Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám - A versenytörvénnyel üzött visszaélések és a kamarai fegyelmi biráskodás

1. sz. KERESKEDELMI JOG 3 alá nem sorolható deloyalitást is kellő megtorlásban részesíthesse. Tehát minden elképzelhető deloyalitással szemben mozgásba hozhassa az igazságszolgáltatás gépezetét." És valóban úgy látszott, hogy az 1. §. számos oly tisztességtelen versenycselekmény megtorlására bizonyult alkalmasnak, amelyek kifejezetten a törvény egyetlen szakasza alá sem ltttek volna vonhatók és amely versenycseleményeknél csupán az üzleti tisztességre vagy a jó erkölcsökre való hivatkozás segíthetett. Idetartoznak a bojkott, az ajándékozás, a vevöfogdosás. a szóval elkövetett védjegybitorlás, a más árujára hivatkozással elkövetett és számos más versenycselekmény. Az 1. §. mindezekkel szemben hatásos eszköznek bizonyult és néhány év alatt lényegesen megtisztította az üzleti versenyt. Azonban már a törvény életbeléptét követő pár év megmutatta azt is. hogy a generális clausula mégsem nyújtott kellő oltalmat a tisztességtelen versenynek, többek között, egy olyan elharapódzott fajtája ellen, amelyet nem a perbe vont alperesek, hanem a perrel fellépő felperesek követtek el. A versenytörvény 1924. május 1-én lépett életbe. Már 1927-ben észlelni lehetett, hogy egyes versenytársak a versenytörvényben biztosított azzal a joggal, hogy versenytársaik ellen ezen törvény alapján felléphessenek, erősen visszaéltek és valóságos versenyeszköznek használták fel a felperességi jogot arra. hogy a nekik kényelmetlen versenytársaktól szabaduljanak azáltal, hogy azokat a perek tömegével és az azokkal okozott igen magas perköltségekkel gyengítsék, esetleg teljesen ártalmatlanokká tegyék. Mint a Kereskedelmi Kamara jogi bizottságának tagja a Kamara elnöksége által évről-évre felhivattam, hogy a versenyperekben folyó bíráskodás terén felmerült észleleteimet közöljem az elnökséggel. Rögtön rámutattam erre a már akkor észlelt anomáliára: kértem, hogy a Kamara zsűrije a tömeges perlekedést minősítse tisztességtelen versenynek és ettől az illetőket, akik közül nem egy a zsűri tagjainak sorában foglalt helyet, tiltsa el. A Kamara zűrije hozott is ilyen határozatot, amelynek azonban, sajnos, foganatja nem volt és az illető cégek tovább is folytatták ezen tömeges perléseket. Egyes versenytársak nem elégedtek meg azzal, hogy versenytársaik ellen pert indítsanak, hanem mikor már marasztaló Ítéletet kaptak, ugyanazon alperes ellen, ugyanazon versenycselekmény miatt az ő bíztatásukra fellépett egy másik versenytárs. Az egyik hangszerkereskedő után egy másik, az iparosszövetség után felléptek a szövetség választmányi tagjai, még pedig mindig ugyanazon jogi képviselő útján, úgyhogy a kapcsolat és tendencia nem lehetett kétséges. A kamarai választott-biróság a perrendtartás vonatkozó rendelkezései hiányában nem segített. Polgári rendes perben a törvényszék és ítélőtábla az abbanhagyás kérdésében elutasító ítéletet hozott és erősen megbélyegezte az ilyen ismételt pereskedést. ,,Nem is lehet vitás — mondja a bpesti kir. tszék (13. P. 51.730/1930), — hogy ugyanazon cselekmény abbahagyására más és más hatóság, más és más felperes ujabb keresetével ujabb és ujabb Ítélettel nem kötelezhető. Emellett felperesek, ha másként nem, jogi képviselőjük azonossága folytán tudomással is bírtak a jogerős ítéletről." A bpesti kir. ítélőtábla az Ítélet vonatkozó részét helvbenhagyta. <P. VII. 4971/1931.) Gyakran volt tapasztalható a felesleges molesztálásnak az a módja, hogy felperes pert indított abbagyás iránt a törvényszéknél vagy választott-bíróságnál, ugyanazon cselekmény miatt büntető pert indított a büntető-törvényszéknél és ezenkívül ugyanazon cselekmény miatt még védjegybitorlási pert is indított a büntető-járásbiróságnál. Egy rókáról nemcsak két, hanem esetleg három bőrt is húzott. A tiszta költséghajhászás egyik éppoly visszataszító módja az, midőn többek részéről észlelt ugyanazon versenycselekmény miatt egyidejűleg egy per helyett külön-külön tömeg perek indíttatnak. A versenytörvénnyel való visszaélésnek egy másik, a fentieknél talán még sokkal veszélyesebb faja volt a bíróság összetételére gyakorolt illetéktelen befolyás. A versenytörvény 44. §-a abbahagyási perekben való bíráskodásra a kereskedelmi kamarák által alakítandó választott bíróságokat is hatáskörrel ruházta fel. Az eredeti kamarai választottbirósági ügyrend szerint a választott bíróság alakítása olykép történt, hogy felperes keresetében megnevezte az általa választott bíróul kivánt zsűritagot, a kamara titkára a kereseti másodpéldányt alperessel közölvén, azt felhívta, hogy a maga részéről szintén jelölje meg az ő választott bíróját. Az így kijelölt két választott biró választotta meg aztán a bíróság elnökét. Forma szerint a választottbiróság megalakítása az előírásnak meg is felelt. Azonban csakhamar kiderült, hogy egyes felperesek a választott-biróság megalakításának ezzel a módjával alaposan visszaéltek, elfeledkezvén arról, hogy micsoda horribilis kárt okoznak ezzel a kamarai választott-biróság intézményének, mert eljárásukkal azt diszkreditálják. Nem gondoltak arra. hogy tulajdonképpen a kamarai választott-biróság nem is tiszta értelemben vett választott-biróság. mert hiszen az alperes akkor is kénytelen odamenni, ha nem akar. amennyiben a kamara területén ipari vadkereskedelmi vállalata van: és kénytelen oda-