Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 3. szám - Értékállandósági kikötések a telekkönyvi sorrendben

38 KERESKEDELMI JOG 3. sz. sára vonatkozik, nem alkalmazható arra a külföldi védjegytulajdonosra, laki védjegyét saját ibazájában vagy más országban használja. — Még szigorúbb elbírálás van Braziliában, laimely az ottani használatot írja elő és pedig úgy a nemzeti, mint a nemzetközi védjegyekre, amely utóbbiak Braziliának a madridi Unióból való kilépése után az érvényesség lejártáig érvényben maradtak. Értékállandósági kikötések a telekkönyvi sorrendben Irta: cír. Kőházi Endre kir. törvényszéki bíró. Ez évi február hó 8-án dr. Görög Frigyes e címen rendkívül érdekes és élvezetes előadást tartott és szembetűnő élességgel világított arra az ellentétre, amely a bírói gyakorlatban a dollárkövetelések átszámításánál mutatkozik. Előadásának gerincét az ú. n. dollárkövete'Iés teljesítése alkotta. A sima dollár elnevezés alatt azokat az eseteiket értette, amelyeknél a felek ügyleti kikötéseikben a tartozást dollárban jelölik meg, azonban az effektivitás kikötése és aranyzáradék nélkül. Kiemelte, hogy a dollárbetétek és dollárkölesönök eseteiben a Kúria gyakorlata már állandósultnak mondható abban a tekintetben, hogy kötelmi jogi alapon a sima dollár árfolyamát 5.72-es alapon állapítja ínég és az adóst ítéletileg ilyen értelemben kötelezi. Ha azonban a követelés jelzáloggal van biztosítva és a kiegyenlítés sorrendi tárgyalás útján történik, úgy a Kúria a 24.000/1929. I. M. számú rendelet 16. §. 2. bekezdés és az ezt helyesbítő 62.800/1929 I. M. sz. rendelet 5. bekezdésére hivatkozva) a dollárkövetelést a sorrendi tárgyalás napját megelőzően utoljára jegyzett árfolyam középára alapján számítja át pengőre úgy, hogy ez alapon iái hitelező dollárban meghatározott követelésének csupán 3.40 pengős árfolyamán való kiegyenlítéséhez jut. Kifejtette, hogy a dolláron kivül a pengő is értékcsökkenést szenvedett és hogy mindkét értékcsökkenés figyelembevétele négyféle átszámítást tesz lehetővé. A legmagasabb volna a 8.50-es árfolyam, amely úgy a 'dollár, mint a pengő devalvációját figyelembe veszi; a következő az, amelynél a dollár-értékcsökkenés figyelembevételele mellett a pengő-devalváció figyelmem kivül marad; iá további átszámítás csak a pengő devalvációját veszi figyelembe és lehetséges még egy, amely egyik ^<mznem értékcsökkenését sem veszi számításba. Eiz a 3.40-es kurzus. Az előadó szerint erre figyelemmel a sorrendi tárgyaláson legalább is a dollár-értékcsökkenést figyelemre méltató 5.72-es árfolvamot kellene alkalmazni, amely esetben a hitelező még mindíig nem jutna követelésének télies átértékeléséhez, hiszen ennél a pengő-értékcsökkenés nincs számításba véve. Az előadáshoz szólók között dr. Pethő Tibor arra mutatott rá, hogy ha a bíróságok a K. T. 326. §. rendelkezései ellenére is megtalálták a módot arra, hogy a hitelező érdekei az igazság és méltányosság követelménvei szerint kiegyenlítéshez jussanak, a bírói gyakorlat u?vane konstrukciójának alkalmazásával mód lenne a hitelező jogos érdekei megvédésére a 24.000/1929. I. M. rendelet 16. §-ának rendelkezéseivel szemben is. Tudjuk, hogy a bíróságok a K. T. 326. §-ának azt a rendelkezését, amel" szerint a külföldi fizetőeszköz átszámítására a teljesítés helyén és idején a lejáratkor jegyzett árfolyam az irányadó, azzal tették félre, hogy voltaképpen azt mondották ki, hoffv azért nincsen a K. T. 326. §-a alkalmazásának helye, mert a vonatkozó tényállás a K. T. 326. §-ának tényálladékát nem meríti ki. Azt állapították meg ugyiamás a bíróságok, hogv a felek nem dollárban kívánták a teljesítést, hanem a fizetett pengőösszeg értékállandóságát kivánták biztosítani s kizárólag ebből a célból abban a téves feltevésben használták a dollárkikötést, hogy a dollár árfolyama nem változhatik. Vagyis, hogy a felek akarata a teljesítésnek nem dollárban való kirovására, hanem tévesnek minősült szóhasználattal, az értékállandóság biztosítására irányult. Ezért, ugyanezen előadáshoz fűződő felszólalásában, helyesen mondotta dr. Proszuimmer Béla, hogy a bíróságok nem kivánniaik eltérni a törvényes szabályoktól és a sima dolíár eseteiben sem állapítják meg szabályként az 5.72-es árfolyam átszámítását, hanem minden ilyen esetben a tényállás kiderítésével (most már későbben vélelem útján is) kivételként alkalmazzák azt az eszközt, amelynek segítségével Tehetővé vált a K. T. 326. g-a és a vonatkozó maigánjogi rendelkezésekben foglalt elvek érintése és törvénysértés nélkül a hitelező jogos érdekeinek megvédésére a helyes utat követni. Kétségtelen, hogy az ellentét, amelyre az előadó rámutatott, szembeszökően méltánytalannak tűnhetik fel, mert nem helyeselhető az, hogy ugyanolyan követelés a bírói gyakorlatban kétféle átszámítással szerepeljen s ítéletileg nagyobb összegben állapíttassék meg, mintha jelzálogilag van biztosítva, holott a jelzálog! biztosításnak a követelés nagyobb biztonságát kell jelentenie. Ennek az ellentétnek érthető magyarázatául szolgál azonban az a körülmény, hogy az 5.72-es árfolyamszámítás a sima dollár eseteiben mindig peres úton. a 3.40-es átszámítás pedig rendkívüli úton történt. A perenkívüli bíróságnak, különösen elsőfokon, a sorrendi tárgyaláson nincs és nem is volt mód ja a tényállás megnyugtató kiderítésére abban a kérdésben, hogy az értékállandósás biztosítására vonatkozó egyező jogügyleti akaratot megállapíthassa. A perenkívüli bíróság röviden