Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 8. szám - Az 1936. év hiteljogi gyakorlata

8. sz. KERESKEDELMI JOG 123 egyezik az uralkodó felfogással, mely a rabattot megengedettnek tekinti. A Kúria konkrét esetben azt sem kifogásolta, hogy a gyáros „eladási verseny"-nek nevezte rendszerét, kimondotta ellenben, hogy ez a rendszer csupán akkor megengedett, ha minden viszonteladó egyforma feltételek mellett kapja a rabattot. Mihelyt bizonytalan az, hogy a pályázó részesül-e díjazásban, a rendszer a játékszenvedély felkeltésére alkalmas és tisztességtelen versenynek minősül. A Tvt. 1. §-át, a generál-klauzulát, bírói, gyakorlatunk továbbra is eredményesen alkalmazza oly biztonsági szelepként, mellyel a tisztességtelen versenynek minden megnyilvánulása megfogható. Ott, ahol a titoksértés elkövetője a 20. §. alapján nem volt megfogható, mert nem adott és 'nem igért ellenértéket a titok megtudásáért, a Kúria az 1. §. alapján marasztalt. (P. IV. 501/1935. K. J. 1936. évf. 48. old.). Ott, ahol még nem telt el elegendő idő ahhoz, hogy a Tvt. 9. §-ában megkívánt qualifikált használat kialakuljon, a Kúria elvi éllel kimondotta, hogy annak a versenytársnak az eljárása, aki valamely árunév bevezetésének nyomán azorinal jelentkező előnyöket a maga részére kívánja gyümölcsöztetni, tisztességtelen verseny (P. IV. 2299/1936. K. J. 1936. évf. 136. old.). Általános elve különben is a Kúriának az, hogy a versenytárs munkájának, befektetése eredményének kihasználása az üzleti tisztességbe ütközik (pl. az ollózásra vonatkozóan P. IV. 2314/1936, K. J. 1936. évf. 136. old.). A versenyjog alapkérdéseit és a jogfdozófiát is érintő kérdésben hozott határozatot a Kúria P. IV. 2514/1936. sz. alatt. (K. J. 1936. évf. 152. old.). Annak a kérdésnek eldöntéséről van szó, hogy a jó ízlés sérelme miként határolható el a jó erkölcs sérelmétől, hogyan kell megvonni a határt Ízléstelenség és erkölcstelenség között. A Kúria a vidéki temetkezési vállalkozónak azt az eljárását, hogy ügyfélszerzés céljából az elhunytak hozzátartozóit a halottas háznál felkereste, vagy azokat az uccán megszólította és így ajánlotta fel szolgálatait, tisztességtelen versenynek minősítette. A Kúria nyilván a kegyeleti érzés megsértése alapján minősítette az alperes eljárását erkölcstelennek. E kérdés tekintetében egyébként közelebbről utalunk 1936. évi áprilisi számunkban „Jóízlés és jóerkölcs" cím alatt megjelent szemlénkre. SZEMLE A „Sichermann Bernát-alap'4 pályázatának eredménye. A Magyar Jogászegylet „Sichermann Bernát-alap"-jának kuratóriuma a „Devizakorlátozások magánjoga" címen kiírt pályázatra beérkezett 7 munka közül a „Vánidor" jeligéjű műnek az 1500 pengős első díjat, az „Uj utak" jeligéjű műnek az 500 pengős második díjat ítélte oda s az „Igazság és világosság" jeligéjű művet 450 pengős harmadik díjban, a „Parerga" jeligéjű müvet pedig dicsérő elismerésben részesítette. A bírálóbizottsági jelentés közzététele s a jeligés levelek felbontása a Magyar Jogászegylet teljes ülésében, valószínűleg szeptember végén fog meg*^-.4^„„; A TTT riíihon <s<i a7 elismerésben részesímban csak a szerzők jelentkezése esetén és hozzájárulásukkal bontatnak fel. A pályaművek szerzői, vagy megbízottaik a benyújtáskor kapott átvételi elismervények visszaadása ellenében a kuratórium titkáránál (Budapest, Akadémia-u. 18, IV. 15, tel.: 114—396) előbb is átvehetik pályamüveiket. A bírálóbizottság ajánlja a szerzőknek, hogy az 1936. vége óta bekövetkezett fejleményeknek és változásoknak, valamint a titkárnál megtudható bírálói észrevételeknek figyelembevételével dolgozzák át s egészítsék ki munkáikat azok netaláni kinyomatása előtt. Az átdolgozásnak a pályadíj odaítélése utáni megtörténtét a munka előlapján, vagy előszavában szíveskedjenek kitüntetni. Az első díjat nyert mű szerzője is szabadon rendelkezhetik müvével. A pályázati feltételekben e részben foglalt korlátozás alól a Magyar Jogászegylet elnöke a kuratórium javaslatára felmentést adott. Angol jogesetek. 1. Szóvédjegy. „Sheen" mint varrógépfonál szóvédjegye megfelel a szóvédjegyre felállított törvényes kellékeknek (The Solicitors* Journal 1936. évf. VIII. 1-i B. 611. oldal.) Tényállás. A védjegy bejegyzését szorgalmazó cég az általa gyártott, varrógépeken használt, mercerizált fonálra vonatkozólag a „Sheen" szót kívánta védjegyként bejegyezni, miután ezen elnevezés alatt, melyet 1912 óta használ, 162,000.000-nál több karika ilyfajta varrófonalat eladott. Bizonyítékokkal igazolta, hogy ezen szó a köztudatba mint az általa gyártott fonál megjelölése behatolt és hogy ezen áruját minden más gyártmányú árutól megkülönbözteti, hogy semmi más, varrófonalak védelmére használt védjegyben a „sheen" szó nem fordul elő és hogy ez a szó mint kereskedelmi áru megjelölése nincs közforgalomban; végül hogy a mercerizált fonaláruk fényének megjelölésére általánosan a „luster" szó van használatban. Szorgalmazó fél meghallgatása után a védjegyhivatal a gyapot és fonaláruk védjegyeit nyilvántartó hatóság útján a manchesteri kereskedelmi kamara véd- és árujegybizottságát kereste meg felvilágosításért, vájjon fennforognak-e a fonotti és szövöttárupiacon oly viszonyok, melyek ezen névvédjegyet alkalmatlanná teszik arra, hogy egy bizonyos cég gyártmányait más cégek gyártmányaitól megkülönböztethetővé tegye? A kereskedelmi kamara azt válaszolta, hogy ilyen akadályok fennállanak. Az elutasító végzés ellen szorgalmazó cég felfolyamodott és az I. f. fellebbezési bíróság a névvédjegy beiktatását elrendelte, ami ellen a Kereskedelmi Minisztérium (Board of Trade) mint Felügyeleti Hatóság felfolyamodott. A II. f. fellebbezési bíróság a felfolyamodást elutasította és a névvédjegy beiktatását elrendelte. A határozat indokolása szerint a védjegyhivatal a manchesteri kamarához intézett kérdést nem tette fel helyesen, tekintettel arra, hogy a kérdés nem volt határozottam és kizárólag varrófonálra korlátozva, holott ez az egyetlen árucikk, amelyre vonatkozóan a cég a védjegy bejegyzését kérelmezte, továbbá mert a védjegyhivatal törvényellenesen járt el, amennyiben egy harmadik hatóság véleményét kérte be oly kérdésben, mely felett neki magának kellett volna döntenie. Azon kérdésben, vájjon a szóvédjegy bejegyezhető-e vagy sem, a bejegyzést ellenző fél azzal érvelt, hogy a „sheen"