Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 10. szám - A Nemzeti Bank árjegyzése. Fizetési korlátozások

162 KERESKEDELMI JOG 10. sz. foglalásmentes követelésének bírói letétbe helyezése miatt sem panaszolhat általában véve jogsérelmet. Helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy II.-rendű alperes mint wieni cég a nála letiltott követelést az azt letiltó wieni végrehajtási bíróságnál letétbe helyezhette. A letétbehelyezés ennélfogva annyiban, amennyiben illetékes helyen történt, íizetés joghatályával bír. A felperes követelése ugyanis pénzkövetelés, amelyet az adós II.-rendű alperes letiltás hiányában a felperes lakóhelyén, vagyis Budapesten lett volna köteles teljesíteni. Ezen a teljesítési helyen a letiltás csak annyiban változtatott, amennyiben a követelés lejárt és kiegyenlítendő volt, vagyis a Jí.-rendű alperes azt, mint esedékessé vált tartozását a letiltás folytán bírói letétbe helyezni tartozott. Ellenben a követelésnek még le nem járt részét illetően a letiltás teljesítés szükségét nem jelentette s mivel az adós előzetes teljesítéssel a teljesítés helyén nem változtathat és rendkívüli teljesítési helyet nem biztosíthat magának, a II.rendü alperes készpénztartozásának még le nem járt részét csak a felperes lakhelyén egyenlíthette ki. Ennek megfelelően a külföldi teljesítés a felperessel szemben joghatályosnak csak annyiban ismerhető el, amennyiben a követelés egyes részeinek lejártakor a foglalás még fennáll és ennek révén< a külföldi letétbehelyezés megfelelő helyen történtté és felperessel szemben joghatályossá válik. Amennyiben ellenben a felperes követelésének egy része esedékessége előtt a foglalás alól felmentetnék és ennek következtében) Budapesten lenne teljesítendő, a Wienben, mint szabálytalan helyen történt letétbehelyezés a felperessel szemben többé nem lenne joghatályos, azért a II. rendű alperes erre az esetre a felperes követelésének a letiltás feloldása után lejáró része tekintetében teljesítésre kötelezendő. De ebben az esetben is a II.-rendű alperes javára szolgál, hogy a letétbe helyezett összeg anélkül, hogy a felperes az ellen tiltakozott volna, a felperes hitelezőinek kielégítésére fordíttatott, miért is a II.-rendű alperes a letiltás feloldása esetére is feljogosítandó, hogy a letétbe helyezett összeget a felperes követelésébe beszámíthassa. Beszámításnak azonban csak annyiban1 van helye, amennyibeti] a felperes követelése hitelezőinek kielégítésére lefoglalható, amennyiben tehát a követelésnek egy része mint végrehajtásmentes a hitelezők javára sem lenne igénybe vehető, úgy a követelésnek erre a részére beszámításnak sem lehet helye s azért a II.-rendű alperes a követelésnek ezt a részét a felperesnek megfizetni tartozik, mert az ő szabálytalanná vált teljesítése nem vonhatja maga után azt, hogy ez a rész foglalásmentessége dacára a felperes életszükségletei elől elvonassék. A foglalásmentesség kérdésében az szolgál irányadóul, hogy a felperes követelése részben életjáradék és műszembeszerzési költség és a követelés alapja a felperesnek baleset folytán beállott munkaképessógcsökkenése s ezzel kapcsolatos keresetvesztesége. Az életjáradék és műszemköltség megítélése tehát annak az anyagi hátránynak a kielégítését célozza, amelyet a felperes munkaképességének csökkenése folytán, keresetének apadásával s illetve a műszem beszerzésének szüksége folytán kiadásainak növekedésével szenved. A kereset önmagában véve végrehajtás alól kivéve nincsen, ennek következtében a baleset folytán elmaradt kereset pótlását célzó életjáradék sem önmagá'banvéve foglalásmenie^, hanem végrehajtás alá csak annyiban nem vonható, amenyinyiben az általa pótolt kereset végrehajtásmentes lenne. •Egyéb mentességtől eltekintve végrehajtás alól ki van véve a keresetnek (készpénznek) az egy havi elsőrendű életszükségletek beszerzéséhez szükséges része, ennek megfelelően a felperes járadékának az ily végrehajtásmentes keresetét pótló része is foglalásmentes. A felperaj a perben azt adta elő, hogy az állaimtól járó nyugdíja a megélhetéséhez nem elegendő, hanem azt elsőrendű életszükségleteinek fedezhetése végett keresettel kell kiegészítenie. Ennek folytán a követelésnek foglalás alóli felmentése esetén elbírálást igényel, hogy a felperesnek ez az előadása mennyiben felel meg a valóságnak, mennyi az az összeg, amely a műszemújítási költség ho'Zizásí.ámításával aiz elsőrendű életszükségletek fedezéséhez a nyugdíjon felül szükséges és a felperesnek a jelen periben megítélt életjáradékon ©=' műszem költségen felüli keresete ezt aiz összeget eléri-e, avagy annak eléréséhez az életjáradékból és műszemköltségből mennyi szükséges. Elz a kérdés azonban csak az egyes követelésrészetek esedékességekor, az akkor fennforgó körülmények alapján dönthető el és a múltra és jövőre kihatólag egységes elbírálás alá nem vonható, azért a kir. iKúria a fellebbezési bíróságnak az egész letéti összeget teljesítésként elszámoló ítéletét a jelen ítélet rendelkező része szerint megváltoztatta. 121. Kártalanítási igény előzetes büntetőbirósági ítélet nélkül is érvényesíthető, ha a büntetőeljárás közkegyelem miatt nem volt lefolytatható. (C. P. I. 2283/1937. sz. a. 1937. szept. 15-én.) A meg nem támadott tényállás szerint a felperesnek, aki abban az időben az alperesnek balesetbiztosítás alá eső alkalmazottja volt, az alperes vaspályaüzemében szenvedett (üzemi balesetből kifolyólag a balesetet előidézett alperesi alkalmazottak ellen a bűnvádi eljárás azért nem volt lefolytatható, mert nevezettek az akkor érvényben volt jogszabályok értelmében közkegyelemben részesültek. A jelen esetben alkalmazandó 1907: XIX. tc. 83. §-a értelmében a törvény 82. §-ában említett kártalanítási igény jogerős büntetőbírósági ítélet nélkül is érvényesíthető, ha a büntetőeljárás lefolytatása vagy befejezése a balesetet előidézettnek személyében rejlő ok miatt nem volt lehetséges. A törvény által elrendelt közkegyelem alkalmazásának az az előfeltétele azonban, hogy a bűncselekményt gondatlanságból követték el, az alperes büntetőeljárás alá vont alkalmazottainak személyében valósult meg s ekként a büntetőeljárás befejezésének — ha közvetve is — a személyükben rejlő ok állotta útját. Ezekre tekintettel helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy a felperes a munkaadója ellen a Munkásbiztosítási pénztár áltaí