartották, ami által az alperesnek a kereseti összeget meghaladó kárt okozták. Az alperes az adásvételi szerződéseket hatálytalanítani nem kívánja, a perben azt kell tehát *) Elvi jelentőségű határozat, melyre lapunk következő számában vissza fogunk térni. Szerk.