Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 3. szám - Védjegyek értékesítése külföldön

36 KERESKEDELMI JOG 3. sz. mozást, amennyiben a belajstromozást jogosnak nem ismerheti el (akár a védjegyek összetéveszthetőségénél, akár az áruk hasonlóságánál fogva). — Tegyük fel, hogy amerikai ügyfelemnek sikerül védjegyét Németországban belajstromoztatni. Ez a belajstromozás részére a német törvény oltalmát biztosítja, miután utóbbi a belajstromozás konstitutív hatályának alapján áll. Amennyiben ez az amerikai gyáros valamely fentemlített oknál fogva gazdaságilag akadályozva van, (hogy amerikai gyártmányát Németországba behozza, iez még az ő védjegyjogát Németországban nem veszélyezteti, mivel a német törvény nem ismer használati kényszert. A német joggyakorlat ugyan védjegybitorlási perekben különbséget tesz használt és nem használt védjegyek között és az egyes esetekben az ú. n. defenzív védjegyeknek azonos oltalmat biztosít mint azoknak a védjegyeknek, amelyek a forgalomban tényleg használtatnak. De német bíróságok külföldinek sohasem tagadják meg iaz oltalmat abból az okból, mert védjegyét Németországban nem használta. Vagyis az amerikainak nem kell attól félni, hogy tőle az oltalom megtagadtatik azért, mivel a védjegy nem használásának a behozatal nehézsége vagy lehetetlensége volt az oka. De ezzel a negatív tanáccsal az amerikai még sincs megelégedve. Ő védjegyjogát nemcsak meg akarja óvni, hanem az abban rejlő értéket ki is akarja használni: tehát vagy a védjegyes árut Némietországban előállítani, vagy ennek használatát másnak megengedni. Miután véleményem csak a jogi kérdésekre szorítkozik, azt fogom felelni: nincsen törvényes akadálya annak, hogy ügyfelem Németországban gyártson. Ha pl. fiók alakjában akarja üzletét folytatni, ennek a fióknak minden további nélkül joga van áruját a belajstromozott védjeggyel ellátni és ezzel teljes védjegyjogi oltalmat élvez. Természetesen a használatnak nem szabad olymódon történni, amely a fogyasztó közönséget az áru előállítási helye tekintetében megtéveszthetné. Ha tehát a védjegy egy amerikai helység nevét tartalmazná, akkor az árun kifejezésre kell juttatni azt, hogy az árut Németországban állították elő. Ha azonban; ez !atz amerikai adótechnikai vagy más okokból gyárát Németországban nem mint fióktelepet akarja folytatni, hanem mint leányvállalatot, ennek sem volna védjegyjogi nehézsége. Tegyük fel, 'hogy ő leányvállalatot alapít részvénytársaság vogy GmbH alakjában. Semmi sem áll útjában annak, hogy ő ennek a vállalatnak a Németországban belaíjstromozott védjegy használati jogát megengedje. Hogy mily formában kap ezért ellenértéket, az jogilag közömbös. A német joggyakorlat elismeri a védjegylicenciát. (R. G. II. 326/1934, R. G. II. 242/1936. stb. stb. Feltéve, hogy az amerikai ezt az utat választja és a védjegyet valaki utánozza, a bitorlási feljelentés megtételére az amerikai lesz jogosult, a német leányvállalat azonban nem, mert az jogosult ugyan a védjegyet használni, de nem tulajdonosa a védjegynek. Minthogy azonban rendszerint kényelmesebb az, ha a német leányvállalat léphet fel a bitorlás ellen, az amerikai azt fogja kérdezni, hogy ő a védjegyet a leányvállalatra átruházhatja-e? 1936 októberig azt mondtam volna, hogy ezt nem teheti, mivel a német törvény 7. §-a (magyar törvény 9. §) szerint a védjegy csak azzal a vállalattal együtt ruházható át, amelyhez tartozik. Mivel azonban ő az ő amerikai üzemét nem ruházta át a német leányvállalatra, így nem is ruházhatja át a német védjegyet. Ha pedig ezt mégis megtenné, az azzal a veszéllyel járna, hogy a Reiöhsgericht nemcsak ezt az átruházást nyilvánítaná érvénytelennek, hanem esetleg arra kényszerítené, hogy a német védjegyet töröltesse. 1936 október 1-től azonban, mint említettem, változás állott be. Az új német védjegytörvény (1936 május 5.) 8. §-a lehetővé teszi a védjegy átruházását a vállalat azon részével együtt, amelyhez a védjegy tartozik. De ettől függetlenül az új törvény által teremtett lehetőségnél fogva, amerikai barátomnak még a következőt mondanám: A német védjegytörvény megengedi, hogy ugyanaz a védjegy több vállalat részére belajstromoztassék, amennyiben a korábbi védjegytulajdonos ebbe beleegyezik. Miután a lajstromozási díjak aránylag alacsonyak, azt ajánlanám, hogy a védjegy átruházása helyett a leányvállalat részére ugyanaz a védjegy újból jelentessék be és ehbez adja beleegyezését, így az amerikai ügyfél megtartja régi védjegyét és az új német leányvállalat pedig saját védjegyjogot nyer. Mindkettő önállóan eljárhat a védjegybitorlókkal szemben. A német leányvállalat a védjegyet nemzetközileg is belajstromoztathatja, amit az amerikai nem tehet, miután az Egyesült Államok nem tartoznak a madridi Unió kötelékébe. Ez az eljárás nem feltétlenül szükséges, de nagvobb biztosítékot nyújt arra az esietre, ha bármely okból a német leányvállalat üzemét beszüntetné, vagy ha az más kézbe kerülne, vagy bármi más állna elő a jövőben. Tehát az amerikai védjegy függetlenülne a német leányvállalat sorsától. Magától értetődő, hogy 1936 október 1. előtt minden hasonló esetben ezt a tanácsot adtam. Ügyfeleim közül sokan megfogadták e tanácsomat és innen van az, hogy sok védjegy német védjegylajstromban cruplán fordul elő: és pedig az amerikai anyavállalat nevén és a német leányvállalat nevén, különböző számok alatt és különböző időből. IV. Ha már most amerikai barátom nem gyártana Németországban és védjegyét mégis ki