Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 8. szám - Az 1936. év hiteljogi gyakorlata

8. sz. KERESKEDELMI JOG megállapítani, hogy a mulasztásnak azzal a szabállyal való kapcsolatban, mely a díjkövetelés bírói úton való érvényesíthetését kizárja, a jog általános szabályai szerint mily hatályt kell tulajdonítani? Az, hogy a törvény akkép rendelkezik, hogy a folytatólagos biztosítási időszakra járó, külön írásbeli kötelezővel meg nem erősített díjhoz való igény bírói úton nem érvényesíthető, egyértelmű azzal, hogy az ilyen díj fizetésére való kötelezettség az anyagi jog szabálya szerint nem áll fenn. Ebből pedig a biztosítási szerződés synallagmatikus természetére, vagyis arra való figyelemmel, hogy a biztosítási díj a biztosítási kockázat viselésének, a biztosított esemény bekövetkezte esetére fizetendő összegnek ellenértéke. — nyilvánvalóan az következik, hogy a törvénynek kétségtelen szavai útján kifejezésre jutó értelme az, hogy a külön írásbeli kötelezővel meg nem erősített folytatólagos időszaki díj fizetésének elmulasztása esetében a biztosító kötelezettsége sem áll fenn többé. A mulasztásnak tehát már önmagában véve, vagyis anélkül, hogy a biztosító a szerződő felet utólagos határidő kitűzése mellett teljesítésre felhívta volna és a mulasztás ennek ellenére történt volna, az a hatálya van. hogy az életbiztosítási szerződés az esedékesség napjának elteltével megszűnik. önként értetődik, hogy az életbiztosítási szerződés megszűnése nem az esedékesség idején való nem fizetés egyszerű tényéhez, hanem az adós terhére beszámítható késedelem fennforgásához fűződik, tehát az a körülménv, hogy a díjfizetés az esedékesség idején meg nem történt, nem vonja maga után a szerződésnek ebben az időpontban való megszűnését akkor, ha bármely oly körülmény forog fenn. mely a szerződő felet a teljesítésben való késedelem következményei alól az általános szabályok szerint mentesíti. * Erőhatalom, véletlen baleset, a díj fizetésénél követett gyakorlat stb.l. Ugyanez az álláspont mutatkozik helyesnek akkor is. ha a törvény rendelkezéseit az ügyleti feleknek valamely már megkötött életbiztosítási szerződésben kifejezésre jutó akaratával kapcsolatban vizsgáljuk. Ha ugyanis az életbiztosítási szerződést kötő felek ismerik a törvénynek azt a rendelkezését, hogy a folytatólagos időszakra járó. külön írásbeli kötelezővel meg nem erősített díjfizetés bírói úton nem érvényesíthető és ily kötelezőt még sem állítottak ki. akkor azt kell feltételezni, hogy ügyleti akaratuk az volt. hogy a szerződés már a díjfizetés egyszerű elmulasztásával is megszűnjek. A törvény ilymódon való értelmezésének helyességét még kétségtelenebbé teszi a 9. §. 3. bekezdésében foglalt s az 1. bekezdéshez kapcsolódó szabály, mely a folytatólagos biztosítási időszakokra eső díjak közül csak a külön kötelezett díj tekintetében rendeli az 5. §. 1. bekezdésének, vagyis a biztosító által küldendő felhívásra s az utólagos teljesítési idő engedésére vonatkozó szabálynak alkalmazását. Ha tehát a törvény ezzel a rendelkezésével egyes kiemelt esetekre való korlátozással állapít ia meg a felhívás és utólagos teljesítési idő engedésének kötelezettségét, akkor a törvénymagyarázat helyes szabályai szerint 3 törvény által elhatárolt területen túl ez a kötelezettség már nem áll fenn. Ezekhez képest a már fentebb előadottak szerint kitűzött törvényhozási cél akként valósult meg, hogy a törvény egyes kiemelt tényállások és ezek jogi következményeinek meghatározásával az életbiztosítási szerződés megszüntetésének a folytatólagos díjfizetés elmulasztása útján való lehetőségét "korlátozta ugyan s azt a mulasztás egyes eseteiben kizárta, azokban az esetekben azonban, melyekben a szerződő fél a folytatólagos időszaki díj fizetésére a mindenkori esedékességre különkülön írásban r.em kötelezte magát, továbbra is fenntartotta. Az 1927 : X. tc. 9. §-a azokban az esetekben, melyekben a szerződő fél a díjak fizetésére az esedékességre külön írásban nem kötelezte magát, a díjhoz való igény bírói érvényesítését kizárja, ezzel a szerződés hatályvesztését maga idézi elő és ezért már semmi szükség nincs arra. hogy a biztosító bármely további jogcselekményt végezzen ennek a jogi hatásnak előidézésére. Ha tehát az utóbb említett esetekben a biztosító terhére felhívási és utólagos teljesítési idő engedésére való kötelezettség állapíttatnék meg. az a törvénynek világos rendelkezései ellenére való magyarázata s alkalmazása volna és pedig annál is inkább, mert ahol a törvény, vagy más törvényes szabály a jogok érvényesítését, vagy megszűnését feltételhez. vaffV időhatárhoz nem köti. ilyet a bírói gyakorlat sem állapíthat meg. Az eddig előadottak mellett a törvény egyéb rendelkezései is a már megjelölt értelmezést támogatják. így különösen minden ellenkező érvelésnek élét veszi a 9. §. 2. bekezdésének szabálya, mely szerint a biztosító szerződéses bírságot köthet ki arra az esetre, ha a szerződő fél megelőző felmondás nélkül szünteti meg a díjfizetést. A törvény ugyanis a 9. §. 1. és 2. bekezdésében foglalt szabályok között fennálló értelmi kapcsolat útján, vagyis azzal, hogy a biztosító javára éppen a külön kötelezővel meg nem erősített díjak bírói úton való érvényesíthetésének kizárásával szemben engedi meg szerződési bírság kikötését arra az esetre, ha a szerződő fél megelőző felmondás nélkül szünteti meg a díjfizetést és ezzel nyilván a szerződés hatályvesztése folytár sértett érdekét kívánja kárpótolni, maga mutat arra, hogv bekövetkezhetik a szerződésnek felmondás nélkül, a díjfizetés egyszerű elmulasztásából folyó megszűnése is. Ezzel szemben a 10. §. 3. bekezdésében foglalt azt a szabálvt. hogy a szerződést felmondottnak kell tekinteni, ha a szerződő fél az első biztosítási időszakot követő valamely időszak dí iát a biztosító által kitűzött utólagos határidő elteltéig meg nem fizeti, nem lehet akként értelmezni, hogy a felmondás vélelmének ez a szabálya a külön kötelezővel meg nem erősített folvtatólagos időszaki díjfizetés elmulasztásának esetére is vonatkoznék és hogy ebben az esetben nem felmondás nélkül való megszűnésről volna szó. Nem lehet tehát oly értelmezésr.ek sem helve. hogy- az említett szabálvból a felhívási kötelezettségnek arra az esetre való fennállása is következik, midőn a folytatólagos időszaki díj fizetését külön kötelezővel meg nem erősítették. Magának a törvénynek szavaiban kifejezésre jutó akarattal és értelemmel szemben annak az ellenvetésnek sem lehet döntő jelentőséget tulaj