Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 8. szám - Az 1936. év hiteljogi gyakorlata

8. sz. KERESKEDELMI JOG 127 ségében nem kívánta meghagyni előbb fennállott ebbeli jogát és csak azt akarta, hogy a biztosítók az életbiztosítási ügyletek felmondás nélkül történő megszüntetésével szemben ..bizonyos fokú" védelmet kapjanak, továbbá a már kiemelt esetek szigorú különválasztásából világos, hogy az említett első védelem nyújtása az Indokolás szerint azokra a szerződésekre vonatkozik, melyekben a díjfizetést külön az esedékességre szóló kötelezettség vállalásával nem biztosították, a második pedig azokra az esetekre, melyekben ilyen okiratot kiállítottak. Az Indokolásnak a 10. §-ra való hivatkozása, tehát értelemszerűen kizáróan ezzel az utóbbi esettel áll kapcsolatban. Ezekből az is következik, hogy a szerződésnek felmondás útján való megszüntetését és annak módját szabályozó 10. §-hoz fűződő indokolás szintén nem tarthat szem előtt más eseteket, mint amelyekben a 10. § szerint felmondás útján való megszüntetés egyáltalán lehetséges és önmagának ellentmondó volna minden oly magyarázat, mely az Indokolás tartalmából azt következtetné, hogy a törvény felmondás útján való megszüntetést ír elő oly díjfizetési kötelezettség tekintetében, mely bírói úton nem érvényesíthető. Az tehát, hogy az Indokolás és ezzel egybehangzóan a törvény ,.az első biztosítási időszakot követő valamely időszak" díja tekintetében kitűzhető utólagos teljesítési időről beszél, nem enged arra következtetést, hogy a törvény általában az első biztosítási időszakot követő bármely időszak díja tekintetében kíván akként rendelkezni, hogy annak felhívás és utólagos teljesítési idő kitűzése ellenére való meg nem fizetése a szerződés felmondásával egyenértékű, hanem csak azokra az esetekre vonatkozóan, melyekben a szerződés és ezzel együtt a díjfizetési kötelezettség felmondás útján való megszüntetésének helye és értelme van és amelyek körét a törvény a 9. § 3. bekezdésében kifejezetten meg is jelölte. A törvénynek a kifejtettektől eltérő értelmezését egyébként gyakorlati szempontok sem tennék indokolttá. A szerződő fél ugyanis azzal, hogy nem fizetett meg az életbiztosítási szerződés valamelyik folytatólagos időszakára járó oly díjtartozást, mely a fennálló szabályok szerint bírói úton nem érvényesíthető, a jogértelmezés szabályai szerint már minden kétséget kizáróan kifejezte a szerződés megszüntetésére irányuló szándékát. Ha tehát ehhez még fizetésre való felhívás és utólagos teljesítési határidő kitűzése kívántatnék meg, az adósnak az az eljárása, hogy fizetést ezután sem teljesít, nem jelentene sem egyebet, sem többet. Ez ugyancsak egy ráutaló tény volna, mely az előbbit. — a felhívás nélkül való nemfizetést, — gyakorlatilag szükségtelenül megismételné. Mindezek mellett a m. kir. Kúriához érkezett észrevételek szerint a törvény közel 10 éves élettartama alatt a biztosítók és a velük szerződő felek a m. kir. Kúria állandó gyakorlatához igazodtak és az említett észrevételek szerint az a gyakorlati élet szempontjából is helyesnek és célszerűnek mutatkozott. Sót az volna célszerűtlen, ha különösen rövidebb, esetleg egy havi időszakok esetén a biztosítók a felhívó levelek nagy tömegének elküldésével, a szerződő felek pedig különösen csekélyebb díjak esetében aránytalanná váló költséggel terheltetnének. Az életbiztosítási szerződésnek felhívás nélkül való megszűnését s az ebből eredő hátrányokat pedig mindig el lehet kerülni a szerződésnek megfelelő magatartással, vagyis az esedékesség idején való díjfizetéssel, illetve azzal, hogy a 9. § 1. bek. szerint való külön kötelezőt állítanak ki. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 87. számú polgári döntvénye 94. Az árverésnek olyan ingatlanra elrendelése esetén, amelyre a szolgalmi jog bekebelezését rangsorban megelőző követelés van bekebelezve, a Yht. 163. §-ának 2. bekezdésében írt rendelkezést akkor is, amidőn a szolgalmi jogot megelőző követelések összege a kikiáltási árnak a Vhn. 2U. §-a szerint megállapított hányadát nem éri el, alkalmazni kell a következő értelemben: A bíróság, ha a kikiáltási árat magának az ingatlannak szakértők által való megbecslése nélkül állapítja is meg (Ppé. 48. §., Vht. 148. §. 2. bek.), az árverés elrendelése előtt az érdekeltek meghallgatása é> szükség esetében a végrehajtató előlegezendő költségére szakértő meghallgatása alapján megállapítja a szolgalmi jog pénzbeli egyenértékét. Ezt az egyenértéket a bíróság azután a kikiáltási ár megállapításában magának az ingatlannak az értékéből levonásba hozza és az árverési feltételekben kimondja, hogy amennyiben az ingatlant a szolgalmi jog fenntartásával az árverésen az ekként csökkentett kikiáltási árnak a Vhn. 26. §-ában meghatározott hányadát elérő árban- — ha pedig ez az ár a szolgalmat megelőző jelzálogos követelések teljes kielégítésére szüksége* fedezeti összegnél kisebb, e fedezeti összeget elérő árban eladni nem lehet, az árverés hatálytalanná válik és az ingatlant a kitűzött határnapon a szolgalmi j<>g fenntartása nélkül, a szolgalmi jog egyenértékének figyelmen kívül hagyásával megállapítandó magasabb kikiáltási árral és az eladási árnak ehhez igazodó korlátozásával újabban elárverezik. Ha a szolgalmi jog értékének megállapításához szakértői becslés szükséges és a végrehajtató ann.k a költségét nem előlegezi, a kikiáltási árat a sznlgdmi jog értékcsökkentő hatásának figjelmen kívül hagyásával kell megállapítani és az árverési feltételekben azt kell kimondani, hogy az árverést csak a szolgalmi jog fenntartásával lehet megtartani. Kelt 1937 június 11-én. A m. kir. Kúria jogegyséd tanácsának 88. számú polgári döntvénye 95. Az egyházi adó (hitközségi adó) a bevett felekezetekhez tartozó egyházközség (hitközség) ellen vezetett végrehajtás során nem foglalható íe. Kelt 1937 június 11-én. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 89. számú polgári döntvénye 96. A kisiparosoknak keresetük folytatásához szüksége* gépberendezései és gépjárművei az 1908:XLL tc. (Vhn.) 2. §-ának 14. pontjában megjelölt és végrehajtás alól kivett szerszámok, eszközök és műszerek közé tartoznak. Kelt 1937 június 11-én.