Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)
1937 / 7. szám - Felelős-e az üzletbérlő a bérbeadó tartozásaiért? Vonatkozással a m. kir. Kúriának P. VII. 4103/1936 sz. határozatára
Q 1 1 U I % JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT ^ze^keiIt«>^<r^ és kiadóhivatal BUDAPEST V., Pannónia-ncca 9. szám Telefon: 1—271-Cő ALAPÍTOTTA néhai GRE CSÁK KÁROLY m. kir. jgazságügynimiszier FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZKVTE LAJOS egyetemi nyiiv. rendes tanár ügyvéd Előfizetési ár TŐZSDEI JOG mellétlettel együtt: Egy évre 16 P — Félévre 8 P Egy füzet ára 1.60 pengő Hannincnegyedik évi. 7. szám Megjelenik minden hó elején Budapest, 1937 július 2 Felelős-e az üzletbériü' a bérbeadó tartozásaiért ? I Vonatkozással a m. kir. Kúriának P. VII. 4103 1936. számú határozatára.j Irta: dr. König Endre ügyvéd. Ügy legfelsőbb bíróságunk, mint általában a többi hazai bíróságok az eléjük kerülő jogviták eldöntésénél a jus aequum az ü. n. erkölcsi igazság követelményeit a lehetőség szerint mindig szemelőtt tartják, ami nézetünk szerint igazságszolgáltatásunk egyik legnagyobb értékének tekintendő. Minthogy azonban az élet állandóan új jogi helyzeteket teremt, bíróságaink, az igazságos ítélkezésre irányuló törekvésük alkalmával lépten-nyomon szembehelyezkedni kénytelenek nemcsak az addig követett bírói gyakorlattal, hanem szokszor a törvények korábbi értelmezésével is. mert a vonatkozó jogvita az erkölcsi igazság követelményeinek megfelelően különben nem volna eldönthető. A bíróság tehát ilyenkor, a konkrét per eldöntése céljából, de facto új jogszabályokat kénytelen alkotni, amelyek igen sokszor értékes és maradandó jogi tételnek fognak bizonyulni i ide tartoznak pl. a kir. Kúriának a kisebbségi részvényesek védelmére vonatkozó határozatai . viszont más esetekben az új jogelvek aligha fognak állandó bírói gyakorlattá válni, bár a konkrét esetben az igazságos Ítélkezés minden bizonnyal csakis az új jogi álláspontnak megfelelően volt elérhető. Ennek dacára a magunk részéről igen aggályosnak tartjuk, hogy a bíróság olyan új jogi tételeket konstruál, amelyek önmagukban, tehát elvonatkoztatva az alapul szolgáló esettől, célirányos és az erkölcsi igazság, valamint a gazdasági élet követelményeinek is megfelelő általános érvényű jogszabályoknak nem tekinthetők. Ezért sokkal kívánatosabb volna szerény nézetünk szerint, ha a bíróság ilyenkor a vonatkozó jogvitákat, általános érvényüként jelentkező jogi tételek felállításának mellőzésével, lehetőleg csak ..az eset összes körülményeinek figyelembevételével", tehát kizárólag csak mint ad hoc esetet döntené el, természetesen az erkölcsi igazság követelményeinek megfelelően. Ez főíeg a m. kir. Kúria határozataira vonatkozik, melyeket nemcsak egész hazai jogászságunk kisér állandóan figyelemmel, de amelyek a Ppé. 70—78. §§-ai értelmében valóságos precedensekké is válhatnak. így tehát mindenképpen indokoltnak mutatkozik azon óhajunk, hogy bíróságaink, de főleg kir. Kúriánk jogviták eldöntésénél, általánosságban mozgó jogi álláspontot, amely a törvény eddig követett értelmezésétől eltér, vagyis vonatkozó korábbi joggyakorlattal ellentétben áll, csakis olyan esetekben nyilvánítson, amidőn az új jogelv általános jogi szempontból is helytállónak ígérkezik, vagyis előreláthatólag a jövőben előforduló hasonló jogviták eldöntésénél is alkalmasnak fog bizonyulni. A fenti általánosságban mozgó okfejtéseink alapján, amelyeknek helytálló volta aligha vitatható, a legnagyobb mértékben aggályosnak tartjuk a kir. Kúriának P. VII. 4103 1936-os számú döntésében I Közzétéve Ker. Jog. 1937. évf. 47. eset) elfoglalt azon elvi jelentőségű teljesen új jogi álláspontját, amely az üzletátvevő törvényes felelősségét, az üzlet bérbeadása esetére is alkalmazza, habár minden bizonnyal a konkrét eset körülményei olyanok voltak, amelyek indokolttá tették az üzletbérlő felelősségének megállapítását az üzlet hitelezőivel szemben. A kir. Kúria most hivatkozott dönté; foglalt jogi álláspontja ugyanis nen 1908. évi LVH. t.-c. intézkedéseivel ; tétben, hanem — ami szerény álláspontunk szerint annál még sokkal lényegesebb — a gazdasági élet következményeivel sem egveztethető össze. Az kétségtelen, hogy az 1908. évi LVH. t.-c. 1. §-a általánosságban az üzletátvevő felelősségéről intézkedik és így nyitva hagyja a kérdést, vájjon a törvény kizárólag olyan esetekben alkalmazandó-e, amidőn valamely üzletnek végleges átruházása, tehát az üzleti aktívák tényleges átvétele forog-e fenn, vagy eleien-