Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - Az új német részvénytörvény irányelvei. 2. [r.]

6. sz. KERESKEDELMI JOG -7 amely intenzitásában minden olyan esetben láthatóan erősödik, amikor a német, a francia és az angol jogalkotás újabb magaslatokra lépnek. Azután jön az 1911. évi Magyar Jogászgyülés, az 1914. évi Pénzintézeti Kongresszus, amelveken a legkiválóbb magyar jogászok nemcsak alapos tudással, hanem csodálatos jövőbelátással is jelölik ki azokat az új irányokat, amelyekben a reformnak haladnia kell. És jönnek a magyar részvényjogi irodalmat és bírói gyakorlatot gondosan fifvelembe vevő tervezetek: az én 1917. évi tervezetem, Thirring Lajos 1918. évi Kt. tervezete, az én 1921. évi és 1926. évi tervezeteim, a Zsitvay-féle 1930. évi és a Doroghyféle 1932. novella tervezetei, az én 1932. évi tervezetem. Azután rendelkezésünkre állanak a Magyar Jogászegylet részvényjogi bizottságának 13 ülésen át letárgyalt munkálatai, amelyek az 1930. és 1931. évi német tervezeteket vették alapos és szakszerű bírálat alá. A második vigaszunk és egyben elégtételünk, hogy a magas színvonalon mozgó magyar reformmunkálatok nem tűntek el minden haszon és eredmény nélkül. Mert láthatóan megtermékenyítették bírói gyakorlatunkat, amely emberfeletti küzdelmet folytat annak érdekében, hogy a magyar részvényjogba is bevigye a tisztultabb. modernebb gondolatokat, és teljes elismerésre és méltányolásra találtak a — külföldi reformmunkálatok területén is. Aki gondosan áttanulmányozza a NR.-t, az 1928. és 1934. évi lengyel törvényeket és általában a háború alatt és után alkotott külföldi részvényjogi jogszabályokat —. megelégedéssel és jogos büszkeséggel állapíthatja meg, hogy a magyar részvényjosászok által elvetett igen sok mag — külföldön (!) termékeny talajra talált. Ezek a vigaszok természetesen nem változtatnak semmit sem azon a tényen, hogy a magas gazdasági kultúrájú Magyarország primitív részvényjogával messze lemaradt a többi kultúrállammal szemben. Most már az 1881. évi svájci kötelmi jog 64 cikkből álló ..gediegen" részvénviogával sem mentegetőzhetünk. Mert 1937 július 1-én életbe fog lépni ott is a 143 cikkből álló új részvényjog, amely bemutatóra szóló részvényhez a teljes liberálást követeli meg: komolyan gondoskodik az alaptöke biztosításáról és az apportalapítás realitásáról: kötelezővé teszi a törvényes tartalékalapot: szabályozza az új finanszírozó eszközöket: az alaptőkeleszállítást csak közhitelességü revizori jelentés alapján engedi meg: különböző rész vényfajok esetében képviseletet biztosít minden részvényfajnak az igazgatótanácsban: 5 millió francnál nagyobb alaptőkéjű részvénytársaságnál kötelezővé teszi a független könyvszakértő vizsgálatát i egyéb r.-t-oknál s a ..Kontrollstelle" tagjai csakis ^revizorok4' lehetnek); tantiémefizetést csak akkor enged meg, ha a részvényesek legalább 4%-os osztalékot kapnak; garanciákkal veszi körül a többszavazatú részvényt és a bankszavazatot; megköveteli a részletes üzleti jelentést; részletesen szabályozza a vezetők felelősségét, megadva a keresetjogot az egyes részvényeseknek is, és a részvényesek elvonhatatlan jogainak minősíti: a szavazójogot, a megtámadójogot, az osztalékjogot, a likvidációs hánvadra vonatkozó jogot és a kérdező jogot. Hogy mire vezetett nálunk a törvényhozás halogató taktikája? — arról fájdalom nélkül alig lehetséges beszélni. Ha az 1911. évi magyar Jogászgyűlés bölcs és előrelátó tanácsára megtörtént volna kellő időben az alaptőkefelemelés és azzal kapcsolatban a részvényes elővételjogának törvényes szabályozása, a felügyelöbizottságnak aktív irányító és ellenőrző szervvé átalakítása és a kötelező könyvvizsgálat meghonosítása, — akkor az 1920—1924 között keresztülvitt soi-disant ..alaptőkefelemelések" nem forgathatták volna ki olyan egyszerűen a részvényes-társadalmat vagyonából. De megmaradt volna a részvénytársasági intézmény legfontosabb szociológiai bázisa: a részvény nimbusza is, amelyre elsősorban a részvénytársaságoknak, dt meg magának a magyar közgazdaságnak van szüksége és amelynek önmagától való helyreállását, ez után a szörnyű tapasztalat után. csak igen nagy optimizmus mellett lehet remélni. Az érdekelt részvénytársasági képviseletek, amelyek nem tartották időszerűnek sem a háború előtt, sem azután a részvényjog reformját, legújabban azért nem tartják azt annak, mert a legutóbbi 10 év óta a reform politikai jelszó lett és propaganda folyik a reform érdekében. És ez a propaganda — mondja a TÉBE 1936. évi jelentése —, ,,azt a tévhitet kelti a nemszakértő körökben, hogy a részvénytársasági jog olyan terület, amelynek útján komoly gazdasági és szociális reformok pozitíve megvalósíthatók. Ezzel szemben a valóságban a részvényjogi reformpolitika tartalma a propaganda hangjához képest aránylag igen szerény." Tehát most már azért nem szabad reformálni, nehogy a ..tévhites" nemszakértő köröket — csalódás érje. Anélkül, hogy ebben az előadásomban ismét fellobbantani akarnám a magyar részvényjogi reform tekintetében a polémiát, avagy az időszerűség ürügyének előre is reménytelen visszautasításával tölteném feleslegesen az időt (mert ugyebár itt az a probléma, hogy a jót túlkorai volna megtenni ma, avagy túlkéső lenne megtenni holnapi és így elterelném a figyelmet a megbeszélés tárgyát tevő új német részvénytörvényről, — az ..időszerűtlenségnek" erre a legújabb be-