Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 3. szám - Védjegyek értékesítése külföldön

S. BZ. KERESKEDELMI JOG 37 akarná használni, mit kellene neki tanácsolni? Tisztán jogilag meg van a lehetőség arra. hogv ő egy idegen német vállalatnak licenciát adjon védjegyének használatára. Meg van továbbá a lehetőség, hogy a német vállalatnak nemcsak a védjegy használatát, hanem annak belajstromozását is megengedi, vagyis hogy a német licenciárius egy önálló és saját nevére belajstromozott német védjegyet kap, amelynek alapján esetleges bitorlásokkal szemben Németországban saját jogon léphet fel. Őszintén megvallom, hogy nálam ilyen eset igen ritkán fordult elő. mert értékes védjegyek amerikai tulajdonosa nem valami könnyen határozza el magát, hogv- ezt az utat kövesse, mivel ez diametráüs ellentétben áll a védjegy jelentősége felől az Egyesült Államokban iiralkodó felfogással. Tényleg azonban előfordulnak ily esetek is. Egy berlini illusztrált folyóiratban láttam egy hirdetést a „Cutex" körömápoló szerről. Tudtam, hogy a ..Cutex" eredetileg amerikai gyártmány. Valószínűtlennek tartottam, hogy Németországba a mai gazdasági helyzetben ily luxus cikket be lehessen hozni és hogy a németországi forgalom indokolná ilyen drága hirdetést ebben a folyóiratban. Közelebbről megnézve a hirdetést, egy kis megjegyzést láttam: ..Hergestellt von G. & J. Berlin". A védjegylajstromot tanulmányozva, megállapítottam, hogy a „Cutex" védjegy az amerikai cég részére van belajstromozva, míg ellenben a német cég részére belajstromozást nem találtam. Valószínű tehát, hogy licenc-megállapodás van az amerikai és a német cég között. Ugyanezt találtam más hasonló esetben. Egy Simons nevű egyén kenyér előállításáru szolgáló eljárást talált fel. A Simons név és védjegy használatát ..Simonsbrot" néven egy csomó kenyérgyárosnak megengedte azzal, hogy azok a kenyeret az ő eljárásával állítják elő. Ettől fogva a ..Simonsbrot" elnevezést ezek a tulajdonos beleegyezésével használták. Ezzel a ..Simonsbrot" szó elvesztette a származásra utaló jellegét és minőségjelzéssé alakult át. Ha tehát a védjegylicencia megengedése Németországban sem jár mindig veszély nélkül, vannak államok, ahol egvenesen a védjegv megsemmisítésére vezetnek, 'gy van ez elsősorban Angliában, amely nem ismeri a védjegylicenciát és így a védjegytulajdonosnak számolni kell azzal, hogy védjegyét Angliában elveszti, amennyiben annak használatát egy ott előállított árura megengedi. Természetesen külföldi védjegytulajdonosok kutatnak oly módok után. hogy mégis lehetővé váljék; ismerek is ily szerződéseket, amelyek e célt szolgálják. A legbiztosabb út volna saját gyáralapítás Angliában, vagy legalább is saját cég alapítása az árunak ottani előállítására és az ottani piac ellátására. Amennyiben ott fióktelep létesül vagy egy Comp. Ltd., még pedig idegen tőke hozzájárulása nélkül, ily esetben a védjegy nem volna veszélyeztetve fs megmaradhatna a védjegytulajdonos nevén. Esetleg át is volna írhiató a leányvállalatra, miután ez megszerezte az angol üzletnek goodwilljét. — Egy másik szerződést ismerek, amellyel a védjegytulajdonos egy Angliában székelő gyárat bízott meg azzal, hogy az ő számlájára gyártson Angliában és mint az ő képviselete eszközöljön eladásokat. Ily esetben az angol cég mint tiszta Distributing agent tekintendő, nem pedig mint gyáros. Ily esetben célszerű a címkéken és reklámokon ezt oh* módon kifejezésre juttatni, hogy az áru ,,on behalf of the proprietor of the Trade Mark" állíttatik elő. Ez az út véleményem szerint megfelelő, ha a védjegytulajdonos ellenőrzést és befolyást tud gyakorolni az előállításra. Még inkább, amennyiben a gyártmány fontos alkatelemeit ő szállítja, vagy amennyiben ez nem lehetséges, legalább ő választja ki azokat; egyszóval amennyiben a kész gyártmány helyes összetételére felügyelni tud. Ezek az alapelvek szerintem egyáltalában, tehát Anglián kívül más országokban is szem előtt tartandók. És ez nemcsak a védjegyjog szempontjából szükséges, hanem a védjegytulajdonos jól felfogott érdekében is. Éppen ezért ajánlatos ily szerződéseknél kikötni azt a jogot, hogy a védjegytulajdonos a gyártást ellenőrizhesse. Az ily viszony alig különbözik a külföldi leányvállalat alapítástól. V. Különös figyelmet érdemelnek azok az országok, amelyekben a gyakorlási kényszer a szabály (Hollandia), Ott ugyanis a védjegyjog nem a belajstromozással. hanem az első gyakorlatba vétellel keletkezik. Az első használó szerzi meg a védjegyjogot, akár be van vezetve a védjegylajstromba, akár nem. A védjegyjog 'elenyészik, ha a védjegy 3 éven át nem használtatik, akkor ás, ha a védjegylajstromba fel van véve. A használatnak Hollandiában vagy Hollandindiában kell történni. Az uralkodó felfogás szerint a gyarmatokban való használatbavétel elégséges az anyaországban való jog fenntartására és fordítva. Hasonló a jogi helyzet Spanyolországban: ott elenyészik a védjegyjog, ha 5 évig nem használtatik. Imét másként áll a helyzet Svájcban. A svájci védjegytörvény 9. §. szerint amennyiben a védjegytulajdonos három egymás után következő évben védjegyét nem 'használta, a bíróság az érdekelt fél kérésére a védjegytörlést elrendelheti, amennyiben a védjegytulajdonos kellően igazolni nem tudja, hogy miért hagyta abba a védjegy használatát. Ez a rendelkezés azonban csak a használat teljes abbanhagyá-