Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám - Rádióműsor közvetítése nyilvános éttermekben hangszóró útján

L2 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. vánvaló, hogy a felperes követelésének keletkezése 1932. évi január 30-ik napját követő időre esik; másrészt, mert a felperes az alperes pengőletétén felül a saját 12.849 pengő 50 fillérjének felhasználásával érte el csak azt, hogy az árutartozás hátraléka Belgrádban dinárokban álljon rendelkezésére, — következik, — hogy a felhasznált saját magyar valutájának, vagy devizájának megfelelő összeg tekintetében a követelése még meg nem szűnt; a fellebbezési bíróságnak ezzel ellentétes jogi álláspontja téves. Megvan tehát a rendelet alkalmazásának mind a két előfeltétele. Minthogy ezek szerint a kúriai feloldó végzést követően a perbeli esetre is visszaható erővel biró olyan új jogszabály lépett életbe, amelyre tekintetlel a feloldó végzésben elfoglalt jogi álláspont most már fenn nem tartható és miből folyóan azok a ténykérdések is, amelyeket a kir. Kúria feloldó végzésében kiderítendőnek jelzett, a perviia eldöntésénél immáron tárgytalanokká váltak: a felperesi követelés jogosságának elbírálásánál csakis a 300/1936 M. E. számú rendelet intézkedései lehetnek irányadók. A rendelet 4. §. 2. bekezdése szerint pedig a Magyar Nemzeti Bank állal megállapított felárhoz a hitelezőnek joga vam, következésképpen a peres árutartozás pengő-ellenértékén, felül az adós alperes még a felárat is tartoznék viselni; már pedig ez a felár dinárban kirótt vételárnak pengőben való lerovása esetén a peres feleknek a felülvizsgálali tárgyaláson birói kérdésre tett egyező előadása szerint a kereseti összeget kétségkívül meghaladná. Ilyen körülmények között, tekintve, hogy az ú. ii. kompenzációs költségmegtérítés lényegében ugyanazt a célt szolgálta, mint a külföldi árutartozások kiegyenlítésére az idézett rendelet 4. §-a szerint megállapított felár, — az alperes a felárnál kisebb kompenzációs költség megtérítésére irányzott kereseti követelés jogszerűtlenségét sikerrel nem vitathatja. Az alperes felülvizsgálali támadása tehát alaptalan. Átértékelés 2. Külföldi szerződő felek közti átértékelésnél erre irányadó jogszabály hiányában a teljesítés helye irányadó. (P. IV. 4236/1936 szám alatt 1936 nov. 12-én.) Az adott esetben úgy a hitelező, mind az adós külföldi és pedig a nem vitás tényállás szerint a felperes (a hitelező) németországi, a III. rendű alperes (az adós) pedig romániai cég. Ha kereseti követelés átértékelésének kérdését a hitelező és az adós állama között létrejött nemzetközi egyezmény szabályozná, a nemzetközi magánjog értelmében ez volna irányadó abban a kérdésben, hogy a kereseti követelés átértékelésének van-e helye. A perben többször említett és NB. 4. alatti hiteles fordításban is bemutatóit az a nemzetközi egyezmény azonban, mely Németország és Románia között Berlinben 1928. évi november hó 10-én jött létre, nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a kereseti követelés átértékelésének kérdésére is vonatkoznék; azt pedig, hogy ezt a kérdést Németország és Románia között létrejött egyéb nemzetközi egyezmény szabályozná, a peres felek fel sem hozták. A 7934/1924. M. E. számú rendeletlel közzétett az a nemzetközi egyezmény pedig, amely a régi osztrák vagy magyar koronára szóló tartozások és követelések rendezése tárgyában Magyarország és Románia között Bukarestben 1924. évi április hó 16. napján jött létre, önként érthetőleg, de az egyezmény II. fejezetének 6. cikkébeu foglalt rendelkezésnél fogva sem alkalmazható a jelen esetben, ahol román adóstól (III. r. alperestől) nem magyar hitelező követel fizetést. Az A) jelű szerződésben nincs olyan rendelkezés, amelyből arra lehelne következtetni, hogy a felek a kirovó és a lerovó pénznem romlásával már előre számot vetettek volna és hogy ehhez képest az átértékelés kérdését szerződésileg előre szabályozták volna. Ilyen megállapodás és az átértékelés kérdését rendező nemzetközi egyezmény hiányában pedig az a kérdés merül fel, hogy a kereseii követelés tekintetében az átértékelés megengedhetőségének kérdését melyik állam jogszabálya alapján kell eldönteni, nevezetesen a német törvények alapján-e, amint ezt a per mostani szakában a felperes állítja, avagy a magyar jogszabályok alapján, miként ezt III. rendű alperes a mostani perszakban vitatja. Az a kérdés, hogy valamely követelés átértékelése igényelhető-e s ha igen, mily mérvben, a teljesítés módját és mértékét érinti. Ebből következik, hogy az átértékelés megengedhetőségének kérdésében ellenkező megállapodás hiányában a teljesítés helyének törvényét kell alkalmazni. Ehhez képest előtérbe lép az a kérdés, hogy III. rendű alperes a keresetileg igényelt fizetést hol tartozott volna teljesíteni. .'./ általános jogszabály szerint részben elsősorban a szerződő felek megegyezése az irányadó, ha ezek a teljesítés helyében akár kifejezetten, akár hallgatólag nyilvánított egyező akarattal megállapodtak. A m. kir. Kúria az A) jelű szerződés értelmezése útján megállapítja, hogy a szerződő felek akarata, — az ügylet létrejötte idején — egyezően, arra irányult, hogy III. r. alperes a keresetileg igényel; fizetést Budapesten teljesítse. A vételár fizetésének módja és helye tekintetében ugyanis a vevők az A) jelű szerződés 1. pontjában — annak most már nem vitás értelme szerint, — arra vállaltak kötelezettséget, hogy a vételárat, ha azt leiben ki nem fizetnék, Budapesten koronára átszámítva, — koronában fogják megfizetni. Abból, hogy a szerződő felek a fizetés módját az A) jelű szerződés 4. pontjának 2. bekezdésében is azonosan szabályozták, az következik, hogy mindkét esetben azonos volt az ügyleti akaratuk a fizetés helye tekintetében is. S minthogy a szerződés 1. pontjában vállalt fizetés helye gyanánt a szerződő felek, — nem vitásan, — Budapestet kötötték ki, az ügyleíkö-