Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám - Rádióműsor közvetítése nyilvános éttermekben hangszóró útján

1. sz. KERESKEDELMI JOG 13 téskor fennforgó akaratukhoz képest ugyanezt a szerződés 4. pontjának 2. bekezdésében megjelölt fizetési kötelezettségnél is kiköíöttnek kell tekinteni. Erre lehet következtetni abból is. hogy a szerződő felek per esetén a budapesti törvényszék i'letékességének vetették alá magukat (A. jelű szerződés 13. pont.) Minthogy a teljesítésnek ekként szerződésileg kikötött hel>e a magyar állam területén volt és van. az átértékelés megengedhetöségének kérdéséi. — ellenkező megállapodás hiányában, — a magyar jogszabályok alkalmazása alapján kell eldönteni. A kereseti követelés külföldi felek között eredetileg külföldi pénznemben (márkábani keletkezett, amely pénznem később elértéktelenedett. Erre tekintettel. — a magyar jog alkalmazása körében — elsősorban az a kérdés merült fel, hogy az 1928. XII. t. e.. amely magyar pénznemben meghatározott pénztartozás átértékeléséről szól. a külföldiek között külföldi pénznemben keletkezett követelés átértékelhetöségét ki akarta-e zárni. avagy fennhagyta-e annak a lehetőségét, hogy az ily pénztartozás is az 1928: XII. te. megfelelő íanalogi alkalmazása alapján átértékeltessék. Ez a kérdés azonban az adott esetben eldöntést nem igényel, mert bármelyik eset forogjon is fenn. felperes a most elbírált kereseti követelés átértékeléséi semmiképpen sem igényelheti; és pedig az első esetben az átértékelés kizárt voltánál fogva, míg a második esetben azért, mert a fellebbezési bíróságnak az 1928: XII. íc. 3 §-ára alapított az a jogi álláspontja, hogy felperes az átértékelési igény érvényesítésével III. rendű alperessel szemben elkésett, az irányadó tényállás mellett indokolásánál fogva és még azért is helyes. mivel az idézett törvénycikk 3. §-ában meghatározott határidő a birói gyakorlat értelmében olyan záros határidő, melyet a magánjog, vagy a perjog egyes intézkedéseinek hasonszerü alkalmazásával sem lehet kiterjeszteni, vagyis nem lehetne azt meghosszabbítani azon az alapon sem, hogy felperest az átértékelési igény korábbi érvényesítésében saját államának törvényei akadályozták. Választotttriróság 3. Az a választott bírósági ítélet, amelyet a belföldi felperes és külföldi alperes részéről megválasztot- brák a felek megállapodásának megfelelőkig külföldön. Zürichben hoztak meg. nem vonható valamely külföldi bíróság részéről hozott, a Pp. 414. §. első bekezdésében jelzett olyan ítélet fogalma alá. amely e törvényszakasz első bekezdése és 6. pontja értelmében az ille'ő külföldi állammal kötött nemzetközi szerződésben foglalt eltérő rendelkezés és viszonosság fennállása hiányában érvényesnek el nem fogadható, mert az ily Ítéletet nem hozta valamely külföldi állam bírósága, hanem ezt az ítéletet a felek részéről választott egyénekből megalakult biróság a szerződő felek akaratához képe>í hozta meg külföldön. A szerződő feleket kötelező bizalommal és hűséggel áll ellentétben a felperesnek az az eljárása, amely szerint a külföldi alperessel megállapod k abban, hogy az általuk megválasztott birák külföldön. Zürichben döntsenek s amikor a választót! biróság döntése reá nézve kedvezőtlen, a választott biróság Ítéletének önmagában érvénytelenségét vitatja azon az alapon, hogy az külföldi ítélet. (C. P. VII. 2377 1936. sz. a. 1936. okt. 21-én). Szolgálati viszony 4. Ha a felmondás a nyugdíjjogosultság elérésének meggátlása céljából is történt, az nem tekinthető a joggal való visszaélésnek, ha a munkaadónak arra nyomós oka volt. (C. P. II. 2980 1936. sz. a. 1936 nov. 5-én.) Anyagi jogszabálysértés nélkül mondta ki a fellebbezési bíróság, hogy az alperes a felmondási jogának gyakorlásával a felperes nyugdíjjogosultságának kijátszását célzó joggal való visszaélést nem követett el. A felperes szerint 1926. évi július hó 1. napja óta, az alperes előadása szerint pedig 1926. évi július hó 5. napja óta állott a felperes az alperes szolgálatában. Nyugdíjjogosultságát tehát az alperes elismert vállalati nyugdíjpénztárának alapszabályai értelmében 1936. évi július hó 1-ső, illetőleg július hó 5. napján érte volna el. Az alperes ezt az időpontot több mint egy évvel megelőzően, 1935. évi december hó 15-én mondta fel a szolgálatot 1935. évi december hó 31-ére. vagyis olyan időpontra, amelyet a nyugdíjjogosultság elérésétől még félesztendő választott el. Az alperes tehát a felmondást nem gyakorolta közvetlenül a nyugdíjjogosultság elérése előtt és tekintettel arra, hogy a 'munkaadót nem lehet arra kötelezni, hogy az alkalmazottját csupán azért tartsa meg tovább a szolgálatában, hogy az nyugdíjjogosultságát elérje, a felmondás jogának gyakorlását ebből a szempontból nem lehetett a joggal való visszaélésnek tekinteni. Kétségtelen ugyan, hogy az alperes azért mondotta fel a szolgálatot, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati idő elérését megakadályozza. Ez a szándéka nyilvánvaló volt abból, hogy a felmondás alatt álló többi alkalmazottat, akiknek szolgálati ideje a felpereséhez hasonló tartamú volt, a szolgálatban változatlan illetményekkel visszatartotta, midőn azok a nyugdíjigényükről lemondottak és a felperest is hajlandó lett volna további egy évre megtartani, ha az Ai alatti nyilatkozat aláírásával nyugdíjigényéről lemondott volna. Azonban az alperesnek ezt a magatartását sem lehetett joggal való visszaélésnek tekinteni, mert arra komoly és fontos oka volt. Ugyanis az alperes 1931. évi november hó 31-én a Pénzintézei Központ közbenjöttével való önkéntes felszámolását kimondta és ennek a felszámolásnak természetszerű folyománya az volt. hogy kiadásainak és terheinek a csökkentésére kellett törekednie. Ennek a törekvésnek a megvalósítása volt az is, hogy a felszámolás kimondása óta az alkalmazottainak létszáma 38-ról 17-re csökkent. A nyugdíjszabályzat 20. §-ának 2. bekezdése értelmében az alkalmazottnak önhibáján kívül történt elbocsátása esetén az alperes a nvugdíjazás időpontját követő 3 éven belül köteles lett