Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 8. szám - Közszállításból eredő követelés engedményezése

118 KERESKEDELMI JOG 8. sz. törvény 65. §-a és a közszállítási szabályzat között nincs-e ellentét, mert ebben az esetben a közszállítási szabályzatnak ez a része nem állhatna meg, minthogy a miniszteri rendelet a törvénnyel nem lehet ellentétben. Ugyanis — amint a közölt Ítéleti indokolásból is látjuk — a jogszabály és ennek folytán a bíróságainknak állandó gyakorlata az, hogy a végrehajtás alá nem vonható követeléseket engedményezni sem lehet. Ugyanez foglaltatik a magánjogi törvénykönyv javaslata 1219. §-ának utolsó bekezdésében is, mely szerint amennyiben valamely követelés végrehajtás alá nem vonható, anynyiban át sem lehet ruházni, ha csak a törvény mást nem rendel. A javaslat ezen rendelkezése tehát megfelel a ma is élő magánjogi szabályoknak. A szóbanforgó Ítélet a régi közszállítási szabályzat rendelkezései alapján jött létre és a szabályzat — mint az Ítéletből is látjuk — az 1907:111. tc. 14. §-a alapján bocsájtatott ki. E szakasz 2. bekezdése a következő: ,,Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi miniszter, hogy tekintet nélkül az 1897 :XX. tc. 38. és 39. §-ainak rendelkezésére, az illető miniszterekkel egyetértőleg rendeleti úton szabályozza a 13. §-ban felsorolt hatóságok, hivatalok, intézetek, intézmények ipari szükségleteinek és munkáinak beszerzését, illetve végeztetését, kiírását, odaítélését, a szerződések kötését és teljesítésük ellenőrzését." Az új közszállítási szabályzat* az 1931 :XXI. tc. 21. §-ában foglalt felhatalmazás alapján adatott ki. E szakasz első bekezdése a következőképpen szól: „A kereskedelemügyi miniszter az illetékes miniszterekkel egyetértőleg rendeleti úton az 1897 :XX. tc. 38. és 39. §-ainak rendelkezéseitől eltérően is szabályozhatja a 18. §. a) pontja alatt felsorolt haíóságok, hivatalok, intézetek, intézmények, vállalatok és üzemek szükségleteinek és munkáinak beszerzését, illetőleg végeztetését, kiírását, odaítélését, a szerződések kötését és teljesítésük ellenőrzését." Ha ezt a két felhatalmazást egymás mellé állítjuk és vizsgáljuk, azt kell megállapítanunk, hogy azok lényegében teljesen azonosak. A két szöveg között csak stílusbeli különbség van, érdemben az 1931. évi XXI. tc.-ben a közszállítási szabályzat kiadására vonatkozóan ugyanolyan terjedelmű felhatalmazást kap a miniszter, mint az 1907:111. tc.-ben. Ebből tehát az következik, hogy az új közszállítási szabályzatban az engedményezésre vonatkozólag ugyanoly intézkedéseket volt jogosítva a miniszter tenni, mint amely intézkedésekre a régi közszállítási szabályzatban jogosult volt. Vizsgálnunk kell tehát azt. jogosult volt-e magánjogi szabály megváltoztatására a miniszter, illetve jogosult volt-e arra, hogy engedményezés tilalma alá tartozó követelést engedményezhetővé deklaráljon. Ugyanis napvilágot látott olyan felfogás, amely szexint az új közszállítási szabályzat törvényes felhatalmazás alapján lévén kibocsátva, az törvény erejével bír, tehát a végrehajtási törvény 65. §-ában foglalt tilalomnak a szabályzat rendelkezései folytán nincs meg az engedményezést tiltó hatása, illetve ezt a felhatalmazás birtokában a miniszter jogosult volt megváltoztatni. Ezt a felfogást nem oszthatjuk. Ugyanis a régi közszállítási szabályzat alapján eldöntött perben a Kúria — amint láttuk — kimondotta, hogy a végrehajtási törvény rendelkezésének megváltoztatására az 1907. évi III. tc. 14. §-a felhatalmazást nem adott. Az 1907. évi III. tc. 14. §-ának és az 1931. évi XXI. tc. 21. §-ának egymás mellé állított szövegéből pedig megállapítottuk azt, hogy a felhatalmazás majdnem szórói-szóra azonos, az utóbbi semmivel sem nagyobb terjedelmű, mint az előbbi, tehát meg kell állapítanunk azt, hogy az új közszállítási szabályzat a végrehajtási törvény 65. §-át nem változtathatta meg. így tehát véleményünk szerint a jogi helyzet az, hogy a végrehajtási törvény 65. §-ában foglalt tilalom kiterjed a közszállításokból eredő azon követelések engedményezésére, amely követelések előleg és részletfizetések formájában kerülnek kifizetésre, vagyis minthogy a végrehajtási törvény szerint az előlegek és részletfizetések nem foglalhatók le, kizárólag a szerződés teljesítése és a végleszámolás megtörténte után esedékes követelések foglalhatók le, vagyis csak ezek engedményezhetők. A végrehajtási törvénynek abból a rendelkezéséből azonban, hogy csak az előlegek és részletfizetések nem foglalhatók le, azt is megállapíthatjuk, hogy a közszállítási szabályzatnak az engedményezésre vonatkozó része nem ellenkezik a végrehajtási törvénnyel, ellenben a közszállítási szabályzatnak az engedményezésre vonatkozó szakaszait csak a végrehajtási törvény korlátai között lehet alkalmazni. így tehát a már említett ellenkező véleménnyel szemben azt kell leszögeznünk végső eredményként, hogy a végrehajtási törvény 65. §-a a közszállítási szabályzat rendelkezései mellett is érvényesül, illetve a két rendelkezés nincs egymással ellentétben, mert egymás mellett megállhatnak. Ez így van akkor is, ha a közszállítási szabályzat 59. §. első bekezdésének (7) pontját vizsgáljuk, mert ez sem ellenkezik a végrehajtási törvénnyel. Ez a pont csak azt mondja ki, hogy a szerződésnek tartalmaznia kell, — többek között, — az engedményezésre, a vállalkozó hitelezőinek és engedményeseinek való fizetésre, a részletfizetésre, a végjárandóság kifizetésére vonatkozó rendelkezéseket. Az engedményezés a fentiek