Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám - A versenytörvénnyel üzött visszaélések és a kamarai fegyelmi biráskodás

6 KERESKEDELMI JOG 1. sz. ben ugyanaz a zsűri tag lett bírónak megnevezve. Ugyanez történt 1934-ben. Megállapítottam a választottbíróság iktatókönvéből, hogy évek óta a választottbírósági perek közel 50%-át az egyesületek adják be. De megállapítottam azt is, hogy a választottbíróságok összeállításának új rendje óta lényegesen megesökkent a perek száma. Megállapítható tehát, hogy a versenytörvény novellája és a választottbíróság új rendje tisztító hatással volt a visszaélésekre. Azok, akik a törvény igazi célját tartották szem előtt, nyugodtan nézhettek a további fejlemények elé és azt hihették, hogy reformtörekvéseikkel kötelességet teljesítettek. Annál nagyobb meglepetést keltett a Magyar Védjegyszövetség ügyvezető ügyészalelnökének nemrég kibocsájtott körlevele, amely a versenytörvénnyel űzött visszaélések reformját, továbbá az ezen visszaélések megakadályozására hozott 1933 : XVII. t.-c.-t olyképpen tünteti fel, mintha az reakció lett volna a versenytörvénnyel szemben; hogy az a reform egyrészt komoly szaklapokban, másrészt hangos boulevard-ujságokban, ankétokon elhangzott és általános és semmi konkrétumot nem tartalmazó panaszoknak következménye volt, melyeknek még a Kereskedelmi Kamara is felült, mely ezt „zum AnlaB von Reformplánen" einer „DisziplinarGerichtsbarkeit" vette ,,durch welche so manche Errungenschaften der bisherigen Entwicklung auf Spiel gesetzt würden". (Németül kell idéznem, mert a körlevél, melyet felhívásomra a szövetség ügyvezető alelnöke beküldött, német nyelvű volt!). Ebben a körlevélben az ügyész alelnök arra hívja fel a szövetség tagjait, hogy mint a „hivatott érdekképviselet" ne tézzék ölhetett kézzel az „immer síárker werdenden W el le n seb la g dieser Strömung", sondern diese so in Bewegung gebrachte „Unterwelt" dorthin zurückzudrángen, wohin sie gehört". Tehát ez a körlevél azokat, akik a versenytörvény reformjáért harcoltak (szerény csekélységemet, Meszlény professzort, dr. Beck Salamont és másokat és nem utolsó sorban a Kereskedelmi Kamara illetékes tényezőit is), az „alvilág" díszes jelzővel látja el. Azt veti szemére a körlevél ennek az ,,Unterwelt"-nek, mintha a versenyjog reformjára irányuló cikkek és felszólamlások nem irányultak volna konkrét visszaélések ellen: ,,mit der Bemerkung, man sollte statt so gearteten Redensarten die konkréten Miftbrauche an Pranger stellen und diese in konkreter Form békámpfen". Éppen azért adtam elő az egyes visszaéléseket annyira konkrét módon, hogy a körlevél e vádjának alaptalanságát bizonyítsam. A körlevél kényszerített rá, hogy oly konkrét adatokkal szolgáljak, melyek a körlevél íróját nem kímélik. Tu l'a voulez Georges Dandin! Nem felel meg tehát a körlevélnek az a kiindulópontja sem, mintha a reakció a versenytörvény tíz éves fennállásának eredménye lett volna, mert hiszen fentiekből kitűnik, hogy a reformtörekvések már a versenytörvény hatálybaléptét követő néhány év múlva megindultak és pedig nem a törvény ellen irányultak, hanem a törvény hatályosságának veszélyeztetése ellen. De nem felel meg a valóságnak és vissza kell utasítanom a körlevél ama állítását, mintha ennek a körlevél által teljesen rosszhiszeműen „planmáBig geschührten Stimmungsmachung"-nak volna köszönhető ama szintén alaptalan vád, mintha a bíróságok (Gerichte) már előre „miBtrauische Antipalhie"-val fogadnák a felperes keresetét, míg — a körlevél szerint — ez az antipátia nem jut részül az alperesnek, aki túlteszi magát a törvényen és behatol felperes szellemi tulajdonjogába. Magam is többnyire felperesi képviselő vagyok és nem egy, azóta már állandó gyakorlattá vált ítélet az én felperesi képviseletemhez fűződik. Elég, ha csak a márkacikkekkel elkövetett árrontási gyakorlatra hivatkoztam, amelyet a választottbíróság 1929. évben az én jogi érvelésem alapján mondott ki tisztességtelen versenynek. De képviselek alpereseket is. És többször képviseltem oly alpereseket is, akik bebizonyították, hogy felperes tette túl magát a törvényen és felperes hatolt be mint ..Markenwegelagerer" az alperes szellemi tulajdonjogába! (Ha a körlevél írója konkrét adatokat kíván, azokkal is szolgálhatok; bár nem hiszem, hogy nagyon kíváncsi lesz azokra!) A pervesztességért nem szabad mingyárt a bíróságra haragudni és, bár nem én vagyok hívatott a magyar bíróságot megvédeni, de azért mégis tiltakozni kell a magyar bíróságok ítélkezésének ily beállítása ellen. Ami pedig az agent provokátorokét illeti, legyen szabad néhány szerény megjegyzést tenni. Magam is tudom és vallom, hogy iparjogvédelmi perekben a bizonyítékok beszerzése igen gyakran mily nehéz. Vallom, hogy az ú. n. fizetett tanuknak alkalmazása is néha elkerülhetetlen. De azért ezt sem szabad túlzásba vinni és a kereskedők százaira rászabadítani néhány agent provokátort, akiknek néha kiszínezetten megszövegezett, tehát nem mindig való jegyzőkönyve alapján a perek tucatjai indulnak meg, amelyeken még a tanuk nevei is ki vannak előre nyomtatva. Azt sem lehet tehát rossznéven venni, ha a bíró mint ember az ilyen tömeges perekkel szemben antipátiát érez és ennek a perköltségek megállapításánál kifejezést ad; vagy midőn az üzletben megjelent, de magát közjegyzőnek meg nem nevező közjegyzőt vagy ki sem hallgatja vagy pedig ennek nem tulajdonít