Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 9. szám - Az árrombolás miatt előterjesztett panaszok felett döntő bizottság - A részletügyletekről szóló törvényjavaslat

140 KERESKEDELMI JOG 9. SZ. egész világ gyakorlati jogászsága praxisában köz­kézen forog. Az ügyvédi hivatás egyetemessége körüli tevékenységnek elismeréseként az Union Internationale des Avocats alelnökévé, szakírói tevékenysége előtti zászlómeghajtás jeleként a frankfurti és heidelbergi egyetem tiszteletbeli doktorává avatta Magnust, akit a maga elé tűzött célok kivívására nemcsak példátlan eszmegazdag­ság és ritka tollforgató képesség, hanem minden­kit lebilincselő személyes charme is kivételesen kvalifikált. De a magyar jogászság és a magyar jogtudo­mány mindenekfelett speciális hálával is tartozik Magúmnak azért a lelkes megbecsülésért, amely­lyel a magyar jogi tudásnak minden nemzetközi alkalommal adózott és amely látható kifejezést is nyert a sokat igérő kezdettel megindult, de a vi­lágháború szerencsétlen kimenetelével megakasz­tott „Archív fúr das Uhgarische Recht" című ma­gas színvonalú .folyóiratnak Berlinben, dr. Fa­zekas Oszkár társszerkesztésében történt kiadá­sában. A 70 év dacára munkakedve és alkotóereje tel­jében levő kiváló egyéniség iránti meleg érzel­meiknek, Magnus nagyszámú tisztelői díszes üd­vözlő iratban adtak méltó kifejezést, melyhez e sorokkal szerkesztőségünk is csatlakozik. Az árrombolás miatt előterjesztett panaszok fe­lett döntő bizottság. Most jelent meg a m. kir. iparügyi miniszternek 27.000/1937. Ip. M. számú rendelete, amely az ipari közigazgatás egyes kér­déseinek szabályozásáról szóló 1936. évi VII. tc. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az igaz­ságügyi miniszterrel egyetértően a fenti döntő­bizottság szervezetét szabályozta. Ezen rendelet, amely kihirdetése napján, 1937 aug. 13-án, életbe is lépett, bizonyos megjegyzésre késztet, amely ugyan talán már kissé meg is késett. Az 1936. évi VII. tc. 28. §-a az Ipaí>, testületekről szóló 1932. évi VIII. tc. 19. §»-át kiegészíti azzal, hogy az ipartestület elöljárósága az illetékes Kereskedelmi és Iparkamarához fordulhat, sőt az érdekelt szakosz­tály előterjesztésére odafordulni köteles azzal a panasszal, ha valamely iparban az ipartestület egy tagja vagy a tagok egy része árrontást követ el. Ezen 28. §. alapján állíttatott fel a kamarai bizott­ság, melynek ügyrendjét a fenti iparügyi rendelet részletesen szabályozza. Szerény véleményünk szerint félő, hogy ez a döntőbizottsági eljárás az ipartestületek kebelében hatásköri vitákra, hogy úgy ne mondjam, hatalmi vetélkedésekre adhat alkalmat. Az 1932. évi VIII. tc.-ben szabályozott ipartes­tületi törvény 25. §-a ugyanis felállítja az Ipar­testületi Szék intézményét, amely egyrészt éppen az üzleti, kari tisztesség követelményeinek érvé­nyesítése, — ahová bizonyára az árrontás kérdése is tartozik —, érdekében állíttatott fel avégből, hogy az ellentéteket igyekezzék békésen kiegyenlíteni az­által, hogy amennyiben ilyenekről értesül, az ille­tőket eljárásuk helytelenségére figyelmezteti; és amennyiben figyelmeztetésének eredménye nem volna, az illetők ellen az illetékes hatóságnál, bí­róságnál, feljelentést adhat be, magánindítványt tehet és felperességi jogot gyakorolhat. Az Ipartestületi Törvény tehát felállít egy szer­vet, amely az ipartesület által alkotott alapszabá­lyok szerint működik, amely tisztességtelen ver­seny, tehát árrontási kérdésekben is, békéltető hivatást teljesít; amely azonban a békéltetés siker­telensége esetére a törvény által adott aktorátusi joggal bír, amely tehát az illetékes hatóságnál, illetőleg bíróságnál saját nevében felléphet a tisz­tességtelen versenyzők, tehát az árrontók ellen is. Már most az ipari novella 28. §-a alapján fel­állíttatott egy döntőbizottság, amely az ipartestü­leti elöljáróság panasza alapján dönt olyan kér­désben, amely az alaptörvény értelmében az Ipar­testületi Széknek van fenntartva. Minthogy pedig az 1936. évi VII. tc. nem he­lyezte hatályon kívül az 1932. évi VIII. tc. 25. §-át, hanem csupán az ipartestületi elöljáróságnak a 19. §-ban szabályozott hatáskörét terjeszti ki, az elöljáróságnak adott ezen panaszemelési jogból könnyen hatásköri viták származhatnak az Ipar­testületi Elöljáróság és az Ipartestületi Szék kö­zött; másrészt pedig előfordulhat, hogy ugyanazon ügy miatt az ipartestületi elöljáróság a Kamara döntőbizottságához fog fordulni, az Ipartestületi Szék pedig a neki adott felperességi jognál fogva a törvény rendes útját fogja igénybevenni. Aki egyes ipartestületek kebelén belül előforduló egyenetlenségekre gondol és aki az egyesületek­ben szerepelni vágyó iparosok esetleges hatalmi törekvései előtt sem húny szemet, méltán fogja kérdezni, hogy a rendelet alkotója miért nem hozta összhangba az Ipartestületi Szék és Ipartestületi Elől járóság hatáskörét? — Most még a rendelet tu­lajdonképpen bölcsőjében van, úgy, hogy ezen a kettősségen gyors intézkedéssel segíteni lehetne. sz. I. A részletügyletekről szóló törvényjavaslat. A kormány a napokban küldötte szét az érdekképvi­seleteknek véleményezés végeit a részletügyletek újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat elő­adói tervezetét. — A tervezet (T.) ugyancsak me­zőgazdasági gépek, varrógépek és kerékpárok vé­telére vonatkozik, mégis elvi jelentőséggel bír, mert a T. 13. §-a törvényes felhatalmazást ad a in. kir. minisztériumnak arra, hogy e rendelkezéseket egyéb áruk részletügyleteire ís kiterjessze. Ez a törvényes felhatalmazás nézetünk szerint veszé­lyeket rejt magában, mert az egyes árunemek ter­mészete a részletügylet tekintetében más-más sza­bályozást tesz szükségessé és így helyesebb volna ennek a kérdésnek más árukra való szabályozását egyedül a törvényhozásnak fenntartani. Minden­esetre azonban ez a momentum kidomborítja a javaslat elvi jelentőségét, mert nyilvánvalóan a kormány a kérdés jövőbeni szabályozásánál ugyanezeket a szempontokat kívánja majd szem eőtt tartani. A T. a gazdaságilag gyengébb és kevésbé ta­pasztalt vevő érdekeinek védelmében áll. Az 1. §. a tulajdonjog fenntartást csak írásbeliség esetén és csak akkor ismeri el hatályosnak, ha a részlet­fizetések határideje az okiratban naptár szerint meg van határozva. E részletfizetési kedvezmény megvo­nását csak írásban és csupán legalább 2 részletnek megfelelő és a vételár 10%-nál nagyobb részlet elmulasztása esetére lehet kikötni. A vevővel szemben kötbér kikötése hatálytalan és hatályta­lan annak kikötése is, hogy a vevő a megfizetett részletet vagy az adott foglalót elveszti. A 2. §. értelmében 500 pengőnél kisebb vételár

Next

/
Thumbnails
Contents