Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2. szám - Az áralakulás szabályozása

24 KERESKEDELMI JOG 2. SZ. Kártérítés 14. Bányamunkást, ki a bányában dolgozva, ttidőgümőkórt kapott, kártalanítás nem illeti, mert a baj kifejlődését kilépéssel megakadályozhatta volna. (C. P. I. 3861/1936. sz. a. 1936 dec 9-én.) A felperes arra alapítja kártérítési keresetét, hogy gümökóros megbetegedését az alperes bányavállalat által egészségtelen munkahelyen dolgoztatása okozta. A felperes betegsége a tüdőgümőkór a köztapasztalat szerint általában, de a per adatai szerint a jelen esetben is nem hirtelen keletkező baj, hanem hosszabb folyamat eredménye. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperesnek akkor, amikor munkahelyének az egészségére káros behatását észlelte, a szolgálati szerződést módjában lett volna megszüntetni. Ha pedig ezt nem tette, hanem tovább megmaradt az alkalmazási helyén és felvette az egészségtelen munkájáért járó pótdíjakat is, vállalta a kockázatot, amely ezzel járt és amely egyébként a perben meghallgatott orvosszakértö véleménye szerint a felperes egészségére csak azért jelenthetett veszélyt, mert gümőkórra hajlamos és annak baktériumával fertőzött volt. Ennek következtében tehát a felperes nem háríthatja át az alperesre az előbb eredő állítólagos kárát. Választott bíróság 15. A választottbíró a szerződő felek megbízottjának lévén tekintendő, feltétlenül joga van arra, hogy a megbízás tejesítésével járó készkiadásaira attól a féltől, aki az eljárás folytatását kívánja, előleget követelhessen. Munkadíjára ellenben, ha annak előlegezése a választottbírósági szerződésben ki nem köttetett, a választottbíró előleget vagy részletfizetést — miután erre nézve a Pp. 776. §-a intézkedést nem tartalmaz — csak az általános magánjog szabályai értelmében, ezek alapján pedig rendszerint csak az esetben követelhetne, illetve szolgáltatását a maga részéről visszatarthatná, ha a felek vagyoni viszonyaiban a szerződéskötés óta olyan változások állottak be, amelyek a választottbíró részére kikötött és illetve az általa kiérdemelt munkadíjat veszélyeztetik. (C. Pk. IV. 4737/1936. sz. a. 1936 dec. 17-én.) Szolgálati viszony 16. Zongorakészítő — fontosabb teendőkkel megbízott iparossegéd. (C. P. II. 4061/1936. sz. a. 1937 jan. 5-én.) A felperesnek a munkakörét a fellebbezési bíróság az elsőfokú ítéletből elfogadott indokoknál fogva jogilag helyesen minősítette olyannak, amelyből hiányzanak a kereskedelmi alkalmazott vagy ipari tisztviselő tevékenységének és hatáskörének jellemző ismérvei. Téves azonban a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a felperest csak egyszerű iparossegédnek lehet minősíteni. Az alperesi cég üzletköréhez a tényállás szerint nemcsak a zongoragyártás, hanem használt zongorák becserélése és megvétele is hozzátartozót!. A csere és vétel túlnyomóan a felperes szemléje, vizsgálata, észlelete és értékmeghatározása alapján történt, s bár az ügylet megkötése a cégtulajdonos elhatározásától függött, ez az elhatározás a felperes felismerésére, szakértelmére és becslési eredményére támaszkodott olykép, hogy a felperes által megtekintett zongora megvételére csak abban az esetben került sor, ha a felperes azt alkalmasnak és megfelelőnek találta. Mivel a használt zongorák csere- és forgalmi értéke is általában számottevő, azok gazdaságos megszerzése és minőségüknek az ármeghatározás alapjául szolgáló megállapítása az alperesnek olyan jelentős üzleti érdekét szolgálta, hogy a felperesnek egyébként több évtizedes tapasztalatokon, gyakorlati jártasságon és tárgyszakismereten nyugvó véleménynyilvánítása fokozottabb felelősséggel s annak a munkaadó részéről rendszeres elfogadása különös bizalommal járt. Az alperes cég üzletszerűen zongorajavítással is foglalkozott. A felperesnek fontosabb teendőkkel való megbízotti minőségére mutat az is, hogy a magas zongorajavítási árak esetenkénti megszabásánál nagyjelentőségű volt az alperesre nézve a zongorák állapotának és hibáinak megbízható hozzáértéssel való megállapítása, ezt a fontos munkafeladatot pedig a felperes bizonyos önállósággal végezte, mert az ügyletkötésnél az alperes a felperes leletét és véleményét fogadta el mérvadónak. A felperes továbbá — az alperes fellebbezésbeli előadása alapján megállapíthatóan (Te. 40. §) — a gyártási üzem keretében alperes utasítására kisebb tételekben a hazai piacon is megszerezhető fa- és egyéb segédanyagokat vásárolt. Mindezek a közönséges munkásoknak és segédeknek pusztán fizikai munkára szorítkozó tevékenységét meghaladó ténykedések a felperest fontosabb teendőkkel megbízott iparossegéddé minősítik. Közömbös, hogy a felperes e fontosabb teendők végzése mellett a mechanikai munkában, húrozásban, javításban, hangolásban stb. is közreműködött, mert a szolgálati munkakörök halmazata esetében a szolgálat jogi minősítése szempontjából a magasabb rendű és értékesebb az irányadó. A felperest mint ekként fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédet az 1884 : XVII. tc. 92. §-a értelmében három havi felmondási idő illette. Üzletátruházás 17. Vásárcsarnoki árusítóhely átengedése a vevőkör átruházásával is jár, tehát megalapítja az üzletátvevő felelősségét. (C. K. VII. 4422/1936. sz. a. 1936 nov. 26-án.) Az alperes apja: W. M., akinek akkor a központi vásárcsarnokban, a 168. számú árusító helyen mészáros üzlete volt, 1932 március hó 29-én váltókölcsönt vett fel a felperestől. A 168. számú elárusító hely akkor már 15 esztendeje volt a W. M. birtokában. 1933 tavaszán az alperes ugyancsak mészáros elárusítóhely kiutalását kérte a maga részére a vásárcsarnok igazgatóságától, s az igazgatóság a 18-as számú elárusító helyet jelölte ki a részére. Ezt követőleg pár napon belül 1933 március hó 23-án az alperes és édesapja közös kérvényt nyújtottak be az igazgatósághoz s a két elárusítóhely átcserélésének megengedését kértk. Az