Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 8. szám - Az 1936. év hiteljogi gyakorlata

128 KERESKEDELMI JOG 8. sz. Folyószámla 97. A folyószámlái viszonynak ugyan a rendszerinti esete az, hogy az üzleti összeköttetés folyamán keletkezeítt kölcsönös ügyletekből folyóan a számlán mindkét fél egyaránt szerepel hitelező, illetve adós gyanánt, de nincs jogi akadálya annak sem, hogy folyószámla nyitásának s fenntartásának alapjául oly hitelezési viszony szolgáljon, melyben csak az egyik fél az adós, s amely csak az ennek nyújtott hitel igénybevételét s illetve az általa eszközölt teljesítéseket tünteti fel. Éppen ezért a folyószámlái viszony lényegét nem az itt említett körülmény, hanem az adja, hogy a felek abban állapodnak aneg, hogy a követeléseket és tartozásokat bizonyos időszakokban összefoglalni kötelesek, s a folyószámlái viszony tartama alatt a számla egyes tételei külön nem érvényesíthetők, hanem érvényesítés tárgya csak az a különbözet lehet, mely egy adott időpontban a követelések és tartozások egybevetése után előáll. (C. P. VII. 1385/1937. sz. a. 1937 június 2-án.) Erre való tekintettel pedig a felleM>ezési bíróság az anyagi jogszabályok megsértése nélkül helyezkedett arra az álláspontra, hogy ebben az esetben abból, hogy a felperes a követeléseket és tartozásokat feltüntető számlakivonatot dr. D. I.nek az ismétlődő időszakokban megküldte s ez annak egyenlegét elismerte; a feleknek arra az akaratára kell következtetni, hogy a közöttük fennálló számlaviszonyt a folyószámlái viszonyra fennálló szabályok alá esőnek, tehát ezek szerint elbirálandónak kívánták tekinteni, amit egészen kétségtelenné tesz az, hogy dr. D. I. az A/3, és A/9, alatt csatolt levélben a felperes által vezetett számláját maga is kifejezetten folyószámlának nevezi. Részvénytársaság 98. I. A Kt. 174. §-a értelmében minden részvényest kereseti jog illet a közgyűlési határozat ellen, ha az a törvénnyel, vagy az alapszabályokkal ellenkezik. A kereseti jogosultsághoz az érdek külön kimutatása nem szükséges, mert az érdekeltség magában a részvényesi minőségben adva van és e részben a törvény idézett rendelkezése mellett az érdekeltségnek a részvénybirtok menynyiségéhez igazodó, esetleg csak igen csekély mértéke jelentőséggel nem bír. Egymagában tehát az, hogy a felperesnek csupán egy részvénye van és ezt a részvényt is közvetlenül a közgyűlés előtt szerezte meg, egyéb tényeknek, különösen arra vonatkozó tényeknek bizonyítása nélkül, hogy a támadás a társaságétól eltérő, merőben egyéni célokat szolgál, nem alkalmas annak a megállapítására, hogy a törvény által megengedett Jognak gyakorlása a joggal való visszaélésként jelentkezik. II. Dollárra és fontra szóló záloglevelek és kötvények a passzívák oldalán nemcsak a Nemzeti Bank hivatalos árfolyamán értékelhetők. (P. IV. 2042/1937. sz. a. 1937 június hó 9-én.) Az alperes r.-t. 1935. évi február hó 9-én.) tartott évi rendes közgyűlésén a mérleg megállapítása, a nyereség felosztása, valamint az igazgatóságnak és felügelőibizottságnak a felmentvény megadása tárgyában hozott határozatát a felperes sikertelenül támadja azon az alapon, hogy a mérleg teheroldalán az alperes által kibocsátott, forgalomban levő U. S. A. dollárról szóló záloglevelek és angol fontról szóló községi kötvények egyrészt a névérték alapul vételével, másrészt nem a Magyar Nemzeti Bank által megállapított hivatalos árfolyamon vétettek számításba. Ebből az okból ugyanis a ihozott határozat sem a törvénybe, (törvényes jogszabályiba) sem az alapszabályok valamely intézkedésébe, sem pedig a jó erkölcsökbe nem ütközik. A 330/1935. M. E. számú rendeletnek az értékelésre vonatkozó rendelkezései ugyanis csupán a részvénytársaságoknak tulajdonában levő értékpapíroknak, tehát vagyontételnek miként való értékelését tárgyazizák, ami a rendeletnek az óvatos mérlegkészítést szem előtt tartó célja mellett kétséges nem is lehet. Az alperes által kibocsátott külföldi pénznemben kifejezett követelést megtestesítő záloglevelekből eredő tartozás jövőben lejáró kötelezettség. Azok a jogszabályok tehát, amelyek a külföldi pénznemben kirótt, lejárt tartozásoknak belföldi pénznenuben való lerovására' vonatkoznak, nem irányadók az alperes által kibocsátott záloglevelekből jövőben, esedékes tartozásoknak a mérlegben való értékelése tekintetében. A külföldi pénznemről szóló záloglevelekre vonatkozó kivételes jogszabályok az u. n. transzferrendeletek pedig, azoknak kifejezett rendelkezése szerint, ideiglenes jellegűek. Az esedékes tőketörlesztési részlet és kamat ott meghatározott lerovása a rendelet szerint letét, amely a hitelezőnek az értékpapírból eredő követelését a lerótt részlet tekintetében is a rendeletek hatályán túl nem érinti. A lerovásnak a rendelet szerinti módja tehát még a lerótt részletek tekintetében sem kötelemszüntető, hanem csupán kötelembiztosító jogi tény. A kötelezettségnek jövőbeli lejáratára tekintettel közömbös az, hogy a hitelező külföldi, avagy belföldi s ebben a tekintetben a rendeletek sem tesznek kivételt. Nincs jelentősége annak sem, hogy a szóbanlevő papírok a Magyar Nemzeti Bank árfolyamának alapul vételével belföldi tőzsdei forgalom tárgyai. Ezért az erre nézve ajánlott bizonyítást a fellebbezési bíróság eljárási jogszabály megsértése nélkül mellőzte. Ilyképpen pedig nem ütközik semmiféle jogszabályba az az eljárás, ha a .záloglevéladós a külföldi pénznemben kifejezett tartozását nem a mérlegkészítés idejére vonatkoztatott hivatalos árfolyamon állítja be a mérleg teheroldalán. A transzferrendeleteknek a külföldi pénznemről szóló záloglevelekre vonatkozó intézkedései nem hagynak fenn kétséget aiz iránt, mikép teljesen bizonytalan, hogy az adós milyen árfolyam alapul vételével fog eleget tehetni a záloglevél kibocsátásából eredő kötelezettségének. Ilyképpen pedig nem tekinthető túlzott óvatosságnak, ellenkezőleg a rendes kereskedő gondosságának felel meg az az eljárás, ha a záloglevél kibocsátó intézet a kibocsátás alapjául szolgáló és a folyósított jelzálogkölcsönökkel sízerves kapcsolatban levő ügyletből reáhárulható legkedvezőtlenebb lehetőség figyelembe vételével értékeli az abból eredő tartozását és ezzel a jog által is elismert tartalékolást végez. A tartalékolásnak módja pedig, nevezetesen, hogy az nyíltan, vagy a passzívák felértékelése útján is megengedett rejtett tartalék képzésével történik, egymagában nem kifogásol-