Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2. szám - Az áralakulás szabályozása

2. sz. KERESKEDELMI JOü 25 igazgatóság a kérelmet teljesítette s ezen az alapon 1933 június hó 1-től kezdve W. M. a 18-as. alperes pedig a 168-as számú elárusító helyet használták. 1933 július 6-án W. M. a 18-as elárusító hely használatáról lemondott, s ettől kezdve fia. az alperes 168-as elárusító helvén tevékenvkedett. Ennek a tényállásnak az alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy az alperes és édesapja: W. IL között üzletátruházás történt A 4. sorszámú előkészítő iratában az alperes azt adta elő. hogy az egy sorban levő mészáros fülkék vevőközönsége szokott naponként egy és ugyanaz lenni. De a Székesfővárosi Vásárcsarnoki igazgatóság 22. sorszámú átirata szerint a vásárcsarnokban áruhelyet bérlő kereskedők, s így a mészárosok is, általában állandó vevőkörrel rendelkeznek. Főként vendéglök. kifőzések, nagyobb háztartások keresik fel állandóan ugyanazokat az árusokat, sót még a kisebb háztartások is rendesen a megszokott árustól vásárolnak. Minden üzletnek egyik jelentékeny értéke a rendes vevőkör. Fokozottabb mértékben áll ez a mészáros üzletekre, mert a mészáros üzlet berendezési tárgyai köztudomás szerint aránylag csekélyebb értékűek, raktári készlete pedig éppen természeténél fogva voltakép nem is leheL Ha üzlethelyiség szerződéses átvétele esetén épp az üzlet legértékesebb része — jelenleg a vevőkör —. megy át az átvevőre, az üzletátruházás megtörténte már ebből a tényből is megállapítható. Ez pedig a jelen esetben kétségtelen. W M.-nek állandó vevőköre volt. Másként semmi érdeke nem fűződött volna az alperesnek ahhoz, hogy épp az édesapja régi elárusító helyét szerezze meg a vele létesített csereszerződéssel. De egyébként ez a vásárcsarnoki igazgatóság fentebb ismertetett átiratából is következik. Az üzletnek ez a régi vevőkre pedig nyilván megmaradt az átvételt követő időben is. hisz a cégben a ..W." név azonos maradt, s az átlagos szemlélő figyelmét az utónév megváltozása könnyen elkerüli. De azonkívül az üzletben továbbra is a közönség előtt megszokott W. M. tevékenykedett. E mellett kétségtelen az is. hogy alperes és az édesapja üzletátruházás keresztülvitelét akarták, csak leplezni kívánták azt, a jogi következmények elhárítása céljából. Másként nem volt értelme annak, hogy az alperes előbb új árusítóhely, a 18-as kiutalását kérte a maga részére, azután rövidesen átcserélte ezt az édesapja 168-as elérusító helyével, majd ennek megtörténte után édesapja a 18-as elárusító helyet elhagyta, s elment dolgozni az alperes, vagyis az ö régi elárusító helyére, holott alperes, amint maga is állítja, ezt a 168-as elárusító helyet a csarnoki igazgatóság hozzájárulásával közvetlenül is megszerez hette volna. Az üzletátruházás szembeszökő volta leplezését célzó ily mesterkélt eljárás mutatja legvilágosabban, hogy az alperes és W. M. között a valóságos szándék épp az üzletátruházás volt. s új árusítóhely szerzésével és aztán cserével csupán leplezni akarták ezt a tényt. A vásárcsarnokban levő üzlet tekintetében üzletátruházás épp úgy történhetik, mint bármely más üzlet tekintetében. Hogy az ilyen elárusítóhely átadásához a csarnoki igazgatóság jóváhagyása is szükséges, az tisztán közigazgatási előfeltéteL s a jogi következményeket nem érinti. Részvénytársaság 18. .Az igazgatósági tagoknak a Kt 182. §-ában meghatározót, ügyintéző kötelességéből folyik a r. t. ügyvitelének irányítására és az ügyvezetés aüandó c-lienőrzésére vonatkozó köetelessége. Az igazgatóság .asjai az ezen alapuló felelősségtől nem mentesülhetnek azért, mert az ügyvezetést az igazgatóság egy vagy több .agjára bízzák. A felügyelő-bizotságnak felügyeleti jogállásából következik, hogy a felügv elő-bizottságnak a törvényben meghatározott ellenőrzési kötelessége az ügymenet általános jellegű ellenőrzését jelenti, amiből folyik, hogy a felügyelő-bizottság tagjai az egyes ügyleieket, esetleg az egész ügyvezetést esak akkor kötelesek tüzetes vizsgálat tárgyává tenn". h; valóban .udomásukra jutottak olyan tények, — vagy ha a lehetőség, szokás és az adott eset körülményei szerint foganatosítandó ál alános jellegű ellenőrzések, különösen az évi mérleg és számadások kellő megvizsgálása alkalmával tudomást szerezhettek olyan tényekről, amelyek a felit?;1 e'ő-b'zo.tságot íerhelő gondosság követelményeként ezt a megvizsgálást indokolttá teszik. (C P. IV. 5605 1938. sz. a. 1936. dec. 16-án). Ha pedig az alperes a törvény szerint őt terhelő ezt az ellenőrzést teljesíti, a r. t. ügyviteléi és vagyoni helyzetét a Kt. 187. §-ában előírt kötelességéhez híven állandóan figyelemmel kiséri. úgy meg kellett volna állapítania a r. t. vagyoni helyzetét és azt. hogy a bank már az 1924. évi december havában oly helyzetbe jutott, amely az igazgatóság tagjaira nézve a Kt. 187. §-ában előír; kötelesség teljesítését szükségessé tette. A fellebbezési bíróság által megállapított és ebben a részben meg nem támadott tényállás szerint ugyanis a bank oly kis terjedelmű üzleti tevékenységet folytatott, amelynek áttekintése és ezen az alapon a r. t. ügyleteinek, azok természetének, valamint a vagyoni állás megállapítása minden különösebb kereskedelmi ismeret nélkül is lehetővé tette a bank helyzetének megállapítását annál is inkább, mert a szóbanlevö időben a r. t. még csak egy éve működött. És mert az ellenőrzési kötelességnek megfelelő gyakorlása esetén a felperes károsodása megelőzhető lett volna: a fellebbezési bíróság az Ítéletében felhozott, valamint az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokolás alapján az anyagi jogszabályoknak megfelelően állapította meg a IV. rendű alperesnek a felperest ért kárért való felelősségét. A felügyelő-bizottság tagjainak a Kt. 195. §-a értelmében a társasági ügyvezetés ellenőrzése a kötelessége, amelynek gyakorlása végett a törvény jogot ad a felügyelő-bizottság tagjainak arra. hogv a társaság ügymenetéről tudomást szerezzenek, a társaság könyveit, iratait és pénztárát bármikor megvizsgálhassák. Ennek az ellenőrzési tevékenységnek a keretében az idézett szakasz különösen kötelességévé teszi a felügyelő-bizottsásnak az évi számadások, mérleg és a nyereség felosztási indít-