Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2. szám - Az áralakulás szabályozása

26 KERESKEDELMI .IOÜ 2. SZ. vány megvizsgálását és erről a közgyűlésnek való jelentésléteit. A P. I. ellen foganatosított bűnügyben meghall­gatott könyvszakértők véleményéből megállapít­hatóan (Te. 40. §.) a bank könyveit a kereske­delmi törvénynek megfelelően vezették, az 1924. évi mérleg adatai a könyvekkel foglalt bejegyzé­sekkel egyeznek. Ebből pedig, valamint annak figyelembe vételé­vel, hogy a perben nem merült fel adat, miként a felügyelő-bizottság tagjainak más módon tudomá­sára jutott volna az ügyvezető-igazgatónak tör­vénybe, vagy az alapszabályokba ütköző valamely visszaélése, az 1934. évi mérleg megvizsgálásáig a felügyelő­bizottság tagjai terhére mulasztást megállapítani nem lehet. Ámde ettől az időtől kezdve meg kell állapítani terhükre kötelességmulasztást, mert a kifejten­dőkre tekintettel a felügyelő-bizottság tagjai adott esetben egyedül azzal, hogy a mérleg adatait a könyvek adataival összehasonlították, nem tettek eleget a Kt. 195. §. szerint őket terhelő köteles­ségüknek. A P. I. ellen folyamatban volt bűnügyben meg­hallgatott könyvszakértők jelentéséből ugyanis megállapítható (Te. 40. §.), hogy a banknál az 1925. évi április és május hó végén nyers mérleg készült. A meg nem támadott tényállás szerint a felügyelő-bizottság az 1924. évi zárómérleget az 1925. évi május 28-án tartott közgyűlést közvet­lenül megelőzően vizsgálta meg, ekkor tehát az április 30*-án készült nyers mérleg már a tár­saság iratai között volt, azt tehát a felügyelő­bizottságnak be kellett volna tekintenie, mert kü­lönösen hosszabb időközökben tartott vizsgálat esetén a társaság ily fontos iratának betekintése mellőzhetetlen követelmény. Ebből a nyers mérlegből pedig megállapítható, hogy a részvénytársaságnak a tényleg befizetett 50,100.000 konora alaptőke mellett 44,453.042 ko­rona volt a vesztesége. Ez a veszteség kötelességévé tette a felügyelő­bizottságnak az egész ügyvezetésnek, de különö­sen a veszteséget okozó P. I.-féle ügyleteknek meg­vizsgálását, amely vizsgálat azt eredményezte volna, hogy a r. t. 1924. évi mérlege fiktív tételt tartalmaz és a K-t. 199. §. rendelkezései ellenére készült. Ha tehát a felügyelő-bizottság tagjai ilyen kö­rülmények között a tüzetesebb vizsgálatot mellőz­ték és a mérleget aláírták, a felperesnek ezzel a mulasztásukkal okozati összefüggésben álló káráért felelősek. A mérleg megvizsgálása 1925. május 28-át köz­vetlenül megelőzően történt, a felperesnek tehát csak az a kára van a IX—XI. rendű alperesek mu­lasztásával okozati összefüggésben, amely az ezt követően elhelyezett betétek elveszése folytán érte. 19. Az igazgatóság! tagságról való lemondás ioghrtályos a cégjegyzékből való egyidejű törlés nélkül Is; mert az igazgatósági tagsági minőség megszűnésének a cégjegyzékbe való bevezetése és közhív?étr'telénck elmulasztása esetén ugyan a főnök ezt a tényt harmadik személlyel szemben csak annyiban érvényesítheti, amennyiben Igazolja. hogy a harmadik előtt az igazgatósági tagsági minőség megszűnése az ügylet megkötésekor is­meretes volt (K. T. 148., 42. §§), de a cégbejegy­zés és közhírrététel hiánya magára az igazgató­sági tagra nézve lemondásának joghatályát — ha a lemondásnak törvényes akadálya nincsen — i:cm érinti. (C. P. IV. 3308/1936. sz. a. 1936 dec. 17-én.I Dollár 20. Abból, hogy az alperesek a kölcsönt nem valóságos aranydolíárban, hanem a kötelezvény­ben meghatározott (6C0O) aranydoílárnak meg­felelő pengőben vették fel, következik, hogy a felek a kölcsön összegének aranydollárban tör­tént megjelölésével csupán a kölcsön értékének a kölcsön folyósításakor fennállott feltevéseknek megfelelő állandóságát kívánták biztosítani arra az esetre, ha a pengő értéke időközben csökkenne. (C. íJ. VII. 3932/1936. sz. a. 1936 dec. 14-én.) Alaptalan az alpereseknek az a felülvizsgálati panasza is, hogy a fellebbezési bíróság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy a kereset sze­rint való marasztalásukat a váltóperben hozott ítélet jogereje kizárja. A felperes 1932 júniusban indított váltókerese­tében 6000 aranydollárt követelt az alperesektől, míg az ezúttal indított keresetében előadván, hogy a szilárd értékmérőnek tartott USA dollár értéke a kölcsön felvétele és a váltóperben keletkezett ítélet hozatala óta csökkent, követeléseként e két érték közt mutatkozó különbözetnek pengőben kiegyenlítését érvényesíti. ítélt dolog jogcímén csak a már megítélt jog ugyanolyan terjedelemben újabb keresettel való érvényesítésének nincs helye, tehát a felperes új keresetben csak az előző perben már jogerősen megítélt követelését nem érvényesítheti, de az al­peresekkel szemben még nem érvényesített, a pénz értékének csökkenéséből származó érték­különbözet megtérítésére vonatkozó igénye érvé nyesítésének sem perjogi, sem anyagi jogi szem­pontból nincs akadálya. 21. Nem arany dollárról szóló, értékállandósági kikötés által nem kisért dollárbetét a jelenlegi ár­folyamon fizetendő vissza. (C. P. VII. 5135/1936. sz. a. 1936 dec. 16-án) I. A m. kir. Kúria feloldó végzése szerint az al­peres által 1930. évi szeptember hó 10-én a fel­peres rendelkezése értelmében átvett 9635.60 U. S. A. dollár betét nem jelöltetett meg aranydollár­ban; a felek között továbbá a takarékbetét érték­állóságának biztosítását célzó megállapodás, va­lamint olyan kikötés sem létesült, amely szerint az alperes a dollár értékének változására tekintet nélkül arra kötelezte volna magát, hogy a takarék­betétet a dollárnak a betét elhelyezésekor fenn­állott értékében fizeti vissza. A m. kir. Kúria feloldó végzésében ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes ke­reseti követelése tekintetében a K. T. 326. § a második bekezdésének rendelkezéséi csak abban az esetben nem lehet irányadóul venni, ha meg­állapítást nyerne a felperes által vitatott az a kö-

Next

/
Thumbnails
Contents