Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 7. szám - Internationales Wettbewerbsrecht

<. sz KERESKEDELMI JOG 111 zéskép a méltányosság tekintetei nemcsak nem kívánják, de egyenesen kizárják, hogy a felperes, a kölcsön hitelezője, a felépített házak állag- és hozaiékértékének kockázatá* viselje azzaL hogy az alperes a kölcsönt csökkentett összegben fizesse vissza, az építkezésnél esetleg fennálló, a felperes terhére beszámítható hiányokból eredő követelés érvényesítését pedig az alperes külön útra tartotta fenn. tehát ezen a helyen nem tarthat számot arra sem, hogy ezek az állítólagos hiányok a méltányosság szempontjából ligyelembe vétessenek. 80. Koronának U. S. A. dollárra való átszámítás mellett takarékbetétbe helyezése értékállandóság kikötésére mutat. — Teljes értékű dollárátszámítás melletti marasztalás. IP. VII. 1113 1937. sz. a. 1937 március 5-én.) Az irányadó tényállás szerint a felperes jogelődje a keresetben említett betétet 19*26. évi március hó 29-én az akkor érvényes magyar pénznemben — papírkoronában — helyezte el az alperesnél, aki a koronában befizetett pénzösszeget az U. S. A. dollárnak 1926. évi április hó 6-án fennállott árfolyamán U. S, A. dollárra számította át s ezen az alapon két. egyenként 515.05 U. S. A. dollárról szóló betétkönyvet állított ki. A koronában lefizetett betét összegének U. S. A. dollárra történt átszámítása kellően kifejezésre juttatja a feleknek azt az akaratát, hogy ezzel a műveletükkel a betét értékének állandóságát kívánták biztosítani. Ezt az óvatosságukat tárgyilag is indokolta az a tapasztalatuk, hogy a korona belső értéke a betét elhelyezésének idején és azt megelőzően is. állandóan változott és évek óta fokozatosan hanyatlott. értékmérőül tehát ekkor már valóban nem szolgálhatott: arra az eshetőségre pedig, hogy az U. S. A. dollár belső értéke is csökkenhet, a gazdasági élet abban az időben még semmi vonatkozásban sem utalván, a felek ezt a pénznemet. — a közgazdasági életben uralkodó általános meggyőződéssel egvezően — joggal tekinthették megbízható, szilárd értékmérőnek. Nyilván ebben a feltevésükben határozták meg a betét összegét a szilárd értékűnek tartott ü. S. A. dollárban. Azzal tehát, hogy az alperes a felperes jogelődje részéről papirkoronában lefizetett betét összegét a felperes jogelődjének szándékához képest a megbízható értékmérőnek mutatkozott U. S. A. dollárra számította át. eléggé kinyilvánította azt az akaratelhatározását, hosy a betétet az annak elhelyezésekor fennállott értékben tartja a felperes jogelődjének rendelkezésére: amellett szól egyébként az a nem vitás tény is. hoffy az alperes az ekként U. S. A. dollára átszámított betét után kevesebb kamatot fizetett, mint a belföldi pénznemre szóló betétek után. Annak a körülménynek, hogy az alperes a takarékbetét ellenében fedezte-e magát. U. S. A. dollárra szóló követeléssel, csak abban az esetben volna jekntősége. ha bizonyítást nyert volna., hogy az alperes ezt a követelését idejében nem tudta értékesíteni s ekként az U. S. A. dollár értékének csökkenéséből származó veszteséget nem tudta elkerülni. A követelés értékállóságának biztosítását a hitelező érdekében kikötöttnek kell tekinteni. A jelen esetben is a felperes érdekét szolgálta a takarékbetétnek a dollár egyenértékében történt meghatározása. Éppen ezért az a körülmény, hogy a feleknek a takarékbetét elhelyezése alkalmával szem előtt tartott feltevése akaratelhatározásukon egészen kívül eső okokból tévesnek bizonyult, amennyiben a takarékbetét értéke állandóságának biztosítására hivatott ü. S. A. dollár belső értéke csökkent, a felperes hitelező sérelmére nem szolgálhat. Az alperesnek ennélfogva nincs joga ahhoz, hogy a betétet az U. S. A. dollárnak időközben csökkent árfolyamán átszámított pengőben fizesse vissza, hanem az a kötelezettsége, hogy a betéti ügylet létrejötte idején fennállott belső érték szerint teljesítsen. A fentiekből következik, hogy mivel a takarékbetétnek U. S. A. dollárra történt átszámításában az U. S. A. dollár a felek szándéka szerint nem pusztán a számolási érték gyanánt, hanem a betét értékének állandóságát biztosítani hivatott értékmérőül szolgált, a felek jogvitájának eldöntésében a K. T. 326. §-a második bekezdésének rendelkezését irányadóul venni nem lehetett. Kezesség 81. A kezesség terjedelme tekintetében elsősorb?n a kezességi nyilatkozatnak szorosan értelmezendő tartalma az irányadó és a kezes csak saját nyilatkozatának tartalma szerint felel, felelőssége nem terjedhet többre, mint amire kifejezetten kezességet vállalt: minthogy továbbá a kezes helyzetét a hitelező és a főadós között az ő hozzájárulása nélkül létrejött megállapodás sem súlyosbíthatja: az alperes kezességét sem lehet kiterjeszteni a főadós valamennyi kölcsönügyletéből származó kötelezettségre. <P. VII. 1054 1937. sz. a. 1937 május 12-én.) RészvényíársaNiU' 82. A részvényes az igazgatósági tagok ellen kártérítési pert előzetes közgyűlési határozat nélkül is indíthat. Ennek nem állja útját az sem. hogy a rt. utóbb maga is sikerrel követeli a kár megtérítését. iP. IV. 1140 1937. sz. a. 1937 április 21-én.) Kt. 189. §-ának abból a rendelkezéséből, amely a törvénnyel vagy az alapszabályokkal ellenkező intézkedésével vagyis vétkesen kárt okozó igazgatósági tagok kártérítési felelősségét általánosságban a ..károsulttal" szemben és abban az esetben is megállapítja, ha a törvény- vagy •(alapszabályellenes intézkedés közgyűlési határozaton alapszik. következik, hogy a vétkes igazgatósági tagok ellen közgyűlési határozat nélkül is. valamint közgyűlési felmentvény ellenére is a Kt. 189. §-a alapján saját jogán a károsult részvényes keresettel követelheti annak a kárának a megtérítését, amelyet közvetlenül vagy közvetve ő maga szenvedett. Ebből folyóan, habár a károsult részvénytársaság érdekének képviseletében a részvényes fel nem léphet, a részvénytársaság javára marasztalást nem kérhet, mert a részvénytársaság nevében