Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 7. szám - Internationales Wettbewerbsrecht

112 KERESKEDELMI JOG 7. sz. és részére csupán közgyűlési határozat alapján indítható ilyen perekben a részvénytársaságot a Kt. 197. §-a értelmében az ott említett meghatalmazottak képviselik, azt a kárt, amely a részvénytársaság vagyonának az igazgatósági tag vétkes cselekménye vagy mulasztása által bekövetkezett csökkenése folytán osztalékigényének és a részvény értékesítésére vonatkozó érdekeinek sérelmében közvetve a részvényesre hárult, a részvényes a vétkes igazgatósági tagtól előzetes közgyűlési határozat nélkül is követelheti, nemcsak a Kt. 189. §-a alapján, hanem a tilto-tt cselekményekre vonatkozó általános magánjogi jogszabályok alapján is, amely szerint az, aki másnak jogvédte érdekét jogellenesen vagy vétkesen vagy a jóerkölcsökbe ütköző módon szándékosan megsérti, az köteles a sértettnek ebből eredő kárát megtéríteni. A részvényesnek ezt a kereseti jogát nem szünteti meg, sem annak akárcsak időlegesen útját nem állja az a lehetőség, hogy a részvénytársaságnak okozott kár megtérítését utóbb maga a részvénytársaság sikerrel követeli, mert ha a részvénytársaság vagyoninak helyreállításával a részvél nyes közvetett kára is egészben vagy részben megtérül, ez a körülmény a részvényessel szemben az alapját vesztett szolgáltatás visszatérítésére adhat jogszerű okot. Az igazgaósági tag alperesek vétkes cselekményével a N. Részvénytársaságnak okozott károk folytán a részvényes felperesekre hárult közvetett kár megtérítésére irányuló kereset időelőttiségére vonatkozó alperesi kifogás eszerint alaptalan. 83. A hányadrészvényes önmagában csupán a társaisági vagyonban való részesedésre vonatkozó jogokat érvényesítheti; a részvény tulajdonával járó egyéb társasági jogokat azonban csupán a teljes névértékű részvények együttvéve biztosítják. — Hányadrészvény alapján közgyűlési határozat hatálytalanítása iránti kereset nem indítható. (P. IV. 1241/1937. sz. a. 1937 április 28-án.) I. Alperes részvénytársaságnak 1930 október 23-án tartott rendes közgyűlése elhatározta, hogy a részvényeit 30.000 darabról 3000 darabra vonja össze akként, hogy minden 10 darab egyenként 10 pengő névértékű részvény egy darab 100 pengős névértékű részvényre cseréltessék át. Egyben ezen a közgyűlésen már az alapszabályok 6. §-át is megfelelően úgy módosították, hogy a részvénytársaság 300.000 pengő alaptőkéje 3000 darab 100 pengős névértékű bemutatóra szóló részvényre oszlik. Az alperes igazgatósága már az 1931. évi február hó 7-i ülésének jegyzőkönyvével igazolta azt, hogy a részvényösszevonás keresztülvitetett. II. A felperes nem támadta meg keresetében a részvényösszevonást kimondó 1930 október 23-i közgyűlési határozatot; A részvények összevonását kimondó közgyűlési határozat tehát ezidőszeriint joghatályos (K. T. 181. §.) így pedig az a 10 pengő névértékű részvény, amelyet a felperes a részvényesi mivoltának igazolásául letett, Vio, tehát hányadrészvény. III. A K. T. 147. §-a ama rendelkezése mellett, amely szerint a részvénytársaság alaptőkéje egész vagy hányadrészvényekből állhat és a K. T. 163. §-nak arra a rendelkezésére tekintettel, amely szerint minden részvényest — tehát a hányadrészvényest is — a társasági vagyon arányos része illeti, a K. T. 164. §-ában foglalt annak a szabálynak, hogy a részvények tulajdonosaikra nézve oszthatatlanoknak tekintendők, helyes értelme az, hogy a hányadrészvényes önmagában csupán a társasági vagyonban való részesedésre vonatkozó jogokat érvényesítheti, a részvény tulajdonával járó egyéb társasági jog gyakorlását azonban az új részvény névértékének megfelelő össznévérlékű részvények együttvéve biztosítják. A felperes tehát a letett 10 pengő névértékű (llio) hányad^ószvénye, alapján a megtámadott közgyűlési határozat hatálytalanítása iránt keresettel fel nem léphet. 84. A K. T. 199. §. 1., 2. pontjának és az 5. pont első részének annak 3., 4. pontjával és az 5. pont második bekezdésével való egybevetéséből, valamint a 6. pontnak abból a rendelkezéséből, hogy a cselekvő és szenvedő állapot összehasonlításából eredő nyereség vagy veszteség a mérleg végén különösen kiteer.dő, világosan következik, hogy a mérlegnek külön kell feltüntetnie a cselekvő és külön a szenvedő vagyonrészeket és az ezek összegének különbözete az, amely a mérleg végén kiteendő. Az eredménykimutatás tekintetében tehát önként következik, hogy az csak akkor felel meg a K, T. 199. g-ának, ha külön tünteti fel a tiszta vagyont gyarapító, nyereség jellegű bevételeket és külön a tiszta vagyont csökkentő, veszteség jellegű kiadásokat és a kettő egybevetése útján mutatja ki az üzletév eredményét. (P. IV. 1240/1937. sz. a. 1937. ápr. 29-én.) A m. kir. Kúria már ismételten kimondotta, hogy a kereskedelmi gyakorlatban a részvénytársaságoknál szokásossá vált eredménykimutatás a mérlegnek kiegészítő része és ezért az eredménykimutatásnak is meg kell felelnie a Kt. 199. §-a követelményeinek (K. P. IV. 848/1931., P. IV. 5611/1932. és P. IV. 1545/1935). A nemcsak az összes vagyonnak, hanem a üszta vagyonnak is minden változását elszámoló és a részvénytársaságok által kivétel nélkül használt kettős könyvvitelnél ugyanis a (vagyon gyarapodását vagy csökkenését mutató) mérleg a társaság tiszta vagyonát gyarapító, nyereség jellegű bevételeinek és a tiszta vagyonát csökkentő, veszteség jellegű kiadásainak üzletévi végeredményét mutató eredménykimutatással együtt szolgál az érdekeltek tájékoztatására. De azt, hogy az alperes zárszámadásának mérlegre és eredménykimutatásra tagoltnak kell