Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - A Lordok újabb döntése az aranyzáradék kérdésében

88 KERESKEDELMI JOG 6. sz. állítására csak a következőket jegyzem meg: Aki nálunk a részvényjogi reform problémáival hivatottan és komolyan foglalkozott, annak soha eszébe nem jutott a reformtól egyebet várni, mint amit a jogi szabályozás segítségével meg is lehet valósítani. Tehát a ker. törvény több mint 60 esztendős, elavult szabályozásának az élet haladásával számoló, a leszűrt tapasztalatokat értékesítő és a teljesen kipróbált utakon haladó tökéletesítését! Ékes bizonyítékai ennek az igazságügyminiszter úr által a múlt évben kibocsátott kérdőpontok is! Ami meg a politikai jelszó és a propaganda kérdését illeti — mégis csak meg kell kérdeznem: az jelent-e politikai jelszót és megtévesztő propagandát, ha az elfogulatlan, a magyar gazdasági élet megtisztulását és szilárd alapokra helyezését ambicionáló szakjogászok nem tíz, hanem közel 60 év óta mutatnak reá részvényjogunk hiányaira és az orvoslás szakszerű módozataira —, avagy az, ha a parciális érdekeket képviselő érdekképviseletek, az egyetemes érdekeket képviselni köteles, felelős kormány helyett, magukat érzik állandóan illetékesnek arra, hogy az „időszerűségnek" politikával és polémiával terhes jelszavát dobják makacs következetességgel immár több mint három évtized óta a tévhitre igen hajlamos nemszakértő közvéleménybe!? Holott az új német részvénytörvényből is levonhatnák azt a megnyugtató tanulságot, hogy — ha az új társadalmi és gazdasági irány eszmék szuggesztiójának erősen kitett német reformmunkálatok a legnagyobb óvatossággal tartózkodtak a részvénytársasági formát megbénító bárminő, hangulatkeltő rendelkezésnek is a felvételétől —, akkor a magyar részvényjogi reform még kevésbé vezethet a jelszavak és a propaganda céljait szolgáló olyan veszedelmes kísérletezésekre, amelyek a szolid vállalatok nyugodt működését és fejlődését veszélyeztetik! Minden jogász, kereskedő és közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot és a TŐZSDEI JOG-ot A Lordok újabb döntése az aranyzáradék kérdésében Irta: Dr. Liebmann Ernő, ügyvéd. I. Az angol kormány 1917 január 22-én — mintegy két hónappal előbb, mint az Egyesült Államok a világháborúba beléptek — a saját és szövetségesei hadi szükségletei céljára New-Yorkban, amerikai bankárok útján 250 millió dollár n. é. egy- és kétéves ,,arany kincstárjegyek" (Gold notes) jegyzésére nyilvános felhívást bocsátott ki. A tőke és a kamatok a birtokos választása szerint vagy egy newyorki bankárnál, az U. S. A. akkori súlyú és finomságú aranydollár érmeiben, — vagy pedig Londonban, angol font sterlingben, — 4.86V2 dollár fix árfolyamot véve fontonként alapul — voltak fizetendők. — A kincstárjegyekből utóbb 143,587.000 dollárt 20 éves bondokra konvertáltak, a fenti fizetési módozatokat fentartva. A kölcsön biztosítékául az angol kormány megfelelő értékű értékpapírokat helyezett az amerikai bankárnál letétbe; az okiratban többek között szabályozták az értékpapíroknak az adós késedelme esetére nyilvános árverésen, illetve az amerikai bíróság rendelkezésére megtartandó bírói árverésen leendő értékesítése módját, az amerikai jogtanácsos véleményének beszerzését. * Miután az Egyesült Államok törvényhozása 1933. évben az aranyérmékkel való fizetést megtiltotta és az aranyjáradékot visszaható erővel hatálytalanította1? egyes bondbirtokosok az angol bíróság előtt a fent körülírt opciós joguk változatlan szövege alapján igényeltek fizetést. A perben döntő kérdés volt az, hogy melyik jogot kell alkalmazni. Branson bíró2 az angol jogot alkalmazta, mert szuverén államról nem lehet vélelmezni, hogy az más állam törvényeinek kívánná magát alávetni, ezt az okiratokból sem állapította meg. Minthogy a bond szerint megkívánt aranyérmék többé nincsenek forgalomban, és ha ilyenek az angol kormány birtokában volnának is, az amerikai hitelező csupán a törvény sérelmével fogadhatná el azokat fizetésül: így a New-Yorkban, aranyérmékben eszközlendő fizetési kötelezettség hatálytalanná vált és csupán a Londonban a papirdollár és a font mindenkori átszámító árfolyama szerinti fizető kötelezettség maradt érvényben. Ezt az ítéletet a Court of Appeal megváltoztatta.3 Ugyancsak az angol jogot alkalmazva, 1 1. Jogtudom. Közlöny, 1933. évi 36. szám. 2 1. Polgári Jog. 1936. évi 9. szám, 562. old 3 1. Plesch: Die Goldklausel, II. Teil. (Wien, 1937) 25—40. old.