Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 8. szám - Az 1936. év hiteljogi gyakorlata

124 KERESKEDELMI JOG 8. sz. szó oly szócsoporthoz tartozik, amely már sajátos természeténél fogva niem jegyezhető be védjegyként. A bíróság azonban ezen érvelést mint nem helytállót elveti, mert a „sheen" szó (magyarul kb. „ragyogás") nem tekinthető csupán feldicsérő megjelölésnek, mint pl. „klasszikus, legfinomabb, elsőrendű, művészi" stb. és mert továbbá a jelen esetben nem hozható fel a bejegyzést kérelmező cég rovására, hogy valamely áru természetében rejlő, szokásos megjelölést mások kizárásával monopóliumként szándékozott igénybevenni. A jelen esetben a gyapot- stb. áru fényének szokásos, természetes megjelöléséül a „luster" szó van közhasználatban. A „sheen" szónak pedig egy bizonyos sajátos értelme van; n\em tekinthető kizárólag valamely fényes színárnyalat szokásos megjelölésének, hanem egy költőinek és elavultnak minősítendő, a jelen vonatkozásban teljesen szokatlan szó használatának. Majdnem kizártnak látszik, miszerint ezen szóvédjegy bejegyzése tisztességes kereskedőket megakadályozhatna azon joguk gyakorlásában, hogy az általuk forgalmazott árukat valamely más, közhasználatban álló szóval megjelöljék, de még abban sem, hogy ők is hasznáják a „sheen" szót, mint az általuk forgalmazott (másfajta) áruk tulajdonságának vagy minőségének jóhiszemű megjelölését. 2. Alkalmazott eltiltása a versenytársnál szolgálatbalépéstől. (The Solicitors' Journal 1936. évfolyam II. 8-i szám 105. oldal). Alperes 1930ban felperes wolwerhamptoni posztókereskedőnél tanoncként lépett be és 1933-ban ugyanannak ruha- és köpeny- (konfekciós) osztályában mint eladónő kapott állást, ezen állása elfoglalása előtt szerződést kellett aláírnia, mellyel kötelezte magát, hogy szolgálatából leendő kilépésétől számított két esztendőn belül nem fog állást vállalni hasonszakmához tartozó üzletben Wolwerhamptonban (megjegyzés: Wolwerhampton lakosainak száma 120.000). Az alperesniő, aki akkor kiskorú volt, ezen szerződést aláírta, miután ezt apjával megbeszélte. 1935 szeptember havában kétheti szabadságra ment, melynek letelte után felmondott és állást vállalt egy női szabónőnél, akinek ugyanazon uccában, felperessel szemben volt az üzlete. Felperes kérte a bíróságot, tiltsa el alperest szerződése értelmében attól, hogy 1937 szeptember haváig Wolwerhamptonban hasonló szakmájú üzletben állást vállaljon; előadta, hogy az ő szakmájában vevők az eladók, illetőleg eladónők Ízlésére szokták magukat bízni, elannyira, hogy új alkalmazási helyükre követik őket, ha állást változtatnak. Alperes azzal védekezett, hogy a tilalom túlságosan általános és határozatlan, mert betartása lehetetlenné tennlé részére, hogy szülővárosában bárminemű üzletben mint eladónő állást vállaljon), még játéküzletben sem, tekintettel arra, hogy felperes gyermekfelszerelési osztályában játékárukat is árusít. A kereset elutasítását kéri és felperes ellen 10 font ellenkövetelést emel, mint kártérítést munkabére fejében, amelytől elesett a felperes kérelme folytán elrendelt, de időközben feloldott állásvállalási tilalom ideje alatt. A bíróság felperest keresetével elutasítja és kötelezte az alperes ellenkérelme értelmében 10 font megfizetésére, mert bár az alperes terhére szerződésileg kikötött tilalom sem az időtartam, sem a helybeli kiterjedés szempontjából nem kifogásolható mint méltánytalan, de annyira bőven értelmezhető a foglalkozás szempontjából, hogy alperest túlságosan korlátozza, így tehát mint a kereskedői jóerkölcsökbe ütköző, bíróilag nem érvényesíthető. Közli: Dr. Picker Ernő, bpesti ügyvéd, hit. tvsz. tolmács. HAZAI JOGGYAKORLAT A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 86. számú polgári döntvénye. 93. Ha az első biztosítási időszakot követő valamely időszakra járó életbiztosítási díj fizetésére a szerződő fél magát az esedékességre külön írásban nem kötelezte és a díjfizetést elmulasztja, az életbiztosítási szerződés az esedékesség napjának elteltével már egyedül a nemfizetés okából hatályát veszti s ennek a hatályvesztésnek előidézéséhez nem szükséges, hogy a biztosító a szerződő felet az 1927 : X. tc. 5. §-ának első bekeizdése értelmében a díjfizetésre felhívja és utólagos teljesítési határidőt adjon. Annak elbírálásánál azonban, hogy a díjfizetésnél mulasztás történt-e, mindazokat a körülményeket figyelembe kell venni, melyek az általános szabályok szerint a teljesítésben való késedelem következményei alól mentesítenek. Kelt 1937 április 28-án. A törvény az életbiztosítás korébea háromféle időszaki díjat különböztet meg Az első, az életbiztosítási szerződés első időszakára járó díj, melyet a törvény bírói úton érvényesíthetőnek nyilvánít s kimondja, hogy a biztosító, ha a kötelezett fél az esedékesség idején, vagy attól számított 30 nap alatt ki nem egyenlíti, a szerződés teljesítését követelheti, vagy pedig attól elállhat. (9.§. 3. bek. és 4. §.) A második, a folytatólagos biztosítási időszakra járó az a díj, melynek „fizetésére a szerződő fél a mindenkori esedékességre külön-külön írásban kötelezte magát", melyet a törvény szintén bírói úton érvényesíthetőnek nyilvánít és kimondja, hogy ha a kötelezett fél ezt az esedékességkor, vagy az adott halasztás elteltéig meg nem fizeti, a biztosító őt az 5. §. 1. bek. értelmében a teljesítésre felhívni köteles és részére az ugyanott meghatározott tartamú utólagos teljesítési időt kell adni. (9. §. 3. bek., 5. §. 1. bek.) A harmadik, a folytatólagos időszakra járó az a díj, melynek fizetésére a- szerződő fél „a min>denkori esedékességekre" magát külön-külön írásban nem kötelezte, melyet a törvény bírói úton nem érvényesíthetőnek nyilvánít s amelynek kellő időben, ki nem fizetése esetére a mulasztás következményeit kifejezett rendelkezéssel meg nem állapítja. A törvény kifejezett rendelkezésének hiányában tehát azt, hogy a folytatólagos időszakra eső, külön írásban nem kötelezett díjfizetés elmulasztása mennyiben és mily módon, különösen pedig teljesítésre való felhívás és utólagos teljesítési idő engedése mellett, vagy anélkül szünteti-e meg a szerződést, abból való következtetés útján kell