Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám - A versenytörvénnyel üzött visszaélések és a kamarai fegyelmi biráskodás

4 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. menni akkor is, hogy ha nem is tartozik a kamara hatáskörébe mint pl. gyógyszerészek; sőt igen gyakran azt sem tudják, hogy mi az a kamarai bíráskodás, midőn egészen kis emberek vitetnek a kamarai választottbíróság elé. 1927. óta azzal a tünettel találkoztunk, hogy egyes cégek, továbbá a törvény által felperességi joggal felruházott egyes szakegyesületek, az általuk a kamarai választott-bíróság előtt indított perekben állandóan ugyanazokat a zsűritagokat, akik „véletlenül" a felperesi ügyvéd állandó kliensei, vagy pedig a felperesként fellépő gazdasági egyesületek választmányi vagy egyéb vezetőségi tagjait nevezték meg választott-birájuknak, akik azután egyes elnököket favorizáltak, ügy hogy bizonyos felpereseknek állandóan ugyanazok a választott birái és igen gyakran ugyanazon választott-birósági elnökei voltak. Ezt az anomáliát a Kereskedelmi Kamara elnökségével szintén évről-évre közöltem és rámutattam ennek demoralizáló hatásaira. Az Ügyvédi Kamara útján az Igazságügy Minisztérium figyelmét is felhívtuk, hogy mint felügyeleti hatóság, állapítsa meg, hogy előterjesztéseink a valóságnak megfelelnek-e? és ez alapon a tisztességtelen verseny elleni törvény, továbbá a választott bíráskodás reformját követeltük. Az Igazságügyminiszterium ezen panaszok folytán egyik törvényszéki birót meg is bízta a vizsgálattal, aki jegyzőkönyvbe foglalta ezeket a panaszokat és a Kereskedelmi Kamara elnökségéhez fordult, hogy adjon nyilatkozatot a tekintetben, hogy igazak-e azok az adatok, melyeket hivatalos felhívásra és a választott bíróság iktató könyveiből vett statisztikai adatokkal támogatva, előterjesztettem. Nevezetesen, hogy igaz-e az, hogy egy jóformán csak papíron létező, bejelentett címmel nem bíró és üléseit kávéházakban tartó iparos-szövetség 1927-től 1931-ig 51 pert indított a Kamara választott-bírósága előtt, amelyek közül 36 perben — többnyire a költségek kifizetése ellenében — kiegyezett; hogy igaz-e az, hogy ugyanez a szövetség 14 esetben a szövetség egyik tagját, aki egyben a felperesi ügyvéd ügyfele volt, nevezte meg az egylet pereiben választott bíróul; hogy igaz-e az, hogy egyik védjes szövetség pereiben állandóan az egy hozzá közelálló intézet igazgatóját nevezte meg választott-biróul; sőt hogy egyik egyesület egyik perében saját elnökét jelölte meg választott bíróul. A Kereskedelmi és Iparkamara Jogi bizottságának, a kereskedelmi minisztérium akkori kiküldöttjének, a jelenlegi államtitkár dr. Hallá Aurél úr őméltóságának jelenlétében tartott ülésén a választott biróság titkára kénytelen volt beismerni, hogy mindazok a panaszok, amelyeket a bíróságok összetétele körül felhoztam, száz százalékig alaposak. Ezek az anomáliák szóba kerültek az 1929. évben tartott Országos Jogászgyülésen is; és épp ezekre való tekintettel kívánatosnak tartottam — és ehhez csatlakozott dr. Lakatos Gyula országgyűlési képviselő is, — hogy tekintettel arra, hogy a kamarai választottbiróság tulajdonképpen nem is választottbíróság, hanem egy „hermafrodita" választottbíróság, a választottbíróság ítélete ellen nemcsak a most érvényben lévő felfolyamodásnak, hanem valóságos jogorvoslatnak is legyen helye; legalább is oly esetben, hogyha a választottbíróság nyilván törvényellenesen, vagy pedig nyílván helytelen ténybeli következtetés alapján hoz Ítéletet (Kereskedelmi Jog 1929. IV. szám 125. oldal.) Hogy mire vezetett azután az ilymódon értelmezett választott bíráskodás, azt egy per és annak szomorú következményei élénken illusztrálják. Erre az esetre annakidején szintén felhívtam a Kamara elnökségének figyelmét és a Kereskedelmi Jog 1929. VII. számában azt szintén részletesen ismertettem. Előfordult, n°gy egy fémtisztítógyár felperesnek választottbírája, tehát a felperesi zsűritag, aki együtt ült a választottbíróság elnökével d. u. 5 órakor egy perben mint választott bíró, a következő ügyben d. u. 6 órakor ugyanazon választottbírósági elnök előtt a vezetése alatt álló és legnagyobb részben tulajdonát képező vegyészeti gyár útján mint felperes lépett fel, hozzátéve, hogy mindkét egymásután következő ügyben a felperesi ügyvéd is ugyanaz volt. Ez az akkor közismert eset adta meg a végső lökést arra, hogy a választottbíróságok akkori alakításának módja ellen még nagyobb erővel megindítsam a harcot. Mert ennek a választottbírósági ítéletnek hullámai még ma sem ültek el. Az abban szereplő és ahhoz csatlakozott felek — a régi ügyvédek már rég otthagyták a harcteret —, még ma is a legkülönfélébb polgári és büntető perekben állanak egymással szemben. Ez volt a versenytörvény ,,Justizmord"-ja, mely a reformot elkerülhetetlenné tette. Ezt a reformot sürgettem a Kereskedelmi Jog hasábjain 1931-ben három cikkben is (Versenyjogi reformkérdések 1931. évf. 113, 126, 202. oldal). Ebben a reformban követeltem, hogy elsősorban is az aktorátusi joggal bíró egyesületek perlési jogát meg kell rostálni. ,,A Kereskedelmi Minisztériumnak az Igazságügyminisztériummal együtt elsősorban össze kellene állítani azon egyesületek névsorát, amelyek ilyen perek vitelére jogosítványt nyernek", hogy az ilyen egyesületek ,,csak oly pereket indíthassanak, amelyek közérdekűek, tehát az egész szakmára érdek-