Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - Hatásköri viták és kérdések a Tvt. gyakorlatában

182 KERESKEDELMI JOG 11. SZ. miatt az azonos árukkal foglalkozó felperesi vállalattól eredőnek véli. A felperesi és az alperesi üzletek jellege tehát az áruk nemének a hasonlósága és az azonos szóvédjegy használata folytán az átlagvevő által könnyen összetéveszthető, ami a bírói gyakorlat szerint meg nem engedhető. Az, hogy a felperes által védett melltartó nem gumiból készül, az alperesek védett árui pedig abból valók, az áruk hasonlónemüsége és az üzlet jellege mellett nem döntő fontosságú. Jogos tehát a felperesnek az a fellebbezési kérelme, hogy az alperes Amazon-szóvédjegye egészben töröltessék. 140. A korábbi védjegytulajdonos, aki tudomással bírt, vagy a másik fél széleskörű propaganda" tevékenységéből tudomással kellett hogy bírjon arról, hogy az ő belajstromozott defenzív szóvédjegyével jelzett áruval azonos áru forgalomban van, vagy forgalomba kerül, az üzleti tszíességbe ütközik azzal, ha passzív magatartásával tűri, hogy a másik jóhiszemű fél — aki a defenzív védjegyről nem tudott, — költséges gyártási és propaganda-tevékenységét továbbra is kifejtse. (P. II. 5790/1936. sz. a. 1937 okt. 19-én.) Az 1912. évi december hó 16. napja óta belajstromozott „Turul" szóvédjegy többek között szigetelő anyagoknak, az 1913. évi március hó 26-a óta belajstromozott „Tauril" szóvédjegy pedig többek között kaucsukból egyedül vagy rostos anyagokkal összeköttetésben készült és ezidőszerint elektrotechnikai célokra szolgáló szigetelő lemezeknek az oltalmára jegyeztetett be; míg az alperes által 1936. évi március hó 19-én belajstromozott „Turul különleges elszigetelő lemez" szóvédjegy fürészporral behintett, kátrányvagy ólomlemezre vagy jutavászonra hordott bitumenes lemezeket jelöl meg és nedves falak elszigetelésére szolgál. A felperes ezidő szerint falszigetelő lemezeket nem gyárt. Az 1890: II. tc. 7. §-a értelmében valamely védjegynek kizárólagos használati joga nem zárja ki, hogy ugyanazon védjegy más árunemre, más vállalkozó által ne használtassék. Ez a szabály azonban nem menti az alperest, mert a felperesnek teljesen azonos hangzású „Turul" szóvédjegye defenzív védjegyként felöleli az összes szigetelő anyagokat, ha azok más anyagból készülnek is, mint a felperes által ugyanezen név alatt forgalomba hozott szigetelő lemezek. A jelen esetben tehát az alperes szigetelő lemezei nem tekinthetők más árunemnek és ezért a felperes az egyéb áruira évtizedek óta tényleg használt és közismert védjegyének a kizárólagos oltalmát a teljesen azonos hangzású alperesi védjeggyel szemben joggal igényelheti. Nem hivatkozhatik az alperes arra, hogy falszigetelő lemezeit már évek óta „Turul" név alatt hozta forgalomba s azok ilyen néven váltak közismertté. A védjegyjog oltalmát csak a tisztességes verseny és a jó erkölcsök határai között lehet igénybe venni. (. . . . lásd fej!) A csatolt iratokból ugyan azt kellett megállapítani, hogy az alperes szigetelő lemez-áruit védjegyének 1936. március 19-én történt belajstromozása előtt is „Turul" név alatt hozta forgalomba és hirdette; azonban széleskörű propagandát nem fejtett ki; maga az áru csak Szegeden és környékén és igen korlátolt mennyiségben Budapesten volt forgalomban; ez pedig nem nyújt alapot annak a megállapítására, hogy a felperesnek tudnia kellett arról, hogy a defenzív védjeggyel védett áruval azonos jelzésű áru évek óta forgalomban van. Az a körülmény tehát, hogy az áru a belajstromozás előtt három éven át helyileg korlátozott területen forgalomban volt, egymagában nem alkalmas annak a megállapítására, hogy a felperes arról tudomással bírt; annál kevésbbé, mert a budapesti kereskedelmi és iparkamarának 15.654/1937. sz. értesítése szerint az alperes által „Turul különleges elszigetelő lemez" elnevezés alatt forgalomba hozott és nedves falak elszigetelésére szolgáló bitumenes lemezek a szakkörökben és az építőiparban általában nem ismeretesek, hanem csak az lehetséges, hogy a vidéki építkezéseknél a „Turul" elnevezésű szigetelő lemezek forgalomban voltak és azokat egyes építési vállalkozók, szórványosan alkalmazták is. Ebből a körülményből és arra tekintettel, hogy a felperes falszigetelő lemezeket nem hoz forgalomba és ezért az ilyen árukörbe tartozó árukat nem kísérhette a szokásos figyelemmel, a kereskedelmi és iparkamara azt vélelmezte, hogy a felperes az alperesi cégnek a lajstromozás előtt „Turul" név alatt forgalomba hozott áruiról kellő kereskedelmi gondosság mellett tudomást nem szerezhetett. A belajstromozás után pedig a felperes nyomban tiltakozott az alperes védjegye ellen és ezért nem lehetett olyan rosszhiszeműséget a felperes terhére róni, amely a védjegyoltalmi igényét kizárná. De magáévá tette a m. kir. Kúria az elsőbíróságnak azt az álláspontját is, hogy a „Tauril" és „Turul" szavak hasonlósága folytán a két védjegy közötti különbség a közönséges vevő által csak különös figyelem mellett volna észrevehető (1895: XLI. tc. 3. § ) és ezért összetévesztésre alkalmas és hogy felperes a szigetelő lemezekre is kiterjesztett ennek a védjegynek az alapján is követelheti az alperes védjegyének a törlését. 141. „Diétás szalámi" védjegy töröltetett, mert az áru minőségét jelzi. (P. II. 4002/1937 sz. a. okt. 21-én.) A védjegytulajdonos bizonyítani kívánta, hogy a „diétás szalámi" megjelölésből a forgalomban az ő vállalatát ismerik fel. A szabadalmi bíróság az erre vonatkozó bizonyítást azért mellőzte, mert azt csak törlési per keretében tartja megengedhetőnek. A Szabadalmi Bíróságnak ez az álláspontja téves, mert a 19.751/1933. K. M. sz. rendelet 8. §-a szerint a szükséges bizonyítékok beszerzésének a jelen eljárás keretében is helye van. Az ügy eldöntésénél azonban a bizonyítani kívánt ténynek jelentősége nincs. A Szabadalmi Bíróság ugyanis helyesen állapította meg, hogy a „diétás szalámi" szóvédjegyben a „szalámi" szó magát az árut, a ,,diétás" szó pedig az árunak minőségél, kevésbé fűszerezett voltát fejezi ki. Az árunem megjelölésére általánosan szokásos