Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2. szám - A versenyjog fejlődése Ausztriában

18 KERESKEDELMI ,IOü 2. 855. záróhüvelyeket előállító gyáros vevőinek ingyen szállított gépeket ezen záróanyagok alkalmazására azzal a kötelezettséggel, hogy a záróanyagokat csak tőle vásárolják. Egy másik, ilyen hasonló záróanyagokat előállító gyáros azonban ennek a vevőnek is záróhüvelyeket szállított. Az ennek alapján indított kereset elutasíttatott, mivel a harmadiknak nem kell figyelembe venni a felek között létrejött szerződési korlátozásokat. Máskép állna az ügy, amennyiben a harmadik a vevőt rábírná a szerződésszegésre, tehát arra, hogy dacára az általa ismert szerződésnek, a záróhüvelyeket tőle vásárolja. Az ilyen eljárás már az üzleti tisztességbe ütköznék. Fontos probléma a bojkott kérdése. A legfelsőbb bíróság azon elvi állásponton áll, hogy a gyárosnak, amennyiben nem fontos életszükségleti cikkről van szó, szabadságában áll meghatározni, hogy kinek és milyen feltételek mellett szállít árut; tehát ahhoz is van joga, hogy vevőinek csak oly feltétel mellett szállítson, amennyiben az áruszükségletét csak tőle szerzi be, vagy ha áruját bizonyos más harmadik személynek nem adja tovább; és jogában áll ezen feltételek be nem tartása miatt a szerződésszegő vevőt a szállításból kizárni. Ez az eljárás azonban mindenesetre a jóerkölcsökbe ütközővé válik, amennyiben célja a versenytárs gazdasági egzisztenciájának megsemmisítésére iráinyul, vagy amennyiben az illető vállalkozó jogellenes eszközöket, különösen jogelenes nyomást gyakorol, ill. vesz igénybe utóbbival szemben. Az osztrák joggyakorlat álláspontja e tekintetben is egyező a német jog álláspontjával. Annak felismerése, hogy a védjegyjog a versenyjognak csupán egy részét képezi, Ausztriában is mindinkább növekedőben van. Ezt alkalmazzák különösen annak a kérdésnek megítélésénél, hogy mily feltételek mellett változik át egy individuál elnevezés fajlagos elnevezéssé; vagy pedig valamely minőségi jelzés fontosságának átváltozásánál. Az üzleti forgalom zavartalansága érdekében és minden tévedésbeejtés kikerülése végett az ilyen átváltozás nem tekinthető megtörténtnek mindaddig, amíg a fogyasztó köröknek akármily jelentős része a jelzés eredeti jelentőségét ismeri. Ez a magyar judikatura által is elismert tétel az osztrák Oberster Gerichthof egy nemrég hozott ítéletében is kifejezést nyert, amely egy csomó ellentétes szakvéleménnyel szemben megállapította, hogy olyan kifejezések mint: mosóselyem harisnya vagy hasonló, műselyemből készült harisnyák részére nem használhatók. Helyesen utasította el a legfelsőbb bíróság azt a felfogást, hogy selyem alatt ma általában a „műselymet" is értik és hogy az, aki árujának tiszta selyemből való előállítására utalni akar, az más elnevezést használjon, mint önmagában selyem elnevezést. A forgalmi körök felfogásának megítélésénél gyakran az illető külföldi fogyasztó körök felfogására is figyelemmel kell lenni. Ez áll az osztrák joggyakorlat szerint különösen olyan esetben, ha afelett kell dönteni, hogy egy bizonyos, önmagában véve deskriptív szó annak dacára védjegyként belajstromozható, mivel a szó a forgalomban mint bizonyos vállalatra utaló elnevezés vált közismertté.*) Amennyiben oly áruról van szó, amely ily elnevezés alatt exportáltatik is, úgy a külföldi forgalmi körök felfogása is különösen figyelembe veendő. A nemzetközi jog szempontjából különös fontossággal bír, de egyúttal — mint a legtöbb nemzetközi magánjogi esetben — különös nehézséggel is jár annak a kérdésnek az eldöntése, hogy külföldön elkövetett versenyjogi cselekmények a belföldön milyen szempontok szerint üldözhetők magánjogilag. Az első előfeltétel természetessen, hogy legyen belföldi illetékes bíróság, mely illetékes bíróság ítélkezhessen; hogy az, aki a sértő cselekményt külföldön elkövette, belföldön teleppel vagy lakhellyel bir. — A jogirodalomban és joggyakorlatban a legkülönfélébb felfogásokkal találkozunk. Az egyik az elkövetés helyét tartja irányadónak, úgyhogy a versenycselekményt nem tartja belföldön üldözhetőnek, amennyiben az az elkövetés helyének joggyakorlata szerint nem volt jogellenes, bár a belföldi jogszabályok szerint jogellenesnek tekintendő. A másik vélemény szerint, legalább is belföldi állampolgárok versenycselekményének elbírálásánál, kizárólag a belföldi jog, tehát az igénybevett bíróság helyének joga az irányadó; amely felfogásnál is némelyek szerint nem bocsájthátó ki tilalom, amennyiben az illetékes külföldi jog a cselekményt kifejezetten megengedi. Egy harmadik felfogás szerint viszont sem az elkövetés helyének joga, sem a lex fori, hanem az a jog irányadó, amelyhez a jogvédte érdek, a sértett vállalat székhelye szerint tartozik. Ausztriában ez a kérdés kétszer került eldöntésre. Egy osztrák cég a német cégnek vevőit Jugoszláviában jogellenes módon elcsábította. A német cégnek az osztrák cég ellen egy osztrák bíróság előtt emelt keresetére az Oberster Gerichtshof 1930-ban úgy döntött, hogy az ügyet a jugoszláv jog szerint kell elbírálni. Ettől az alapvető felfogástól az Oberster Gerichtshof 1933-ban eltért. Ez utóbbi esetben oly versenycselekményekről volt szó, amelyek Jugoszláviában, és pedig ez esetben egy osztrák cég részéről egy másik osztrák cég ellen követtetett el. *) „Zeichen, die sich im Verkehr durchgesetzt habén." (Szerk.)