Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 8. szám - Az 1936. év hiteljogi gyakorlata

8. BZ. KERESKEDELMI JOG 119 szerint csak a végjárandóságra vonatkozhatik. a részletfizetésre vonatkozó rendelkezések pedig más irányúak is lehetnek, mint engedményezésre vonatkozók, ugyanis a részletfizetések módját, idejét, összegét és hasonló részletkérdéseket szabályozhatnak. A magánjogi törvénykönyv javaslatának, illetve a magánjognak azt a rendelkezését, hogy csak az esetben lehet le nem foglalható követelést engedményezni, ha a törvény mást nem rendel, a közszállítási szabályzatra vonatkoztatnunk nem lehet, mert a közszállítási szabályzat miniszteri rendelet és nem törvény, tehát nem bír a törvény erejével és csak abban a vonatkozásban érvényesíthető, amennyiben törvénnyel nem ellenkezik, illetve csak annyiban módosíthatja a törvényt, amennyiben erre kifejezett felhatalmazás van abban a törvényben, amelynek alapján kibocsájtatott. Ily felhatalmazás az engedményezésre vonatkozóan az 1931 :XXI. tc.-ben nem lévén, a szabályzat rendelkezései a végrehajtási törvénnyel nem ellenkeznek. Ez látszik abból is, hogy a felhatalmazás kifejezetten kimondja azt. hogy mely törvény rendelkezéseitől eltérően szabályozhatja a miniszter a küzszállításokat. Ez a törvény az 1897:XX. te, az állami számvitelről, melynek 38. és 39. §-aitól kifejezetten eltérhet a szabályozásban a miniszter, de más törvénnyel már nem ellenkezhetik a miniszteri rendeletként kiadott közszállítási szabályzat, mert akkor a számviteli törvény rendelkezéseitől való kifejezett eltérésre sem kellett volna a felhatalmazásnak kiterjeszkednie. Más kérdés azután az. hogy megfelel-e a mai gazdasági viszonyoknak a végrehajtási törvény szóbanforgó intézkedése, illetve az a tényleges helyzet, hogy a szállítás tartama alatt adott előlegek, részletfizetések nem engedményezhetők. Köztudomású ugyanis, hogy a legtöbb nagyobb szállításnál, vagy munkálatnál a vállalkozó kénytelen hitelt igénybevenni és a hitelhez rendszerint csak oly feltétel mellett juthat, ha a követelését, amely a szállításból neki jár, engedményezi a hitelezőre, vagyis az engedményezett vállalati öszszeg a hitelező biztosítéka. Nagyobb szállításoknál, illetve munkálatoknál a részletfizetés szokásos, sőt az egész járandóság nagyobbik része így kerül folyósításra, tehát tulajdonképpen a vállalati összeg nagyobbik része nem engedményezhető. Ez mindenesetre zavart okozhat a közszállításoknál, miért is az engedményezés kérdésének rendezése valószínűleg szükségesnek fog mutatkozni. DREHER BAKSÖR Az 1936. év hiteljogi gyakorlata írta: Dr. Szenté Andor, ügyvéd. Az 1936. év hitel jogi gyakorlatáról anyagtorlódás miatt kissé elkésve csak most tudjuk szokásos évi beszámolónkat adni. Éppen ezért nem is számolunk be a gazdag judikatúra minden részéről, hanem csupán azokat a jogterületeket emeljük ki, amelyek jellegzetesek az 1936. év hiteljogi gyakorlatára. Ebből a szempontból megállapítható, hogy az 1936. év kúriai gyakorlata még mindig a gazdasági válság jegyében álL Bár az 1936. évben a staüsztikai adatokból kitűnően a gazdasági élet görbéje ismét felfelé tendált, figyelembe kell venni, hogy a Kúria gyakorlata mindig némileg késői tükre a gazdasági életnek. Azok a perek, amelyek az 1935. év végén vagy az 1936. évben kerültek a Kúria elé. még a legsúlyosabb gazdasági válság szülöttei és így az 1936. évi bírói gyakorlat még mindig tipikusan válságjogi judikatúra. A dollár- és fontleértékelés problémái uralják elsősorban a bírói gyakorlatot. Sorozatosan kerültek a Kúria elé az ú. n. dollár-valorizációs perek és a Kúria ismét bebizonyította, hogy feladata magaslatán áll. A dollár- és font-perek a valorizáció és gazdasági lehetetlenülés problémáival egyenlően nehéz fajsúlyú feladatot róttak legfelsőbb bíróságunkra és büszkén állapíthatjuk meg, hogy a Kúria a reábízott feladatot nagy körültekintéssel és igazságosan oldotta meg. Helyesen tette a Kúria azt az elvet ítélkezése tengelyévé, hogy a felek rendszerint azért választották a dollárt mir_t értékmérőt, mert abban az értékállandóság biztosítékát látták. Mivel általános magánjogi szabály az, hogy szerződések értelmezésénél kétség esetén a felek akarata az irányadó, a Kúria az eset konkrét körülményeinek szorgos vizsgálatával a felek szándékát kutatja. Akkor tehát, amikor a Kúria gyakorlatát ismertetjük, soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy a Kúria az értékállandóság biztosítására irányuló szándékot mindig a konkrét eset konkrét körülményei alapján állapította meg. A felhozott kúriai ítéleteket tehát precedensként nem lehet minden egyes esetre ráhúzni, kétségtelenül megállapítható azonban a Kúria gyakorlatának az a nizusa, hogy ahol lehet, ott valorizál. Így az eredetileg búzában megállapított, majd pengőre átszámított és pengőről dollárra átváltoztatott tartozást az 5.70-es árfolvamon ítélte meg. iP. IV. 5130 1935., K. J. 1936. évf. 44. old.i Valorizált a Kúria ott. ahol az ingatlan pengő-vételárát a felek „a pengőnek az USA dollár mai értékéhez való viszonyában" állapították meg P. VI. 4285' 1935.. K. J. 1936. évf. 60. old. i. valamint ott. ahol a kölcsönszerződés értelmében a kölcsönvevők a kölcsönt ház vételárának kifizethetése végett vették fel és választásuk szerint vagy effektív dollárban, vagy annak pengőellenértékében tartoztak visszafizetni. iP. V. 4584 1935.. K. .1. 1936. évf. 60. old.i. Abból, hogy a felek a kölcsön összegét nem pusztán pengőben határozták meg. hanem megállapították azt is. hogy a kölcsön folyósításakor az mennyi dollárnak felel meg. a Kúria megállapította az értékállandósági kikötés fennforgását és adóst a régi. magasabb dollárárfolyam szerint marasztalta, noha a kölcsöc-szerződés szerint