Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 8. szám - Az 1936. év hiteljogi gyakorlata

8. sz. KERESKEDELMI JOü 131 lásban való forgalomba hozatala abbanhagyására köteleztessék. a fellebbezési bíróság az alperest kevesebbre kötelezte, mert az angol nyelvű felírat kizárólagos használatát megengedte azzal a feltétellel, hogy az áru csomagolásán feltűnő helyen kitüntesse, hogy az nem angol gyártmány. Ilyképpen nem helytálló az alperesnek az a felülvizsgálati támadása, hogy a fellebbezési bíróság a kereseti kérelmen túlmenően kötelezte őt abbanhagyásra. A peres feleknek e részben megegyező perbeli előadásából megállapíthatóan az ..angol soda" megjelölés az érdekek forgalmi körökben már minőségi megjelöléssé vált. Ilyképpen az ..angol soda" megjelölés mellett a ..valódi" kifejezés nyilván egyértelmű az eredetivel, vagyis azzal, hogy az áru Angliából származik. A fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése is helytálló tehát, amellyel az alperest a nem angol eredetű szódabikarbónának ..valódi angol soda" megjelöléssel való forgalombahozatalának abbanhagyására kötelezte. Az alperesnek ezzel szemben felhozott az az érvelése, hogy a ..valódi'* szó a ..Ship" megjelölésre vonatkozik (amelyhez vitatása szerint joga vanl. azért nem vehető figyelembe, mert a fogyasztóközönség a valódi szót magára az árura és nem a szóvédjegyre vonatkoztatja. Az alperesnek az a cselekménye, hogy a perben szereplő szódabikarbóna burkolatán C. Pearné Hough et Comp. Bolton. London cégnyomást alkalmazza, nem ütközik ugyan a Tvt. 7. §-ába. mert ezáltal a szóbanlevö céget üzleti vállalata körében nem saját cégeként használja. ámde a fellebbezési bíróság a kelendőség fokozására alkalmas, az eredet tekintetében valótlan és megtévesztő eme adat a Tvt. 2. és 4. §-ába ütköző híresztelésének abbanhagyására az alperest ezen az alapon helyesen kötelezte. 104. A Tvt.9. §-a vagy más külön jogszabály által nem védeti árukülsőnek pontos (szolgai) utánzását önmagábanvéve nem lehet a Tvt. 1. §-a által tiltott versenycselekménynek tekintem, hanem azt ilyenné csak a cselekménynek az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsökbe ütköző körülményei tehetik. Ilyen körülménynek ismeri el a bírói gyakorlat, ha az utánzás a versenyvállalat hírnevének kihasználására vagy az áru tulajdonságai, például származása tekintetébem a fogyasztóközönség megtévesztésére irányul (C. P. IV. 1766 1937 sz. a. 1937 május 26-án.) A jelen esetben az utánzás módjából, különösen abból, hogy alperes a felperesi baba ruházatának színkombinációját is csaknem pontosan 'szolgai módon) utánozta, az állapítható meg. hogy alperes szándéka az utánzással arra irányult, hogy felperesnek a piacon a babaáru ízléses kivitelével szerzett hírnevét kihasználja és a vevőközönséget az áru származása tekintetében megtévessze. Szabadalom 105. Az egyes igénypontoknak egységéből és oszthatatlanságából következik. hogy a szabadalmi oltalom az igénypontban felsorolt jellemzők egész körére kiterjed és hogy oltalomban részesülnek azok a jelentéktelen eltérések és módosítások is, amelyek a szabadalmazott eljárással vagy gépi berendezéssel (egyes részeinek kicserélésével vagy elhagyásával) járnak, de ugyanolyan egyenértékű megoldást nyújtanak, azzal azono, a műszaki hatásuk és ekként a szabadalmazott eljárás vagy berendezés lényegén nem változtatnak (aequivalencia). (C. P. II. 4033 1936 sz. a. 1937 június 3-án.) Szerzői jog 1U<3. Hangosfilm prózai részének szövegírója a külön személy által szerzett versszövegek tekintetében nem szerzőtárs és nevének feltüntetését akkor sem követelheti, ha a szövegíróval abban is állapodott meg, hogy egymást szerzőtársaknak fogják tekinteni, mert ennek legfeljebb vagyonjogi hatálya lehet. [C P. L 1132/1907 sz. a. 1937 május 26-án.) L E perben szereplő művek a hozzájuk tartozó zenével összefüggő, annak emberi hanggal, dallal kisérését szolgáló és ebből folyóan a zene ritmusához és hangzásához simuló verses szövegek. Cselekményt alig tartalmaznak, hanem inkább csak valamely gondolatnak, hangulatnak lefestésére szolgálnak. Ebből is következik az, hogy azon mozgófényképészeti mü kötetlen (prózai i részének szövegírója, tehát az irányadó tényállás szerint a felperes, amely műbe a versek hozzáadásával készült renemüvek, szöveges zenemüvek beillesztettek, önmagában a prózai szövegnek, illetőleg a mozgófénykép cselekményének a verses szövegnél felhasználás végett való szolgáltatásával a zenéhez kapcsolódó verses műnek szerzőtársa még nem lett, mert legfeljebb az alapul szolgáló gondolatot adta, a kir. Kúria gyakorlata szerint pedig az. aki csak ilymódon járul hozzá az írói vagy művészeti mű megalkotásához, szerzőtárs nem lesz. Már pedig a fellebbezési bíróság azt is megállapította, hogy nem a felperes, hanem H. L író írta a versszövegeket és azokat a mozgófényképészeti műben változatlanul alkalmazták. De M. A. és Gy. L. tanuk vallomása alapján részben közvetlenül, részben okszerűen következtetve az is megállapítandó, hogy H. E a versszövegeket a zene alapján készítette. Ily körülmények között a felperes által felülvizsgálati kérelmében is vitatott az a tény, hogy ő is — nyilván a prózai szövegre vonatkozó szövegírói minőségéből kifolyóan — utasításokat adott H. L-nek, a fellebbezési bíróság nelyes megállapítása szerint őt a versek tekintetében szerzőtárssá nem teheti, ezzel ugyanis nem végzett a perbeli művek tekintetében olyan szellemi tevékenységet, amely a mű megalkotása szempontjából számbajöhetne. De helyes a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása is. hogy a perben érvényesített szerzői jogok szempontjából lényegtelen a H. I. és a felperes között állítólag létrejött az a megállapodás, hogy e verses művek tekintetében mint szerzőtársak szereperjenek. Az ily megállapodás ugyanis legfeljebb a szerzői jóshoz tartozó vagyoni jogokra hathat ki oly módon. hogy azokat a megállapodáshoz képest a felperes is gyakorolhassa. Ellenben a megállapo-