Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - Az új német részvénytörvény irányelvei. 2. [r.]

84 KERESKEDELMI JOG 6. sz. az. Mert ha elveszti vonzóerejét a részvény, ha elltünnek a kis tőkéket a részvénytársaságok részére szorgalmasan gyűjtő valódi „részvényesek", — akkor a gazdasági és társadalmi élet szörnyű kárára — megszűnik a részvénytársasági forma is. Az 1920—1924 között elhatalmasodott résizvényfelvizezés keresztülvitele után egynéhány részvénytársasági vezető azzal az érveléssel igyekezett kimutatni a részvényesvédeilem szükségességét hangoztató reformmozgalom felesleges voltát, hogy senki sem kényszerítette ia póruljárt kisrészvényest a részvényvásárlásra. Ha nem érzi magát biztonságban — adja el részvényét ós ne vegyen több részvényt. Azt hiszem, ma már egyetlenegy valódi részvénytársaság vezetője sem adna részvényeseinek ilyen tanácsot. Hisizen az a részvénytársaság, amely nem reflektál részvényesre, — nem részvénytársaság. Sas — szárnyak nélkül. Okosabban teszi, hía átalakul korlátolt felelősségű társasággá. Azt azonban semmiesetre sem teheti, hogy akadályokat gördítsen olyan részvénytörvény alkotása elé, amely meg akarja teremteni atz egészséges és fejlődésképes részvénytársaságok számára azokat a kereteket, amelyekben a társadalom elhelyezést kereső tőkefölöslege nyugodtan érezheti magát. Mert azt a kérdést, hogy a fejlett gazdasági kultúrájú Magyarországnak legyen-e vagy sem részvényre és részvényesre bazirozó, valódi részvénytársasága, — mégsem dönthetik el azok a társaságok, amelyeknek nincsen szükségük — részvényesre. Hangisúlyozom tehálj ismételten, hogy íhla képes a jogalkotás valamit tenni a részvénytársasági forma érdekében, ez a valami nem lehet fontosabb, mint az, hogy a részvényjog szakszerű és átgondolt reformjával maga is segítsen helyreállítani a részvény megtépázott nimbuszát. Ne méltóztassanak félreérteni! Nem azt mondottam, hogy a jó rószvénytörvény egymagában is teljesen elégséges annak előidézésére, hogy a részvény nimbusza helyreálljon. Jól tudom, és állandóan tanítom, hogy ahogyan nem a várfalak, 'hanem a katonák védenek meg egy várost, úgy nem a jogszabályok, hanem a gazgasági életben működő egyének találékonysága, szakképzettsége, szorgalma és megbízhatósága virágoztatja fel elsősorban a vállalatokat; szilárdítja meg a tőkések bizalmát. De azért mégsem mindegy, hogy ezek a kiváló és hivatott szakemberek Maginot-vonalak, avagy a Kt. primitív sáncai mögött veszik fel a harcot ai szédelgésre építő és lelkiismeretlen vállalkozók bizalmat veszélyeztető, avagy a zsaroló, soi-disant, „kisrészvényesek" támadásával szemben. De meg a takarékoskodó tőkéstársadalomra nézve sem közömbös, ha a részvényben elhelyezést kereső tőke a magyar jogszabályokban is ugyanazt a védelmet találja meg, mint az egyéb kultúrálliamok részvényjogában. Bármekkora tisztelettel is viseltessem minden komolyan és meggyőződéssel vallott ellentétes nézettel szemben, mégsem tudok eltérni attól az álláspontomtól, hogy a részvény nimbuszának helyreállításához feltétlenül szükség van nálunk is az organikus rósizvényreformra. Mert ha megmarad az alapítás (apport-alapítás!) mai tökéletlen szabályozása, továbbra is érvényesülhet a kockázat- és felelősségnélküli uralom, a részvényesek kvótáját továbbra is iszabadon lehet csökkenteni, nem érvényesül a minden kultúrállamban régóta meghonosított publicitás és becsületes könyvvizsgálat, •— akkor a magyar részvény továbbra sem fog a kiábrándult és szomorú tapasztalatok árán „megokosodott" tőkésekre vonzóerőt gyakorolni. Nekünk ezek a legsürgősebben megoldandó problémáink! A németek már tovább mehettek. A NR. a részvénytársaság lényegének revideálásán és szervezetének újjáalakításán kívül azoknak az újabb finanszirozó eszközöknek kiépítésében látja legfontosabb feladatát, amelyek a részvény mellett alkalmasak a tőkéstársadalom érdeklődését a részvénytársasággal szemben felkelteni. „In der heutigen Zeit — mondja az indokolás — müssen der Wirtschaft allé Rechtsformen der (Kapitalbeschaffung zur Verfügung gestellt werden, die rechtlich vertretbar und wirtschaftlich brauchbar sind." Lássuk, hogy milyen módon sikerült a NR.-ben a finanszírozás kérdésének előbbrevitele? 1. Az első lépést a részvény nimbuszának helyreállítása érdekében, a törvény negatív irányban teszi meg, amikor rendet teremt a) a többszavazatú elsőbbségi részvény és b) az ú. n. bankszavazat tekintetében. a) Tudjuk, hogy a háború utáni Németországban a német Kt. 252. §-ának segítségével („Werden mehrere Gattungen von Aktién ausgegeben, so kann der Gesellschaftsvertrag den Aktién der einen Gattung ein höheres Stimmrecht beilegen als den Aktién einer anderen Gattung") minő súlyos visszaéléseket követtek el. E rendelkezés alapján a vezetőség olyan többszavazatú elsőbbségi részvényeket tudott megszavaztani a maga javára, amelyek csekély kockázat mellett is biztosították a korlátlan hatalmat.1 Akadt szép számban olyan részvénytársaság is, amelyben a szavazattöbbség olyan részvényesek kezében volt, akik az alaptőkének még egy százalékát sem szolgáltatták be. Ez a helyzet Németországban éppenúgy lejáratta a részvényt, mint nál L. részletesen: A részvényjog reformjáról. 1927., Der Kampf um die Macht bei den grossen Aktienunternehmungen (Pester Lloyd, 1922. 136. sz.) c. dolgozataimat és Vázlatom I. 406. köv. 11.